4. Rész

Minden dühöm azonnal elpárolog amint meglátom ki zavarta meg pihenésem.

V áll az ajtóban hatalmas vigyorral az arcán, fején pedig valamiféle macis sapkát visel. Még mindig nem tudom felfogni hogy ugyanolyan tökéletesek mint ahogy azt elképzeltem! Bár a magasságukkal nem vagyok kibékülve. Tae is sokkal magasabb, a feje épphogy nem ütközik bele az ajtófélfába. Ajj milesz így velem a 165 centimmel! Ahogy egyre közelebb jön az ágyamhoz látom hogy valamit dugdos a háta mögött. -Taehyung mi van nálad? - kérdezem tőle, de válasz helyett csak felhúz az én fejemre is egy ugyanolyan macis sapkát. -Ajándék... Gondoltam felvidítalak. Aha szóval igazam volt és tényleg hallgatóztak . Szuper, tehát gyakorlatilag az egész élettörténetem ismerik. -Ugye tudjátok hogy nem szép dolog kihallgatni mások beszélgetését ? -Én ezt nem mondanám kihallgatásnak, rákényszerítettek minket -Mégis kik? - kérdezem nevetve, és elkezdek játszani a sapim bojtjával. -A kíváncsiságunk. -Oh hát ez esetben megbocsátok, neki tényleg nagyon nehéz ellenállni. Lehetetlenség haragudni rá ha egyszer ilyen aranyos. -Köszönöm a srácok nevében is - mondja és közben játékosan meghajol. Rámosolygok, és azon gondolkozom mit is mondhatnék, de semmi nem jut eszembe... Ennyit a nem létező beszédkézségemről. -Lenne kedved játszani? - szólal meg ezzel megmentve szorult helyzetemből. -Mire gondoltál? -Attól függ mit engedsz... -Omm micsoda? Tuti hogy a fülem hegyéig vörös vagyok. A francba a fantáziámmal! -Aranyos mikor zavarba jössz - mondja vigyorogva. -Sejtem... -Bár én tulajdonképpen csak arra gondoltam vajon megpöckölhetem e a homlokod ha veszítesz kő-papír-ollóban .. De inkább nézek más büntetés után. -Hé ! Ne becsüld alá a képességeimet! Ahogy ezt mondom nem bírjuk tovább és mindketten elkezdünk hangosan nevetni. Hogy mi miatt azt pontosan egyikünk se tudja, csak egyszerűen jól esik már nevetni. Jimin POV Persze hogy kihallgattuk őket az anyjával. Túl kíváncsi voltam mostmár mindenre vele kapcsolatban,így én voltam az első aki a fülét az ajtóra tapasztotta. -Hé mit művelsz? Nem ok nélkül küldött ki minket az édesanyja - szól rám Yoongi mérgesen. -Nem maradnátok csendben, nem hallok semmit! - mondom a mondatomat mindenkinek címezve. -Nem hallottad mit mondtam?! - mondja Suga még nagyobb haraggal hangjában. -Elhiheted, pont nem érdekel. Közben a többiek is az ajtóhoz jönnek, és csendben hallgatóznak. A mi kis pösze rapperünk pedig csak duzzogva támasztja a falat. Ahogy hallgatozunk egyre többet tudunk meg Hee-Youngrol. Hogy mit keresett a fotózásunk helyszínen és azt is hogy mi miatt menekült oda. -Srácok nem tudom ki ez a kretén de máris utálom - mondja Hoseok elég ellenszenves hangon. Ezután hosszabb időre gyanús csönd támad a szobában. Talán lelepleződtünk ? De hát az ajtón nem látni át akkor meg mégis hogyan ? Ezután néhány mondat amelyekből semmit nem értünk, és az édesanyja felnevet. Annyira koncentrálunk arra, hogy értsük mit beszélnek, hogy észre se vesszük elsőre, hogy nyílik az ajtó. Bár szerencsére nehezen nyílik így még van időnk visszaülni mintha mi sem történt volna . Viszont amint meglátom Hee-Young hitetlen arckifejezését azonnal rájövök hogy nem lehet ilyen könnyen becsapni. Ahogy a szülei visszakísérik a mosdóból , és néhány percen belül elhagyjak a szobáját, én pedig azon gondolkozom mit is kéne tenni. -Srácok mit szólnátok hozzá ha felvidítanánk ? -Tudod hogy egyszerre csak egy ember lehet bent nála...-mondja Yoongi csalódott hangon, én pedig inkább elengedem a fülem mellett újabb negatív megnyilvánulását . - És az én leszek- szólal meg a Kook magabiztosan. -Mivel nem hiszem hogy bent is ilyen magabiztos lennél sorsoljunk inkább - ajánlja fel a lehetőséget leaderünk. -Remek ötlet - helyesel Jin is. Így végül egy egyszerű kiesős kő-papír-ollóval eldöntjük. A végére már csak én és V maradunk, én pedig előre örülök hogy szórakoztathatom majd Hee-Youngot. Ám Tae legyőz. -Biztos csaltál! Újra ! - kiáltok rá. -Sajnálom, tanulj meg veszíteni- mondja, felkapja a székről a két macis sapkáját, amit még régebben egy rajongótól kapott, és szinte berúgja az ajtót hogy Hee-Young is hallja ha valami rosszat mondok neki. Egy gonoszkodó mosoly kíséretében pedig behúzza azt maga után. Az elkövetkező percekben pedig már csak nevetés hallunk bentről. Körülbelül délután három felé jár az idő, V már egy órája bent van és hülyéskednek. Mindenki nyugodtan zenét hallgat, és telefonozik , vagy szunyókál. Aztán valaki hirtelen befordul a folyosó másik végén lévő sarkon, és telefonjára meredve siet felénk. A kérdéses személy lány, gyönyörű hosszú göndör, és világosbarna haja van, kék szeme , és körülbelül velem egy magas lehet. Ahogy egyre közelebb ér hozzánk meg arra is rájövök hogy a kb Hee-Youngal egy idős szóval nagyjából második harmadikos közép iskolás és egyenruhát visel. Ahogy elér a kis betegünk ajtajáig , ránk emeli tekintetét, és látom hogy szeme megnő a csodálkozástól . Minimum 20x meghajol, majd bemenekül a szobába. Hee-Young POV Ahogy Vvel játszunk gyorsan telik az idő.
Egyszer én győzök, egyszer ő. Nagyon jó elvagyunk, sokat nevetünk. Aztán körülbelül három óra körül barátnőm Cho-Hee ront be az ajtón, és megáll nekünk háttal, fejet az ajtónak nyomva. -Heeyo - így becéz , mégiscsak rövidebb és egyszerűbb-most vagy a BTS van az ajtód előtt, vagy kezdek becsavardoni attól hogy állandóan ilyen baromságokat csinálsz. -Omm Cho-Hee... Ha nem akarsz szívrohamot kapni, akkor lassan fordulj meg kérlek, mélyeket lélegezve. -Miért talán a nagykövet van itt vagy mi a f... Mondandója közepén megakad, mert időközben teljesen megfordult és észrevette Vt. Soha életemben nem láttam még ekkorának a szemeit pedig már elég régóta ismerem. -Szia Kim Taehyung vagyok - hajol meg barátságosan V. Barátnőm pedig csak áll, bámul rá hatalmasra nyílt szemekkel, és látom rajta vagy elájul , vagy elbőgi magát pillanatokon belül.