30.rész-Befejezés

Elsőre fel sem fogom kérdését. A barátnője? Újra? Hogy is lehettem ilyen idióta!
-Nem is értem miért nem egyértelmű a válaszom.
-Akkor igen?
Mosolya egyrecsak szélésedik és szélesedik arcán.
-Igen.
Hezitálás nélkül válaszolok neki, ugyanis erre a kérdésre várok 12 éves korom óta. Örömében egy hatalmasat ugrik, lábait szétterpesztve majdhogynem teljesen letarolva a konyhát.
Aranyos örömmelteli hang árasztja el a helyiséget. Két lépéssel átszeli a konyhát, megragadja derakam, és egy hosszú édes csókkal ajándékoz meg. 
Az egész napot együtt töltjük. Olyanok vagyunk mint a legtöbb átlagos, aranyos pár. Annál mégis többek.
Rapmon POV
A szombatunk további része vidáman, sőt meghitten telik. Holnap pakolunk, és beköltözünk a hotelünkbe. 
Hétfőn Heeyoéknak megkezdődik a végzős évük, így semmi szabadidejük nem lesz. Azt igérték szakítnak ránk időt. Én csak szomorkásan mosolyogtam rájuk mert tudom; nem lesznek rá képesek a rengeteg tanulás mellett.
DJ még egy hétig itthon lesz, és amúgy is Szöulban lakik, szóval ha úgy vesszük J-Hope helyzete a legjobb.
Hee-Young POV
Az összes maradék bűntudatom is elszivárog amint J-hopeot újra 1000% boldognak látom. DJ oldalán újra olyan mint előttem. Mintha nem törtem volna össze szívét. És valószínűleg nem is voltam olyan fájdalmas számára mint az látszott, mert akkor most nem lenne ilyen.
Borzasztóan aranyosak együtt. 
Igazi álompár. 
Többé nem kell aggódnom, hogy bárki is bánatos a környezetemben. És ez valami hihetelen jó érzés.
Anya ma elmegy és beadja a válási papírokat és ahogy azt láttam rajta már a gondolat is boldoggá teszi.
Nekem pedig Yoongi segít felejteni. Bár nem is felejtésre, hanem egyszerű támaszra van most szükségem.Ő pedig mindent megad nekem. 
A legjobb barátom aki  megnevettet.
Az őrangyalom aki megvéd.
A testvérem aki megdorgál ha kell.
És mindenek előtt pedig a barátom aki annyira szeret amennyire meg sem érdemlem.

Már három hete vége a nyári szünetnek. 
DJ két hete repült haza.
Cho-Heeval a reptérre tartunk , hogy elbúcsúzzunk a fiúktól. Egy hete nem  tudtunk velük találkozni, annyira lefoglalt minket a tanulás.
Amint leszállunk a buszról ott várnak ránk a megállóban.
Együtt sétálunk be a termináljukig.
-Hát akkor úgy érzem itt a vége.
Hangom szomorú, és arcomon kövér könnycseppek gördülnek végig. Nem akartam sírni. Nem akartam , hogy szomorúnak lássanak.
-Hé ne sírj kicsi lány, látjuk még egymást.-Jin az. Alig látom gyönyörű arcát könnyeimen keresztül, de dallamos hangjáról felismerem. Szorosan magához ölel.
-Írni fogunk neked megígérem.
Gyorsan letörlöm könnyeimet. Rapmon áll előttem. Egy rózsaszín-sárga pulóver, fekete kabát, és sötétkék bő szárú nadrág, na meg egy ugyanolyan színű cipő van rajta. Borzasztóan fura stílusa van, de szerencséjére minden jól áll neki. Ő is megölel, majd -gondolom Jinhez hasonlóan- a szintén síró Choehoz lép, és miután vele is vált pár szót őt is megöleli.
-Nagyon vigyázz magadra, jó?
Jungkook az aki ezzel a kéréssel fordul hozzám, hüvelykujjait felmutatva, hatalmas nyuszis mosolyával arcán. Én nevetve bólogatok neki és megölelem, könnyeimet vállába itatva.
J-Hope lép elém, aki hozzám hasonlóan már kisírta a szemeit.
Most nekem kell az erősebbnek lennem. Nem sírhatok előtte.
-Jaj Hopie ne sírj. Találkozunk még!
-Megígéred  Hee-Young?
Szavai szaggatottan hagyják el száját és szemei olyan szomorúak , hogy nem bírom visszatartani könnyeimet. Így mosolyogva, de mégis sírva ezt válaszolom neki.
-Megígérem.
Feltartom kisujjamat, amibe ő beleakasztja az ő kisujját és ezzel megszeghetetlen esküt teszek.
Ő is szorosan megölel, és továbbáll Choehoz.
Jimin következik aki egy cicás hajráfot rak rám, majd szorosan megölel. Könnyes szemmel rám mosolyog és minden szó nélkül továbbhalad.
V a következő. 
Mosolyogva néz rám. 
-Köszönöm, hogy akkor az ajtónk előtt álltál. Nagyszerű ember vagy, remélem tudod. Ha te nem lennél most nem lenne ilyen csodálatos barátnőm.
Megpuszil, majd ő is szorosan magához szorít. 
-Én is köszönök mindent TaeTae.
Mégegyszer felém küldi hatalmas mosolyát, és tovább áll Cho-Heehoz.
Megcsókolja, és halkan néhány szót suttog neki. Majd újra hosszan megcsókolja, és becsekkol.
Yoongi lépked felém. Huncut mosoly bujkál szája sarkában, kezét pedig háta mögött tartja.
Csak miután elém ér húzza elő kezeit háta mögül.
Egy apró dobozt tart benne. Kezembe nyomja, szorosan magához ölel, majd hosszan megcsókol.
-Két óra az út. Felhívlak ha hazaértünk addig ne nézd meg mi van benne.Vigyázz magadra hazafelé.
Egy hajtincset kisöpör arcomból, és homlokon csókol. Aztán még egyszer szájon.
Szemem csukva tartom, amíg meg nem hallom a reptéri kapu utolsó csippanását is.
Biztosan Choet is megölelte, és kedves szavakat mondott neki. Képzeletemben még mindig előttem áll, és sosincs vége az előbbi pillanatnak, nem kell visszarepülnie.
Sajnos csak a képzeletemben.
Két órával később már az ágyamban fekszem, és csak Yoongi hívást várom.
Már pont elalszom amikor telefonom megcsörren.
-Kibonthatod.
Nem szól semmit, csak ezt az egy szót , de ezt nagyon határozottan.
Elveszem az apró fekete dobozt az éjjeli szekrényemről, és lefejtem róla a rákötött vékony vörös szalagot. Felnyitom, és egy vékony ezüst gyűrűt találok benne láncra fűzve.
-Megvagy?
Nem tudok neki válaszolni. Egyszerre vagyok hihetetlenül boldog, mert ilyen szép ajándékot kaptam tőle, és hihetetlenül szomorú, mert most nem lehet itt  és nem oszthatom meg vele boldogságom.
-Ez gyönyörű.
Ennyit tudok mindössze kinyögni mielőtt könnyeim elkezdenének újra folyni.
-Hee-Young mindennél jobban szeretlek, és borzasztóan szeretlek. Ígérem , hogy megfoglak látogatni és azt is, hogy egyszer elveszlek feleségül. És ezentúl minden szerelmes szám amit én írok neked fog szólni, szóval hallgasd őket sokat. És ígérem hogy örökké szeretni foglak.
Gyönyörű vallomása megnémít, és csak mosolyogni tudok szavai hallatán.
-Én is nagyon nagyon szeretlek Min Yoongi.Remélem tudod.

29.rész

Léptek a folyosóról. 

Ajtónyikorgás.

Félelem ami összeszorítja a szívem, és ami miatt sikítani tudnék mégsem hagyja el egyetlen hang sem a torkom. 

A szemem kinyitom, és látom hogy üres mellettem az ágy. 

Majd a következő pillanatban már nem az. Egy sötét árny fekszik mellettem világító szemekkel. Mostmár sikítok, ahogy csak a torkomon kifér. 

Megpróbálom lerúgni az árnyat az ágyról, hogy utána menekülhessek. 

Ő viszont ahelyett hogy leesne megvillantja tűhegyes fogait, és lábamnál fogva leránt magával a sötétségbe mithacsak az ágyam soha nem létezett volna. 

Rúgkapálok, és teljes erőmből próbálok szabadulni az árnytól. 

Rettegek. 

Teli torokból sikítok, a levegőm viszont fogyni kezd....

-Heeyo, drágám kelj fel, nincs semmi baj-suttogja valaki a fülembe, és erősen magához szorít.

-Nem akarok meghalni, kérlek engedj el!-sikítom, és érzem hogy könnyek csorognak végig az arcomon.

-Csss ne kiabálj, mindenkit felkeltessz-suttogja továbbra is , és számra tapasztja kezé. Erre én abbahagyom a sikítást, és felpattan szemem. 

A háttérfény miatt elsőre fel se ismerem ki tart karjaiban. Majd ahogy szemem kezd hozzászokni a fényviszonyokhoz, és elmém is kitisztul azonnal rájövök, hogy hol vagyok, és kivel. A saját szobámban. Yoongival. Nincs semmilyen végtelen sötétség, sem világítószemű démon.

Én is szorosan magamhoz ölelem Sugát, és markomba gyűröm pólója anyagát. 

Hátamat simogatja, így sikerül megnyugodnom.

-Mikor öltöztettél fel?-kérdezem tőle, mert pizsamában vagyok, viszont legutolsó emlékeimben még mindketten meztelenül voltunk.

-Miután elaludtál. Choe körübelül 10 perccel azután rohant be szemét takarva azzal, hogy anyukád is nem sokára itt lesz, szóval öltözzünk fel-válaszol, és teste rázkódik a hangtalan nevetéstől.

-Akkor tényleg jól tetted, hogy felöltöztettél-mondom, és én is megmosolygom az esetet.

-Nem akartam, hogy megfázz.-ahogy ezt mondja még szorosabban magához szorít, majd egy lélegzetnyi szünet után így folytatja- Rémálmod volt?

-Igen.. pedig álmodni sem nagyon szoktam, nem hogy rémálmaim legyenek.

-Remélem nem miattam van..-mondja olyan halkan, hogy alig hallom meg.

-Jaj ne legyél már ilyen buta.. Csodálatos volt az este, ugyan miért lett volna tőled?

Felemelem a fejem válláról, és engedek szorításomon, hogy szemébe nézhessek.

-Hát nem is tudom, csak...

Lassan és tagoltan beszél, így félbeszakítom.

-Nem miattad volt, és kész, ne is rágódjunk ezen. Inkább együnk valamit, farkaséhes vagyok!

-Ha ezt szeretnéd.

Válaszának hangneme, már sokkal oldotabb, így lezártnak tekintem ezt az ügyet. Amúgy is idiótaság volt a feltételezése.

Csendben falatozok egy szenvicset a konyhapultnál, mellettem Suga pedig kávét kortyolgat. A velünk szemben lévő szobából hangos szuszogás szűrődik át. 

-Amúgy Hopie hol van? Nem láttam az előbb az ágyában.

-Choeéknél elaludt a film után, szóval odaát alszik a kanapén.

-Ő elaludt egy horror után?

Csak csodálkozni tudok rajta, hogy csapatuk legfélősebb tagja képes volt egy ilyen film után aludni. Mondjuk nem láttam egyetlen másodpercet sem a filmből, szóval lehet annyira nem volt vészes.

-Az is lehet csak tettete, hogy DJvel egy házban maradhasson.

Miközben ezt mondja, és egy sokatmondó mosollyal az arcán vállat von.

-Miről maradtunk le, és te miért tudsz ezekről mégis?

-Choe helyzetjelentést tartott nekem még este. És semmiről. Vagyishát most semmiről.

Egy rejtélyes mosolyt villant felém.

-Aish ne titkolózz nekem itt Min Yoongi, ha nem tőled mástól úgyis megtudom!- próbálom fenyegetni.

-Nyugimár, ne legyél ideges, Cho-Hee úgyis többet tud majd mondani-mondja és mindkét kezét magasba tartja.

-Nem vagyok ideges!

Cho-Hee POV

Már délután két óra felé jár az idő mikor végre felkel DJ. Biztosan kifáradt tegnap a fiúk miatt. Egész  jót beszélgettek még a film után, csak J-Hope nem igazán aktivizálta magát, ugyanis elaludt.

Bár az is lehet, hogy DJ azért aludt ilyen sokáig, mert még hajnalba is mászkált. Majd visszajött mellém amikor már pirkadt. Van egy sejtésem hol , és kivel volt, és ki is fogom belőle szedni.

J-Hope még olyan nyolc körül viszzament Heeyoékhoz, így miután Dj és én is összeszedtük magunkat átballagunk mi is.

Az ajtóhoz érve megállok egy pillantra.

-Hoseokkal voltál éjszaka, igaz?

DJ elpirul, és még a száját is eltátja, ám mielőtt még egy mukkot is szólhatna Jimin feltépi az ajtót, és behúz rajta, majd jól megszorongat minket.

-Már azt hittük sose keltek fel-mondja Kook nevetve a háta mögül.

-Hát pedig itt vagyunk-mondom neki átnézve Jimin válla felett, ami nem nagy feladat, ugyanis majdnem egymagas vagyok vele.

-Ne is öltözzetek le, indulunk-szólal meg Rapmon aki időközben kilépett a nappaliból, és elkezdi a cipőjét húzni.

-Mégis hová?-kérdezzük egyszerre DJvel.

Jin POV

Húsz perc buszozás, és további tíz perc jegyvásárlás után már mindannyian a moziteremben ülünk, és egy hadseregnek is elegendő mennyiségű popcornt ropogtatunk. A Horns című fantasyt nézzük, bár még nem kezdődött meg a film, hanem a szokásos reklámokat játszák nekünk. De hát na a mozinak is meg kell valamiből élnie, és arra aligha elegendőek a jegyek, és a popcorn ára, mert az gondolom mind elmegy a filmek jogaira.

Körübelül a film felénél járunk már, ám a mellettem ülő J-Hope még egytelen egyszer sem szólalt meg, és mégcsak el sem nevette magát, pedig ő aztán nem az a csendes szemlélő típus.

-Még mindig Hee-Young miatt vagy ilyen? Vagy Dong Juval van valami?

Egy halk kínos nevetés hagyja el száját, mielőtt válaszolna.

-Na igen ezért hívnak téged Eommának.

Ezután jó pár percig csendben van, ezért épp készülök újra kérdezősködni, de megelőz.

-Nincs semmi baj, épp ellenkezőleg. Csak gondolkodnom kell.

Nem látom biztosan a sötétség miatt, de mintha elmosolyodna. Így meggyőzöm magam, hogy tényleg minden rendben van, és a továbbiakban békénhagyom.

-Ennél összetettebb filmet még nem láttam!-szólal meg Kook a moziteremből kifelé haladva-minden volt benne! Fantasy, horror, vígjáték, sőt még szinte pornó is.

Az utolsó két szót kaján mosollyal az arcán mondja, így gondolom Tae nem bírja megállni hogy be ne szóljon neki.

-Ezért nem neked való ez a film!

-Na de Taehyung te is csak két évvel vagy idősebb!-vág vissza villámgyorsan maknae, a többiek-köztük én is- pedig jöt nevetnek rajtuk. Hazaindulunk, és az egész út ilyen jó hangulatban telik, még Hoseok is hozza a formáját, a szomorúság morzsája se látszik meg rajta.

Mire hazaérünk természetesen már megint éhes mindenki, minthacsak nem is vettünk volna semmi kaját a moziba. A három lány beáll a konyhába , valami ehetőt összedobni, mi pedig letelepedünk a vendégszobában , ki beszélget, ki pedig a telefonját nyomkodja, és zenét hallgat. 

A fancafénkat böngészem amikor örülten elkezd remegni a telefonom, és majdhogynem le is fagy a gyorsan egymás után érkező üzenetektől.
Alig tudom megnyitni őket, mert állandóan érkeznek egymás után. J-Hope küldi őket.
Seokjin!
Hyung!
Jin!
Eomma!
Jin! 
Hyung!
És így tovább. Megállás nélkül írja nekem az eddigi életemben használt létező összes megszólításom. 
HOSEOK ÁLLJ LE!

Bocsánat.

Mit szeretnél?

Csak tanácsot kérni.

Hallgatlak.

Van egy lány aki tetszik nekem...

Gondoltam te csak jártasabb vagy.

Azt hittem letettél Heeyoról..

Nem róla van szó

DJ?

Igen

Őszintén ebben nem sokat tudok 

segíteni nem tudok rólatok semmit.

De nem baj. Csak tanácsot szeretnék kérni.

Állok elébe

Szóval ... Szerinted újra lehet

 kezdeni valamit 10 évvel később?

10 ÉV? HOSEOK TE MEGKERGÜLTÉL?!

Nem, komolyan kérdezem.

A kanapé másik végén ül, nekem pedig előre kell hajolnom, hogy ránézhessek, de amint meglátom ahogy mosolyogva a konyha felé tekitget-ahol gondolom DJt nézi- rájövök hogy tényleg nem viccel.
Őszintén?

Teljesen őszintén

Ha mindkét fél szeretné 
szerintem lehetséges.

Köszönöm Eomma,

imádlak ☺☺☺☺

Nem tesz semmit.

Már előttem halad el amikor a telefonja a kezében jelezi az általam írt üzenetet. A konyha felé tart. Ilyen gyorsan szeretné újrakezdeni?

Dong Ju POV

Még főzés közben se tudok másra gondolni, csak Hoseok félbahagyott mondatára, amit azután mondott , hogy felhoztam neki a  kisikolás szerelmünket. Gondoltam megkéne beszélni dolgokat. Például, hogy miért nem keresett soha. Annyit válaszolt kérdésemre, hogy nem volt hozzá elég bátorsága. Végülis ez megérthető miután azt mondtam neki, hogy rosszul csókol.Bár nem igazán volt még akkor viszonyítási alapom, szóval ne értem a 12 éves énem. De könyörgöm, hogy tarthat vissza ez a mondat egy 23 éves férfit? 
Hogy mérges vagyok e rá amiért nem keresett?Ááá csak egy kicsit nagyon. Csak van valami ami mélyen porba tiporja a haragom. Az, hogy szükségem van rá. Nem tudom miért, de valami belső, távolság és idő által koptathatatlan szál köt vele össze. Erre csak tegnap hajnalban jöttem rá, amikor rámvillantotta a hatalmas mosolyát. Nem mondanám , hogy szerelmes vagyok belé, ahhoz túl sokat voltunk távol. De annyi biztos, hogy ezek után nem lennék meg nélküle. 

Újra és újra lejátszom a fejemben a félmondatát, és próbálok rájönni hogy mit akart mondani.

-Dong Ju mit szolnál hozzá-igen pontosan így hangzott hajnalban is. Csakhogy ez a hang ezúttal nem a saját elmém szüleménye, hanem fülemen keresztül jut el tudatomba, majd így folytatja-ha újra kezdenénk?

-Hogy mi?

Hiretelen eszmélek fel, és még a kést is elejtem, amivel az előbb hagymát daraboltam.

-Lee Dong Ju lennél újra a barátnőm?

28.rész(+18!!)

Hogy micsoda? Nyelvtechnika? Miért van az az érzésem, hogy nem rappelni fog nekem? 
Pár pillanatig titkon egy apró részem ami nem vágyik örülten Yoongira abban reménykedik, hogy az előbb említett tehetségét nem rajtam fogja bemutatni. De amint leszaggatja rólam bugyimat ,és újra elkezd lefelé haladni a hasamon apró harapásokkal ösvényt hagyva maga után az a kis részem csendben eltűnik.
Bokámnál fogva felhúzza lábaimat, majd nyakába helyezi azokat. Medencémet is rengeteg csókkal lepi el ezzel meghosszabbítva kínjaimat. Nem sieti el az biztos. Mielőtt lecsapna női szervemre még felemeli fejét egy pillanatra, én pedig lehajtom a fejem és szemébe nézek. Nem ezt nem kellet volna.
Barna szempárja mintha égne ahogy szemembe néz.Arcán pedig .. Noshát ..Életemben nem láttam még ilyen mosolyt. Talán egy éhes oroszlánéhoz hasonlít most leginkább az arca. Aki épp beérte az áldozatát és már célegyenesben van, már érzi ahogy a fogai a zsákmányának húsába vájnak...
A természetfilmből amiatt térek vissza a valóságba mert megérzem Yoongi kezét odalent. Először épp hogy hozzáér bőrömhöz, úgy kezd el simogatni. Ahogy egyre sűrűbben veszem a levegőt az ő mozdulatai is erősebbek lesznek. Végül lassan belém mélyeszti jéghideg ujjait, azok pedig átveszik az én forróságomat. 
Párszor megismétli a mozdulatot egyre mélyebbre hatolva bennem. Végül amilyen hirtelen elkezdte abba is hagyja.
Én nem értem, hogy mi történt ezért kissé felemelem fejemet és vállaimat a tekintetét keresve. Viszont csak feje búbját látom meg lábaim között, majd egy pillanattal később nyelvét érzem meg odalent mire azonnal visszalököm magam fekvő helyzetbe. 
Körkörösen mozgatja ízlelőszervét, én pedig nem bírom tovább és hangos nyögések hagyják el számat.
Kegyetlenül kínoz nyelvével, ajkaival, én pedig már majdhogynem tépem a takarót és a párnákat magam alatt. 
Az egyik párnát sikerül is kiszakítanom amikor szívni kezd majd egy aprót harap belém odalent. Minden tiszta toll lesz ahogy szétszaggatom a párnát, amiért Anya később tuti ki fog nyírni de jelenleg nem tud érdekelni. Arra koncentrálok hogy nehogy eljussak arra a pontra amit most még nagyon nem akarok elérni. 
Körübelül negyed órával kínzásom és kényeztetésem megkezdése után Yoongi leemeli teljesen elzsibbadt lábaimat nyakából, és abbahagyja majd felkúszik hozzám. Mi történt? Talán úgy gondolja már elég tiszta vagyok odalent?
Nem hagyja hogy ezen gondolkodjak, ugyanis ajkai megtalálják az enyémet majd édes csókokkal halmoz el. Csípője megemelkedik és fél kezével elkezdi letolni nadrágját, majd alsóneműjét is. Miután nagyjából térdig letolja őket egyszerűen lerugdossa őket magáról.
Mivel keze már amúgy is ott van újra elkezd kényeztetni. Kezemet végighúzom hátán, és egy kicsit bele is mélyesztem körmeimet bőrébe mire halk morgás rázza meg testét. Ha ez ilyen reakciót vált ki belőle mit fog szólni a következő cselekedetemhez?
Taehyung POV
Tíz perc sem telik el Choe és DJ beszélgetése után mire Heeyo anyukája mocorogni kezd és így szól Choehoz:
-Cho-Hee mennyi ideje mentek el Heeyoék?
-Nem tudom, de biztosan nem sokára visszajönnek, ne tessék aggódni-válaszolja neki barátnőm érzelemmentesen .
-És mi van ha valami történt velük? Már sötét van.. Lehet jött egy fekete furgon és..
-Jaj ne tessék ilyen hülyeségeket kitalálni, biztosan nem történt velük semmi.
Erre már nem tud mit mondani Heeyo anyukája így újra csend ül a szobára. Leszámítva persze a tévéből jövő állandó sikongatást.
Nagyjából további öt nyugodalmas perc jut csupán csak, ugyanis Heeyo anyukája felpattan a kanapéról és így szól:
-Én azért utánuk nézek-mondja, és hangjából kicseng, hogy már sejt valamit. Ami ezúttal biztos nem fekete furgonos elrablás.
-Hé ezt lehet nem kéne hagynunk-suttogom fel kissé kétségbeesetten Choenak . Ugyanis ha azt művelik amit gondolok-és elég nagy a valószínűsége hogy azt művelik-akkor van okom félteni Yoongit, és a férfiasságát.
-Jaj tessék hagyni Yon Ahjumma, biztosan pillanatokon belül visszaérnek- mondja felocsúdva Choe. Ám próbálkozása nem jön be ,ugyanis Yon Ahjumma rendíthetetlenül tart az ajtó felé.  Már éppen a kilincsért nyúlna amikor kicsapódik az ajtó amin -egy számomra ismeretlen- férfi lép be. Eltelik pár másodperc mire látogatónk feleszmél , és megszólal. 
-Woo Yon! De rég láttalak! Hogy vagy? Mesélj! Úgy örülök neked!- csak mondja és mondja közben pedig betessékeli Heeyo anyukáját a konyhába. Úgy érzem ezt megúszták.
Yoongi POV
Kezemmel kényeztetem még egy kicsit mielőtt belekezdenénk a lényegbe, ő pedig hátamat karmolássza. Egyre lentebb halad hátamon, majd derekam táján felemeli apró ujjait, és rámarkol velük férfiasságomra. Ha eddig nem is voltam kőkemény, mostmár biztosan az vagyok. Nyögés-morgás keveréke hagyja el számat amikor még erősebben markába zárja szerszámom, és végighúzza rajta kezét. 
Borzasztóan élvezi hogy kínozhat, még bele is nevet heves csókunkba. 
Én viszont úgy döntök nem adom meg neki továbbra azt az örömet, hogy tudja, hogy szenvedek. Lassan belényomom férfiasságom, és megfogom csípőjét, nehogy megszökjön.
Bár utólag rájövök, hogy totál hülyeség volt ugyanis hangos gyönyörrel telt nyögései biztosítanak arról hogy nem akar sehová sem menni.
Folytatja hátam karmolását csak most sokkal erősebben mint az előbb. Először csak óvatosan mozgok benne, aprókat taszítok rajta csípőmmel. Adok neki egy kis időt, hogy hozzászokjon méretemhez, közben viszont se ajkaink, se kezeink nem pihennek.
Az ő keze továbbra is fel alá jár hátamon, mély árkokat hagyva maga után körmeivel. Én fél kezemmel megtartom magam, másikkal pedig hol hajába túrok, hol pedig melleit masszírozom.
Ajkaink , és nyelveink vad táncot járnak, levegőt alig hagyva egymásnak. 
Mikor már eléggé hozzámszokott, felülök magammal húzva apró testét, és más szögben hatolok belé, így még mélyebbre jutva. 
Mivel most magasabban van, és nehezebben érem el ajkait, ezért nyakát kezdem el apró csókokkal behinteni. Ő nyakamba ejti kezeit fejét pedig kissé hátrahajtja hogy még könnyebben hozzáférjek nyakához.
Hee-Young POV 
Ahogy fejem hátrahajtom ő pedig nyakam kényezteti egy pillanatig el sem hiszem hogy tényleg Min Yoongival szeretkezek. Mert ez tényleg az. Szeretkezés. Nem csak egyszerű szex, minden érzelem nélkül. És ez hihetetlenül boldoggá tesz. Már amúgy is euforikus hangulatban vagyok a Yoongi keze, és -nem mellesleg elég nagy- férfiassága által okozott gyönyörök miatt, de ez csak még közelebb juttat ahhoz, hogy a fellegekben érezzem magam.
Én diktálom a tempót, egyenlőre még lassan fel-le mozogva. Most hogy teljesen más szögben hatol belém, minden mozdulat után egyre mélyebbre és mélyebbre jut.
Kezdek kicsit lelassulni, ugyanis combjaim elfáradtak a saját súlyom ütemes emelésétől.
Amint ezt Yoongi észreveszi csípőmre markol, és segít felemelkedni, majd visszaereszkedni. Minden mozdulata gyorsaságra ösztönöz, így újult erővel folytatom. 
Ajkaival még mindig nyakam kényezteti, ám ezúttal fogait is beveti, és elkezdi harapdálni vékony bőrömet. Elsőre -csak úgy mint minden mást- óvatosan csinálja, majd már olyan erősen cibálja bőröm, hogy annak biztosan nyoma marad.
Csak úgy mint annak, hogy karmolászom a hátát. Úgy mélyesztem körmöm a hátába mintha csak egy darabot szeretnék kiszakítani belőle, amit elrakhatok magamnak későbbre. 
Viszont én egyáltalán nem bánom hogy nyomot hagy rajtam, és testének mélyéről feltörő morgások is arról tanúskodnak, hogy neki is tetszik.
Mivel a szám nem foglalt, és elég valószínű , hogy senki nem hall minket így bátran kiengedem a hangom. Minden egyes mozdulata, harapása után kéjes nyögések hagyják el duzzadt ajkaimat.
Nem is tudom pontosan hogyan, de újra visszakerülünk fekvő helyzetbe, így megint ő irányít mindent. Nem bántam eddig se, de most főleg tetszik, ugyanis ülőhelyzetben erejének felét se tapasztalhattam meg.
Most viszont minden egyes lökésében annyi energia rejlik mintha reggel a kávéját Red Bullal itta volna. Sőt lehet tíz ilyen csésze kávét is megivott, ugyanis egyre csak gyorsít a tempón.
Lábaimat csípője köré kulcsolom és minden döfése után összeszorítom őket belső izmaimmal együtt, amiket ugyan túlságosan nem tudok irányítani, de hál' Istennek tudják azok a dolgukat.
Időközben már számat is megtalálta, így ajkaink újra vad táncot járnak egymással. Már egyikőnk sem sóhajtozik , vagy nyögdécsel,csak egymás szájába zihálunk, és hiába van nekem, és valószínűleg neki is komoly légszomja már lehetetlenség lenne leállni.
De ki mondta hogy leakarunk?
Yoongi POV 
Már igen közel járok a csúcshoz, és Heeyo hangos zihálására alapozva valószínűleg ő is. 
Hátamat már szinte véresre karmolta, bár nem számít, mert én szinte ugyanezt tettem nyakával, amit viszont nem úgy tűnt hogy túlságosan megfog bánni.
Mindketten úszunk a verejtékben, minthacsak a huszadik iskolakört futnánk. Én személy szerint kicsattanok a bennem rejlő erőtől, így az utolsó pár döfésembe minden energiámat beleadom.
Elválnak ajkaink, és egyszerre érve a csúcsra mindketten hatalmasat nyögünk. 
Olyan élmény ez amit az ember nem tapasztalhat meg elégszer az életében. Arról meg ne is beszéljünk hogy mennyire felejthetetlen Hee-Young mellett. Remélem ezentúl nem fogja hagyni hogy elhalványuljanak emlékeim, és gyakran fogja nekem frissíteni ezt az élményt.
Még pár lassút mozgok benne, majd legördülök mellé.
Megfogom a derekát, és magamhoz húzom -az enyémhez hasonlóan- extázistól reszkető testét, majd megpuszilom a homlokát.
-Daebak, hát ez-szólal meg rekedtes hangon, közben hatalmas lélegzetekkel megtöltve tüdejét.
-Hát ez?-kérdezem tőle, én is zihálva.
-Csodálatos volt-mondja egy szuszra, és felém fordítja vöröslő arcát.
-Mondtam már mennyire szeretlek?-mondom neki, és csillogó szemébe nézek.
-Még nem elégszer-mondja és rámmosolyog. Felkúszik hozzám, és megcsókol. Csak egy apró szájrapuszi -más lehet kissé sok is lenne ennyi izgalom után- majd fejét vadul kalimpáló szívem fölé fekteti.
Az ő mellkasa is vadul jár még fel-alá de egyre inkább kezd a normál ritmushoz visszatérni.
Ekkor eszembe jut valami.
-Heeyo-súgom neki, de nem válaszol. Viszont egyenletes szuszogása elég válasz számomra.
Hogy lehettem ennyire idióta! Remélem nem lesz belőle semmi baj.

27.rész(+16)

Yoongi POV 
Még szép, hogy csőbe húztam. Üresen áll a házuk és ne használjam ki? Ennyire jó fiú nem vagyok.
-Tudod, most lehet haragudnom kéne-mondja, és lassan felém indul.
-De gondolom nem teszed-mondom és pár lépést teszek felé én is, addig amíg olyan közel nem érek hozzá, hogy lábujjaink összeérnek.
-Hmm még gondolkodom a dolgon-mondja incselkedve, és felnéz rám.
-És mondd csak mivel tudnám kiengesztelni az én hercegnőmet?-kérdezem és haját egyik kezemmel átdobom vállán.
-Hát elég sok módja van a dolognak.
-Tudnál mondani néhányat?-kérdezem, és végigsimítom ujjaimmal kulcscsontját.
-Először is fel szeretnék menni a szobámba, ott biztos jobban tudnék gondolkodni ezen.-mondja, én pedig még egyszer végigsimítom kulcscsontját, és vállait. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ahol bőrünk összeér szikrák keletkeznek.
-Ha ezt szeretnéd-mondom neki és lába alá nyúlok, majd úgy kapom karjaimba habkönnyű barátnőmet mint az esküvőkön szokták. Karjaimban ezzel az apró csodával elindulok az emelet irányába. Fel a lépcsőn, végig a fenti folyosón és be a szobájába. Még az ajtaja is tárva nyitva így semmi akadálya nincs bejutásomnak.
Óvatosan lefektetem az ágyra, tényleg úgy kezelem mint egy hercegnőt. Nem sietek el semmit, lassan élvezetesebbek a dolgok. 
Ám ő ezt valószínűleg nem így gondolja, ugyanis ahogy felegyenesednék megragadja pólóm nyakát, és magára ránt. Ha nincs bennem annyi lélekjelenlét hogy megtámaszkodjak felette valószínűleg teljes súlyommal rázuhantam volna olyan erővel húzott. Sose gondoltam volna, hogy ennyi erő lehet egy lányban. És azt sem , hogy ennyivel zavarba hozhatnak. Jézusom! Zavarba hozott. Ez nem lehet.
-Csak nem zavarba jöttél?-kérdezi és tekintetével az enyémet fürkészi.
-Én ? -kezdem kissé szokatlan magas hangon, ezért inkább megköszörülöm a torkomat és így folytatom-Nem dehogyis, hová gondolsz.
Ez így nem jó. Túl gyorsan hagyta el az utóbbi négy szó a számat. Min Yoongi szedd össze magad! Nem lehet , hogy bárki is így lásson. Hee-Young meg főleg nem. Mint egy ötéves óvodás akit megpuszilt egy lány. Először elpirul majd zavarába elkezd fújolni, és azt játszani, hogy nem tetszett neki. Pedig dehogynem. Én már csak tudom.
-Nekem nem úgy tűnt-suttogja érzékien, és végighúzza apró ujjait arccsontomon, majd állam vonalán.
Szedd már össze magad Yoongi! Te képviseled az erősebbik nemet ebben a szobában, vagy nem?
Ahogy ezt gondolom kissé kitisztul a fejem, és beindulnak agytekervényeim, így remek ötletem támad arra, hogy mégis hogyan hitethetném el az ellenkezőjét vele.
-Oh azt hiszem nemsoká te leszel inkább zavarban-mondom a létező legcsábítóbb hangon, és egyik kezem felemelem feje mellől ahol támaszkodom. Szemébe nézek amiben kétely bujkál. Gondolom fogalma sincs arról, hogy mire készülök egészen addig amíg szabad kezem lábai közé nem teszem és szét nem választom azokat majd csípőmet az övéhez nem nyomom. Megcsókolom, ő pedig visszacsókol, és épp elkezdene nyelvével is játszani, de én nem akarok ajkain elidézni. Ígyhát megszakítom csókunkat feltérdelek lábai közül, és elkezdem lerángani róla a pólót majd nadrágját, ő pedig minden ellenállás, és szó nélkül engedi magát levetkőztetni sőt még segít is.
Csipkés halványrózsaszín melltartót, és egy egyszerű pamut bugyit visel nekem mégis elakad a lélegzetem. 
Egy pillanatig. Majd amilyen gyorsasággal lekerültek róla a ruhái én ugyanolyan gyorsan takarom el a testemmel, és csapok le ajkaira . De mindössze csak egy csók erejéig majd lassan elkezdek lefelé haladni nyakán. Ahogy mellkasához érek rájövök, hogy van még rajta egy-két teljesen felesleges ruhadarab. Így háta mögé nyúlok és melltartója kapcsa után kezdek kutatni, mire ő megfogja kezem és visszahúzza.
-Hééé, ez nem így működik-szólal meg az átlagnál sűrűbben véve a levegőt. Haja teljesen kócos és arca pedig kipirult, amit az előbb nem is vettem észre annyira gyönyörködtem formás testében.
Hee-Young POV
-Akkor meg mégis hogy?-kérdezi egy kissé gonoszkodó mosollyal az arcán-Azt hittem mindenkinek ugyanazt mondják a felvilágosításon.
-Én pedig azt hittem hogy nem száraz szexelni fogunk-mondom neki utalva ezzel arra, hogy az ő ruházata egyenlőre még hiánytalan.
-Hát nem is-válaszolja elgondolkodva-De egyenlőre csak a te ruháidra nincs szükség-mondja kisebb csend után, és végigsimít meztelen combomon.
Kapva az alkalmon hogy ő lábaimmal van elfoglalva felülök, és pólója alját megfogva elkezdem rajta felfelé rángatni azt. 
Ám arra nem számítok, hogy ő is kihasználja az alkalmat, és hátam mögé nyúlva kikapcsolja melltartóm, és egy ügyes mozdulattal-amit fogalmam sincs hogyan csinált, bizonyára valami fekete mágia- lehámozza rólam.
Én gyorsan magam elé kapom kezemet ezzel eltakarva melleimet, majd érzem hogy a szégyentől elvörösödök.
Még soha senki nem látott ennyire meztelenül. Még az előző barátom előtt se vettem le ezt a nemes ruhadarabot, hiába feküdtem le vele. Nem voltam benne biztos hogy még melltartó nélkül is szeretne, hiszen valljuk be: nem vagyok túlságosan eleresztve ebben a témában.
-Hee-Young.. Ugye nem ez az első alkalmad?-kérdezi Suga bizonytalanul, aggódó hangon, és államnál fogva felemeli fejemet.
-Nem dehogyis szó sincs erről-mondom neki, és szemébe nézek amiben sem undort, sem szánakozást, semmi ilyet nem látok. Helyette kíváncsiság, és égő vágy bujkál tekintetében.
-Akkor úgy hiszem erre semmi szükség -mondja, és kezeim szétkulcsolja. Lassan engedek is szorításomon ezzel szabad utat engedve tekintetének, ami mintha megragadt volna egy ponton. És ez a pont hogy is mondjam..Nem, nem az arcom. Szemét le nem véve rólam oldalára húzza kezeimet, hogy levehessem róla a pólót.
Cho-Hee POV
Hallottam beszélgetésüket a folyosón viszont nem akartam szólni Heeyonak , hogy Suga csőbe húzza mert gondolom mi az oka annak, hogy a srác megkérte hogy menjen át vele. És nem, nem a telefonja ami végig a zsebében lapult. Jaj Heeyo olyan naiv tudsz lenni.
Egy fél órával később még mindig kettőjük nélkül már túl az első két ember kibelezésén nézünk valami horrort amit a DJ választott.
Heeyo anyukája és DJ között ülök, lábamnál a földön pedig TaeTae foglalt helyet. Fejét hátrahajtja lábaimra, én pedig a hajával játszok. Így, hogy ennyien vagyunk esküszöm unalmas is ez a film. Pont ezért történik az, hogy így szólok DJhez:
-És mondd csak honnan is ismered Hopeot?
-Nekem inkább Hoseok, bár a Remény is eléggé ráillik, de attól még szoknom kell-mondja és mosolyogva ránéz a kanapé másik végén helyet foglaló halálsápadt Hopiera. Szegény még így se nagyon bírja a horrort. Nem mindenkinek való ez, bár nyugtat a tény hogy van a szobában valaki aki még nálam is félősebb.
-És igazából osztálytársak voltunk. Elsőre ki nem állhattam Hoseokot, mert állandóan segíteni akart nekem. Én pedig azt hittem hogy ő is olyan aki csak azért van mellettem,és azért segít nekem hogy egy hónapig megnyugtassa a lelkiismeretét azzal, hogy valami jót is tett. Vagy esetleg azért, hogy később jót nevethessen rajtam.
Aztán úgy egy fél év után- mivel állandóan körülöttem legyeskedett- végülis bizalmamba fogadtam. Nagyobb szükségem volt rá ezután mint gondoltam volna. Nevelőapám meghalt autóbalesetben, ami természetesen a hárpia felesége szerint az én hibám volt. Egy időbe haza se mentem, hanem állandóan Hoseokéknál húztam meg magam. Az ő édesanyja többet törődött velem mint bárki is valaha.Szinte testvérek voltunk. Mindent elmondtam neki, és ő is nekem. Állandóan együtt lógtunk, és együtt is aludtunk. Aztán tizenkét éves korunkban gondoltunk egyet, hogy mi lenne ha nem csak barátok lennénk. De nem igazán működött. Túl éretlenek voltunk még mindketten ehhez.
-Ti komolyan együtt voltatok?-kérdezem és majd leesik az állam meglepődöttségemben.
-Hát inkább nevezném kisiskolás szerelemnek, de lényegében igen.-mondja mosolyogva.
-És utána mi történt?-Kérdezem mert már tényleg nagyon fúrja az oldalamat a kíváncsiság.
-Azután drágám nem igazán beszéltünk. Nyolcadik végén elköltöztünk a suli környékéről, és idejöttünk, majd középiskolás lettem. 
-De nem is kerestétek egymást? Nem lehet hogy egy ilyen jó barátságnak csak így vége legyen.
-Jaj Choe nem kell mindent tudnod-válaszolja és orron bök.
-De nemár. Nem lehet ez akkora titok! Kérlek DJ-mondom kiskutya képet vágva.
-Tudod, hogy ez nálam nem válik be- mondja rám se hederítve.
-Aigoo!
Durcizva visszadőlök a kanapéra, mire Tae felém fordul, és egyik ujjával hívogatni kezd. Én előre hajolok hozzá, mire ezt suttogja a fülembe.
-Ne félj este mindent kiszedek Hopieból.
-Köszi-suttogom vissza és megcsókolom.
A győztesek mosolyával az arcomon csendben nézem tovább a filmet.
Yoongi POV
Lehúzza a pólómat. Ennyit engedek neki. De többet egyenlőre nem. Elvégre őt kell kiengesztelni.
Pólómat messzire hajítja a szoba legtávolabbi sarkába ami után én azonnal hajítom is melltartóját.
Visszahajolok felé, és még egy édes csókot nyomok ajakira, majd visszatérek nyakára. 
Aprókat harapok vékony bőrébe ahogy egyre lentebb haladok. 
Kezemet végighúzom oldalán és csípőjébe markolok mire ő megrázkódik. 
Melleihez érek amiket elkezdek puszilgatni majd mellbimbóival játszadozni egyiket a másik után. Óvatosan meg is harapdálom őket mire egy mély sóhajtás a válasza. Nincsenek nagy mellei, de ez egyáltalán nem zavar, így is tökéletes.
Amikor már olyan sebességgel emelkedik és süllyed pici mellkasa hogy attól félek megfullad abbahagyom a játszadozást, és folytatom utamat lefelé apró puszikkal halmozva el hasát. 
Bugyija vonalát puszilgatom és lassan elkezdem lehámozni róla a ruhadarabot. 
Ám mielőtt ezt még megtenném felkúszok arcához és fülébe suttogom.
-Most pedig megmutatom neked miért dicsérik annyian a nyelvtechnikámat.

26.rész

Cho-Hee POV
Belépek a konyhába, és feloltom a lámpát, majd az első dolog ami feltűnik a kis sárga cetli amit már délelőtt is észrevettem, csak akkor elsőre nem is vettem róla tudomást, utána pedig nem nagyon volt eszembe. A délelőttről való ábrándozásomból -pontosabban a Vről való ábrándozásomból-az riaszt fel, hogy DJ felemeli a cetlit a konyhapultról és felolvassa.
-Sürgősen el kellett utaznom egy üzleti ügy miatt Szöulba, Apád majd valamikor estefelé hazakeveredik kaja a hűtőben. Puszi Anya.
Oh igen lehet ezért volt még reggel 5 nem fogadott hívásom. Na mindegy hozzászoktam már hogy sokat vagyok egyedül. Bár most legalább itt lesz velem DJ.
-Azt hiszem szervezhetjük is a csajos estét-mondom neki mosolyogva, mert nem hiszem hogy Apa egyhamar hazaér.
-Még mindig ennyire munkamániásak a szüleid?-kérdezi szomorkásan, mert rá nem sikerült átragasztanom a jó kedvem.Mondjuk igaz,hogy ez a jó kedv elég hamis volt így nem is csodálkozom sikertelenségemet.
-Ahogy nőttem csak egyre rosszabb lett. Azt hiszem kedden láttam utoljára Anyát.-válaszolok tűnődve.-De hagyjuk ezt, nem tudunk mit csinálni.És különben is nem ezért vagy itt.
-Ugye tudod hogy bármi van rám számíthatsz? És természetesen Heeyora is, még ha most ebben a szent pillanatban nincs is itt.
-Persze hogy tudom. És ti is rám.-válaszolok neki és egy kis melegség költözik lelkembe.
-Ajj gyere ide olyan régen láttalak-mondja mosolyogva és magához szorít.
Én is átölelem majd pár perc hallgatás után így szólok:
-És mondd csak milyen filmeket nézzünk? Popcorndobálós, bőgős romantikusat vagy takarómögébújós horrort?
-Ma nincs kedvem sírni, szóval jöhet a horror-mondja és elenged.
Hee-Young POV 
Miután hallom csapódni a bejárati ajtót feltápászkodom a kanapéról és a konyhába megyek annak reményében, hogy négyszemközt beszélgethetek végre Anyával.
Háttal áll az  ajtónak, és a mosogató szélét markolja mintha hányni készülni, vagy nem is tudom. Bár nem csodálkozom, a nénikém belőlem is hasonló reakciót vált ki.
-Minden rendben?-kérdezem, és mögé lépek.
-Jaj Drágám...megijesztettél-mondja felémfordulva.
-Bocsi-válaszolom még mindig válaszra várva.
-Lehet jelenleg bármi is rendben?-kérdezi cinikusan.
-Őszintén nem hiszem..
-Sajnos jól hiszed-mondja és fáradtan leroskad egy székre. Én leülök vele szemben és egyik kezét markomba veszem, majd szemébe nézek és így szólok.
-Nem tudom pontosan, hogy mi fog történni, de annyit előrebocsátok hogy nagyon szeretlek, és mindenben melletted állok.
-Köszönöm Kincsem-mondja és gyengéden megszorítja a kezemet.
-De attól függetlenül ha nem túl nagy megterhelés elmondanál pár dolgot? Például azt hogy miért pont Dae-Hyunhoz mentél? Annyi mindenki más van akinél elaludhattál volna. 
-Azért mert a testvérem, akármennyire is utálod.Nem volt jobb ötletem.  És nála biztos nem keresett volna Apád akit meg jelenleg a hátam közepére se kívánok, gondolom megérted.
-Igen persze hogy megértem...És mondd csak mi lesz most?
-Holnap jön a cuccaiért.-közli tárgyilagos hangon, bennem pedig megtörik valami.
-Hát ez gyors volt.
-Már így is elég sokáig vártam vele.-mondja olyan ridegen mintha a majdnem 25 év házasság semmit nem számítana.
-Értem. Azt hiszem ezt túl is tárgyaltuk.-mondom és felállok az asztaltól, majd elindulok az ajtó irányába.
-Sajnálom...-hallom meg halk suttogását.
-Van kedved átjönni Choehoz? Filmet nézünk, meg ilyenek.-mondom visszafordulva, és egy olyannyira hamis mosolyt küldök felé amivel nemcsakhogy magamat nem, de még őt se tudom becsapni.
-Ha nem zavarok..-mondja szerényen, de egy apró mosoly bujkál a szája sarkában.
-Dehogy zavarsz-mondom ezúttal őszintébb mosollyal az arcomon, és kihátrálok a folyosóra.
-Gyertek srácok, átmegyünk Choehoz!-kiáltom, csakhogy mindenki rám figyeljen.
-Mégis minek?-kérdezi Kook meglepődve.
-Filmet nézni?-kérdezek vissza, mert más programötletem nincs az estére nézve.
-Végülis gondolom neki is van kanapéja amin dögölhetünk-mondja Suga realistán állva a dolgokhoz.
-Na igen-helyesel Nam is és feltápászkodik a földről. Na igen. Nem hét személyes egy átlagos kanapé. Főleg ha úgy használja az ember mint Jimin. Végigfekszik rajta, és a többieket esetleg a lába alá beengedi.
RapMon után az többiek is sorra felkelnek a kanapéról, vagy a földről és Tae vezetésével elindulnak Choekhoz. 
Az előbbi hozzállásának ellentmondva, magát mégsem megtagadva Suga áll fel utoljára a kanapéról, majd húz cipőt, és kezemet megfogva vonszolja át magát a szomszéd házba.
Abba belépve rájövök hogy Choeknál talán még sosem volt négy embernél több, és az ő házuk is pont ugyan akkora mint a miénk, így épp hogy elférünk tizenegyen a földszinten. 
Lehúzom a cipőm és Yoongi kezét elengedve belépek a konyhába ahol Choe és DJ támasztják a pultot akik előtt Tae és Kook áll egy-egy pohárral a kezükben és éppen igen jót nevetnek valamin. Odacsusszanok Cho-Hee mellé és csípőmmel meglököm az övét, majd így szólok:
-Remélem nem baj hogy átjöttünk...
-Nem dehogyis, horrort akartunk nézni, de azt hiszem valahogy biztonságosabb lesz így, tudod milyen gyenge idegzetű vagyok-mondja és kínosan felnevet.
-Hmm azt hiszem ha nem jöttetek volna magatoktól, én akkor is áthívtalak volna titeket -csatlakozik be DJ is a beszélgetésbe-tényleg nem lett volna olyan jó ötlet ezzel a kis paranoiással horrort nézni.-mondja és közben vállon böki Choet.
-Na igen, nem túl jó ötlet... Tudnád a múltkor is mit leművelt-mondom hogy én is húzzam egy kicsit Choe agyát.
-Aigoo miaz összefogtatok ellenem?-kérdezi tettetett felháborodással.
-Ááá dehogyis, tudod hog mennyire szeretünk-mondom és jó erősen magamhoz szorítom. DJ is becsatlakozik az ölelésbe, mire ezúttal Kook szólal meg felháborodva akinek az jelenlétéről meg is feledkeztünk annyira csendben volt az elmúlt öt percben.
-Hé mivan ha azt mondom hogy én is félek a horrortól?-kérdezi és ölelésre várva széttárja a karját.
-Nem félsz a horrortól-mondja a mellette álló V életunt hangon a körmét piszkálgatva-De attól én még kaphatok egy ölelést nem?-kérdezi és ő is széttárja a karját és az a levakarhatatlan mosolya terül szét az arcán.
-Nézd drágám-kezdi Choe és kibontakozik az ölelésünkből-annyit meg kell hagyni piszok jó színész vagy. De ez lányos ölelés volt. Ilyet nem kaphat akárki.
Kekeckedik vele. Imádja ezt csinálni. Mindenkivel nagyjából, nemhogy azokkal akiket ennyire szeret.
-Oh igazán? Pedig azt hittem a délelőttiek annak számítottak. Főleg amikor a lábaddal öleltél..-száll be Taehyung is a játékba és olyan tekinttel néz Choera amitől még a nyolcvan éves nagyim bugyija is lecsúszna.
Rövid hallgatás után Kook oltja el az éledező tüzet, azzal hogy Taet oldalba könyökli, majd így szól.
-Ajj ember nemááár, vannak akiket annyira nem érdekli a szexuális életed mint te azt gondolod!-mondja vöröslő arccal. Na igen Jungkook nem igazán van hozzászokva az ilyen témákhoz még ha gyakran baromkodik is vele.
-Jólvan, akkor menj inkább és nézd azt a hülye filmet-szól neki vissza Tae nevetve.
-Rendben-mondja Kook és elkezdi kitolni a konyhából Vt aki egy csepp ellenállást sem tanúsít, továbbra is nevetve hátrál ki Choeval, és DJvel a nyomában.
Én is kilépek utánuk a konyhából, és Sugába ütközöm aki kissé zavarodott képpel néz rám.
-A-a telefonom, azt hiszem nálatok maradt. Átjönnél velem megkeresni? Fogalmam sincs hová tehettem.-szólal meg még mindig zavart tekintettel.
-Hát persze-mondom a cipőmet húzva-egy pillanat és jövünk-szólok be a nappaliba amíg Yoongi is felrángatja magára a cipőjét.
Kiérve ez utcára ,megszaporázom azt a pár lépést a két ház között mert már sötétedik viszont a lámpákat még nem oltották fel.
Felérve a tornácunkra még mepillantom a lemenő nap utolsó sugarait az égen, amin pár pillanatig el is mélázok. 
Körbefordulok, hogy az ég minden pontját megcsodálhassam, de félúton Sugáéval találkozik tekintetem aki olyan elmélázva néz rám mintha nálam gyönyörűbb dolgot még nem látott volna a földön. Kissé zavarba is jövök gyönyörködő tekintetétől, így gyerekes mosollyal az arcomon visszafordulok az ajtó felé és belépek a házba, majd lehúzom a cipőm, aztán a nappaliba lépve így szólok :
-Van hang a telefonodon?
-Igen, kivételesen.-mondja nyugodt hanggal, ami egész közelről jön a hátam mögül. Csak úgy mint telefonja csöngése amit azonnal elkezdek csörgetni. A zene hallatán megpördülök, és látom hogy a telefon a nadrágja zsebében villog, rezeg, és zenél.
-De buta vagy, ott volt végig a zsebedben! -mondom neki nevetve.-teljesen feleslegesen rán..
Nem tudom befejezni a mondatomat, mert időközben tekintetem arcára vándorolt, és mostmár egészen másként néz rám mint az előbb odakint. Szinte lángolnak a szemei, szája pedig gyilkos félmosolyra húzódik, majd egy vállrándítás kíséretében így szól:
-Szerintem nem volt felesleges.

25.rész

-Ajj nyugi már srácok nem kell velem aláíratni  semmilyen titoktartási szerződést, meg semmi ilyet, tartom én a számat.-folytatja DJ érdeklődve.
A fiúk viszont csak ülnek a tévét bámulva és ügyet sem vetnek rá.
-Ne legyetek már ilyenek! Meséljetek már valamit! Milyen volt trainenek lenni? Tényleg olyan nagy nyomást gyakorolnak rátok? És nagyon szigorú a diétátok?
Dj szája szinte be nem áll, a fiúk viszont továbbra is úgy tesznek mintha észre se vennék a rájuk zúduló rengeteg kérdést. Hoseok a földön ül és a többiekhez hasonlóan viselkedik. DJ felpattan mellőlem és leül elé, majd folytatja ahol abbahagyta.
-Mondd csak Hoseok milyen idolnak lenni?-kérdezi és olyan közel nyomja arcát Hopiéhoz hogy orruk már-már összeér.
-Aigoo Dong Ju huszonhárom éves vagy, viselkedj ahhoz méltóan-válaszol J-Hope és kissé hátrahőköl.
-Oh csak nem sikerült zavarba hoznom Jung Hoseokot?-kérdezi DJ és még közelebb hajol Hopiehoz.
Hoseok arcát elönti a pír egy pillanatra, sőt pár pillanatig még azt is látni lehet rajta hogy valóban zavarban van. Aztán amilyen gyorsan jött aranyos pirulása, el is tűnik, majd kezeit DJ vállára téve a lány egész testét tolja hátrébb.
-Tudod nagyon jó dolog idolnak lenni, még a bolond rajongók ellenére is. Sőt a velük való találkozásnak is megvan a saját varázsa.-mondja tőle roppant szokatlan kimért hangon.
-Ooo értem-mondja DJ és miután valószínűleg vette a célzást még hátrébb húzódik Hoseoktól és lesüti szemét szégyenében.
Reakcióján Reményünk felnevet és egyik karját DJ nyaka köré fonja, másik kezével pedig összekócolja haját.
-Jung Hoseok most azonnal engedj el!-kiabál rá barátnőnk és próbál kiszabadulni Hobie szorításából, természetesen minden siker nélkül.
-Különben?-kérdezi incselkedve Hoseok egy pillanatig sem lazítva kezén.
Hoseok POV
-Elmesélem nekik az összes gázos dolgodat pisis korodból.-válaszolja és próbál fenyegető hangnemet megütni.
-Nem hiszem, hogy sok újdonságot tudnál mesélni nekünk-mondja neki nevetve RapMon és igaza is van, gyakorlatilag mindent tudunk egymásról.
-Oh igazán?-kezdi olyan hangon ahogy csak az eszelős őrültek szokták-Azt a bizonyos délutánt is mesélted nekik tizenkétéves korunkból?
-Milyen délutánt?-kérdezi Kook és hatalmas őzike szemeivel érdeklődve figyeli DJt.
-Mint már mondtam tiznekét évesek voltunk-kezd bele lassan a mesélésbe, de közbevágok.
-És nem történt semmi-mondom és szavaim szinte perzselnek a bennnük lakozó dühtől.
-Akkor akár el is engedhetnél, nem gondolod?-kérdezi DJ méltatlankodva.
Egy hang nélkül lazítok szorításomon és elengedem.Ő nyújtózkodik egyet és elég barátságtalan pillantást küldd felém, majd így szól:
-Nos lányok hol fogok ma aludni?
-Mint láthatod nálam nem sok hely van, de talán Choenál..-mondja Heeyo és mintha egy kis szégyen csengene ki a hangjából.
Nem is törődök vele, valószínűleg csak azért van mert nem tudja most elszállásolni, de ez igazán nem az ő hibája.
-Nálam mindig van hely számodra -mondja Cho-Hee DJnek és rá mosolyog-gyere vigyük át a bőröndödet.
-Rendben-válaszol DJ és feláll előlem, majd együtt elhagyják a szobát.
Utánuk nézek, majd még egy jó darabig a vendégszoba ajtaját bámulom. Hallom halk beszélgetésüket az előszobából, és azt is ahogy Choe felnevet. Biztos valamelyik idióta viccét mondta el neki DJ az imént.
Valamelyik viccét a sok közül amiket együtt találtunk ki.
Rövid ideig még elábrándozok a múlt szép emlékein, majd ahogy hallom hogy csukódik a bejárati ajtó visszafordulok a többiekhez.
Akik mind engem bámulnak. Mindannyian.
-Hé srácok miaz, csak nem valami ritka Pokémon ül a fejem?-kérdezem és felnevetek mert kezd kissé kínossá válni a helyzet.
-Nem akarsz mesélni nekünk valamit?-kérdezi hitetlenkedve Yoongi.
-Csak egy régi barát, nem olyan fontos darabja a múltamnak, hogy bármikor is eszembe jutott volna mesélni róla.
-Nekem nem igazán tűnt így-mondja Heeyo és rosszalóan néz rám.
-Aish álljon csak meg a menet...Ti tulajdonképpen honnan is ismeritek ilyen jól? Tudtommal három évvel idősebb nálatok, így elég elképzelhetetlen, hogy osztálytársak voltatok.
-Nem is voltunk azok.Csak ő is abba a középiskolába járt amibe mi.Csak éppenséggel ő már három éve végzett és építgeti az életét Szöulban néha hazajön de nálunk száll meg, mert mint azt gondolom jól tudod a nevelőszülei örültek, hogy megszabadulhattak tőle.
Na igen. Dong Ju -vagy akármi is legyen az igazi neve- szülei pár hónapos korában ott hagyták őt egy árvaház előtt egy pokrócba tekerve azzal az üzenettel, hogy "nem bírjuk ahogy állandóan sír".Majd pár hónappal az előtt hogy iskolába ment volna egy aranyos házaspár akiknek nem lehetett gyerekük elmentek az árvaházba azzal a céllal hogy egy aranyos kislányt hazavigyenek és Dong Jura esett a választásuk. Na igen már csak az volt az egyetlen baj, hogy se a házaspár , se DJ nem volt olyan aranyos amilyennek tűntek. A nevelőszülei csak azért fogadták örökbe hogy felvehessék az utána járó támogatást, de természetesen ebből a támogatásból DJ egy fillért sem látott. Annak ellenére, hogy nem voltak a legújabb ruhái és nem is mindig kapott rendesen enni, rengeteg barátja volt. De ő az összeset útálta, mert úgy gondolta csak sajnálatból és szánalomból barátkoznak vele. Ami mondjuk valószínűleg igaz is volt. Kivéve az én esetemben. 
Hee-Young POV
-Jobban tudom bárkinél, hidd el-válaszol J-Hope hosszú hallgatás után.
-Ennek örülök -válaszolom és ezzel egyenlőre lezártnak tekintem a témát. DJból valószínűleg többet ki tudunk majd húzni, vagy már húz is ki éppen Choe.
-Úgy hallom a nénikéd távozni készül-mondja nekem Suga halkan, kizökkentve ezzel gondolataimból.És valószínűleg igaza is van mert hallani a hárpia mézes-mázos hangját az előszobábol amint éppen olyanokat mondd Anyának hogy"majd támogatlak egy kicsit az ügyvédnél " meg "örülök, hogy végre jó útra térsz".
Arra emlékeztet a hangja mint amikor a rajzfilmekben a főhős egyik vállán ül egy kis ördög aki az állandó felfordulásért felelős, a másikon pedig egy kis angyal aki viszont mindig rendet tesz a főhős fejébe azzal hogy szembe száll az ördög véleményével. Az én estemben Dae-Hyun az ördög, de viszont fogalmam sincs ki lehet az  angyalom. Egészen addig amíg meg nem érzem Yoongi meleg leheletét tarkómon és meg nem hallom hangját amint ezt suttogja.
-Minden rendben lesz.
Én pedig rájövök hogy igaza van. És arra is, hogy ha ő az angyalom tulajdonképpen nem is létezik semmilyen ördög a másik vállamon.

24.rész

Annak örömétől megrészegülve sétálunk lefelé az utcán hogy ilyen könnyen megúsztuk.Ha Choe nem jött volna nem is tudom hogyan magyarázom ki magam. Ő mindig is jobb volt ebben. Én stresszhelyzetben egyszerűen befagyok.  Yoongi kezemet fogja, mellette pedig Choe sétál és éppen egy ehhez hasonló örült helyzetet beszélnek még a debut utáni korszakból.

Na igen. Soha nem volt könnyű életük a fiúknak. Lehet hogy az átlagemberhez csak a csillogás, a fényűzés, na meg a sok pénz jut el, de nem csak ennyiből áll egy idol élete. Lehet hogy én nem élem ezt meg nap mint nap, de sajnos tudok az ilyenekről egy s mást. Olvastam, és láttam már pár esetet. Belegondolva abba hogy mi történne akkor ha Sugára rátalálna egy sasaeng...Nem inkább nem is gondolok bele. 

A házunktól körübelül 100 méterre járunk amikor észreveszem a szokatlan embertömeget ajtónk előtt. Na jó, ez azért kicsit túlzás, de annyira mégsem, hiszen az ajtóban álló négy ember nálunk már tömegnek számít. Anya és Dae-Hyun nénikém a lépcsőnk alján várakozik, J-hope pedig az ajtóban áll és tátott szájjal néz egy lányt akiről fogalmam sincs ki lehet, ugyanis háttal áll nekünk.Ahogy azt a kis távolságot is megtesszük még ami maradt közöttünk és a házunk között Anya hátat fordít a társaságnak és észrevesz minket, majd odafut hozzám és szorosan átölel. 
-Nagyon hiányoztál már Anya-mondom neki és elengedve Yoongi kezét én is magamhoz szorítom.
-Megígérem hogy nem tűnök el többé ilyen sok időre.Sőt nem tűnök el többé.-mondja mosolyogva, és puszit nyom a homlokomra.
-Köszönöm. Voltál ügyvédnél?-kérdezem habár ezzel még a saját hangulatomon is sokat rontok, de most túlságosan is kíváncsi vagyok ahhoz, hogy hangulatommal foglalkozzak.
-Igen. Majd később megbeszéljük ,jó? -kérdezi egy biztató mosollyal az arcán-Úgy ahogy ezt a fiatalembert is.-folytatja Sugára nézve, olyan kissé szidó arckifejezéssel amivel csak egy Anya rendelkezik.
-Anyaaa-mondom neki, és elnevetem magam. Biztosan csak azt akarja velem megbeszélni hogy jobb lesz ha védekezünk, mert ő személy szerint még nem tervezett unokákat.
-Jól van, jól van tudom-mondja ő is mosolyogva-de most gyere üdvözöljétek a nénikédet, meg Dong Jut.
-Dong Ju?-kérdezzük egyszerre Choeval majd mosolyogva összenézünk, aztán szintén egyszerre kezdünk el rohanni az ajtó elé.
Időközben nénikém is felénk fordult és kitárt karokkal vár, ám én nem felé futok ezért egyszerűen  kikerülöm és szinte átugrom az ajtóig vezető három lépcsőfokot, majd Cho-Heevel együtt az ajtóban várakozó rövidhajú lány nyakába ugrok. Szószerint bezuhanunk a házba ugyanis szegény Dong Ju nem tudta megtartani mindhármunk súlyát. 
-Csajok-kiált fel és kezd el nevetni majd ő is átölel minket. 
Egy hatalmasnagy sikítozó, nevető örömgombócként hempergünk még vagy 5 percig a küszöbön, amikor egyszer csak valaki megköszörüli a torkát mellettünk. Hatalmas meglepésemre nem Anya áll felettünk vagy Dae-Hyun nénikém kellemetlenkedik, hanem J-Hope a hang gazdája.
-Igazán aranyos látványt nyújtotok, de mégis nem jönnétek beljebb? Kezd hideg lenni így nyitott ajtóval.-mástól ez a kérdés kissé gorombának érződne, de ő J-Hope. Tőle még a kurva anyád is kedves.
Hallgatva a kérdésére felkászálódunk a földről, és betömörülünk Anyáékkal együtt az apró előszobánkba.
Nénikém is belép az előszobába és odafurakodik hozzám, majd két hatalmas nyálas puszi után így szól:
-Hogy te megint milyen sokat nőttél! De mondd csak hová lett a szép hosszú hajad?-kérdezi és közben hatalmas mosoly terül szét az arcán. Mit is szoktak erre mondani? Ah igen megvan.
Pont úgy néz rám mint egy éhes vipera a zsákmányára mielőtt bezabálná azt. Még jó hogy Anyával nem hasonlítanak, hiába testvérek. Ha egy ilyen boszorka készítené nekem a reggelit már rég könyörögtem volna azért hogy békává változtasson.Akkor legalább megtudnék előle lépni.
-Nem hiszem hogy az elmúlt két hónapban nőttem. Sőt úgy vettem észre még lehet hogy össze is mentem egy kicsit.Tudod a korral jár. Erről biztos tudnál mesélni te is meg a szarkalábaid is. A hajam pedig tavasz óta ilyen rövid, de semmi baj ,azt mondják a korral jár a szem romlása is-mondom neki és közben mosolygok hogy ne legyek annyira pofátlan.
-Csak azt akarja mondani Hee-Young-kezdi Anya és elém lép, de hiába mert még rajta keresztül is érzem a szúrós pillantásokat amiket felém lövell nénikém.-hogy akár gyakrabban is meglátogathatnál minket.
-Lehet hogy meg is fogom tenni, így hogy már a patkány férjed nem fogja magát olyan nagy óraszámban képviseltetni itt magát.
Borzasztóan türtőztetnem kell magam, hogy nem rúgjak, vagy üssek bele az agyonbotoxozott arcába az utóbbi megjegyzése után. Azt látom jelen helyzetben a legjobbnak ha a lányok csuklóját megragadva bevonulok a vendégszobába és leszarom ezt a hárpiát.
Belépve a szobába már Yoongival és Hoseokkal kiegészülve ott ül az egész társaság a kanapén, vagy a kanapé közelében és a tévét bámulják. Valami idióta doramat néznek éppen és nevetnek. Minden rajongó álma lenne őket így látni.
-Sziasztok srácok ő itt-kezdeném bemutatni, ám Hopie félbeszakít.
-Lee Dong Ju-mondja jelentőségteljes arckifejezéssel.
-Igen pontosan-mondom meglepődve-Ti ismeritek egymást?
-Hát persze!-szól örömében trillázva Dong Ju.-Régi barátok vagyunk. A többieknek pedig :Sziasztok Dong Ju vagyok, de hívjatok csak DJnek nyugodtan!
-Szia ,én Jungkook vagyok.DJ! Menő neved van-szólal meg elsőnek a maknae.
-Én adtam neki-mondja halkan J-Hope. Egy olyan mosoly jelenik meg arcán amilyet csak olyankor látni az embereken amikor valami régi dologról beszélnek ami boldoggá tett őket hosszú idővel ezelőtt.
Sorra bemutatkozik mindenki, majd mi is leülünk közéjük a filmet sorozatot nézni.
-És mondjátok csak fiúk hogy hogy szüneten vagytok?-kérdezi egy kisebb csend után DJ.
-Szüneten? Akkor ez azt jelenti..?-kérdezi RapMon megrökönyödve.
-Hogy ismerlek titeket? Hát persze-mondja DJ  mosolyogva és féléjük fordul-Szóval?