27.rész(+16)

Yoongi POV 
Még szép, hogy csőbe húztam. Üresen áll a házuk és ne használjam ki? Ennyire jó fiú nem vagyok.
-Tudod, most lehet haragudnom kéne-mondja, és lassan felém indul.
-De gondolom nem teszed-mondom és pár lépést teszek felé én is, addig amíg olyan közel nem érek hozzá, hogy lábujjaink összeérnek.
-Hmm még gondolkodom a dolgon-mondja incselkedve, és felnéz rám.
-És mondd csak mivel tudnám kiengesztelni az én hercegnőmet?-kérdezem és haját egyik kezemmel átdobom vállán.
-Hát elég sok módja van a dolognak.
-Tudnál mondani néhányat?-kérdezem, és végigsimítom ujjaimmal kulcscsontját.
-Először is fel szeretnék menni a szobámba, ott biztos jobban tudnék gondolkodni ezen.-mondja, én pedig még egyszer végigsimítom kulcscsontját, és vállait. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ahol bőrünk összeér szikrák keletkeznek.
-Ha ezt szeretnéd-mondom neki és lába alá nyúlok, majd úgy kapom karjaimba habkönnyű barátnőmet mint az esküvőkön szokták. Karjaimban ezzel az apró csodával elindulok az emelet irányába. Fel a lépcsőn, végig a fenti folyosón és be a szobájába. Még az ajtaja is tárva nyitva így semmi akadálya nincs bejutásomnak.
Óvatosan lefektetem az ágyra, tényleg úgy kezelem mint egy hercegnőt. Nem sietek el semmit, lassan élvezetesebbek a dolgok. 
Ám ő ezt valószínűleg nem így gondolja, ugyanis ahogy felegyenesednék megragadja pólóm nyakát, és magára ránt. Ha nincs bennem annyi lélekjelenlét hogy megtámaszkodjak felette valószínűleg teljes súlyommal rázuhantam volna olyan erővel húzott. Sose gondoltam volna, hogy ennyi erő lehet egy lányban. És azt sem , hogy ennyivel zavarba hozhatnak. Jézusom! Zavarba hozott. Ez nem lehet.
-Csak nem zavarba jöttél?-kérdezi és tekintetével az enyémet fürkészi.
-Én ? -kezdem kissé szokatlan magas hangon, ezért inkább megköszörülöm a torkomat és így folytatom-Nem dehogyis, hová gondolsz.
Ez így nem jó. Túl gyorsan hagyta el az utóbbi négy szó a számat. Min Yoongi szedd össze magad! Nem lehet , hogy bárki is így lásson. Hee-Young meg főleg nem. Mint egy ötéves óvodás akit megpuszilt egy lány. Először elpirul majd zavarába elkezd fújolni, és azt játszani, hogy nem tetszett neki. Pedig dehogynem. Én már csak tudom.
-Nekem nem úgy tűnt-suttogja érzékien, és végighúzza apró ujjait arccsontomon, majd állam vonalán.
Szedd már össze magad Yoongi! Te képviseled az erősebbik nemet ebben a szobában, vagy nem?
Ahogy ezt gondolom kissé kitisztul a fejem, és beindulnak agytekervényeim, így remek ötletem támad arra, hogy mégis hogyan hitethetném el az ellenkezőjét vele.
-Oh azt hiszem nemsoká te leszel inkább zavarban-mondom a létező legcsábítóbb hangon, és egyik kezem felemelem feje mellől ahol támaszkodom. Szemébe nézek amiben kétely bujkál. Gondolom fogalma sincs arról, hogy mire készülök egészen addig amíg szabad kezem lábai közé nem teszem és szét nem választom azokat majd csípőmet az övéhez nem nyomom. Megcsókolom, ő pedig visszacsókol, és épp elkezdene nyelvével is játszani, de én nem akarok ajkain elidézni. Ígyhát megszakítom csókunkat feltérdelek lábai közül, és elkezdem lerángani róla a pólót majd nadrágját, ő pedig minden ellenállás, és szó nélkül engedi magát levetkőztetni sőt még segít is.
Csipkés halványrózsaszín melltartót, és egy egyszerű pamut bugyit visel nekem mégis elakad a lélegzetem. 
Egy pillanatig. Majd amilyen gyorsasággal lekerültek róla a ruhái én ugyanolyan gyorsan takarom el a testemmel, és csapok le ajkaira . De mindössze csak egy csók erejéig majd lassan elkezdek lefelé haladni nyakán. Ahogy mellkasához érek rájövök, hogy van még rajta egy-két teljesen felesleges ruhadarab. Így háta mögé nyúlok és melltartója kapcsa után kezdek kutatni, mire ő megfogja kezem és visszahúzza.
-Hééé, ez nem így működik-szólal meg az átlagnál sűrűbben véve a levegőt. Haja teljesen kócos és arca pedig kipirult, amit az előbb nem is vettem észre annyira gyönyörködtem formás testében.
Hee-Young POV
-Akkor meg mégis hogy?-kérdezi egy kissé gonoszkodó mosollyal az arcán-Azt hittem mindenkinek ugyanazt mondják a felvilágosításon.
-Én pedig azt hittem hogy nem száraz szexelni fogunk-mondom neki utalva ezzel arra, hogy az ő ruházata egyenlőre még hiánytalan.
-Hát nem is-válaszolja elgondolkodva-De egyenlőre csak a te ruháidra nincs szükség-mondja kisebb csend után, és végigsimít meztelen combomon.
Kapva az alkalmon hogy ő lábaimmal van elfoglalva felülök, és pólója alját megfogva elkezdem rajta felfelé rángatni azt. 
Ám arra nem számítok, hogy ő is kihasználja az alkalmat, és hátam mögé nyúlva kikapcsolja melltartóm, és egy ügyes mozdulattal-amit fogalmam sincs hogyan csinált, bizonyára valami fekete mágia- lehámozza rólam.
Én gyorsan magam elé kapom kezemet ezzel eltakarva melleimet, majd érzem hogy a szégyentől elvörösödök.
Még soha senki nem látott ennyire meztelenül. Még az előző barátom előtt se vettem le ezt a nemes ruhadarabot, hiába feküdtem le vele. Nem voltam benne biztos hogy még melltartó nélkül is szeretne, hiszen valljuk be: nem vagyok túlságosan eleresztve ebben a témában.
-Hee-Young.. Ugye nem ez az első alkalmad?-kérdezi Suga bizonytalanul, aggódó hangon, és államnál fogva felemeli fejemet.
-Nem dehogyis szó sincs erről-mondom neki, és szemébe nézek amiben sem undort, sem szánakozást, semmi ilyet nem látok. Helyette kíváncsiság, és égő vágy bujkál tekintetében.
-Akkor úgy hiszem erre semmi szükség -mondja, és kezeim szétkulcsolja. Lassan engedek is szorításomon ezzel szabad utat engedve tekintetének, ami mintha megragadt volna egy ponton. És ez a pont hogy is mondjam..Nem, nem az arcom. Szemét le nem véve rólam oldalára húzza kezeimet, hogy levehessem róla a pólót.
Cho-Hee POV
Hallottam beszélgetésüket a folyosón viszont nem akartam szólni Heeyonak , hogy Suga csőbe húzza mert gondolom mi az oka annak, hogy a srác megkérte hogy menjen át vele. És nem, nem a telefonja ami végig a zsebében lapult. Jaj Heeyo olyan naiv tudsz lenni.
Egy fél órával később még mindig kettőjük nélkül már túl az első két ember kibelezésén nézünk valami horrort amit a DJ választott.
Heeyo anyukája és DJ között ülök, lábamnál a földön pedig TaeTae foglalt helyet. Fejét hátrahajtja lábaimra, én pedig a hajával játszok. Így, hogy ennyien vagyunk esküszöm unalmas is ez a film. Pont ezért történik az, hogy így szólok DJhez:
-És mondd csak honnan is ismered Hopeot?
-Nekem inkább Hoseok, bár a Remény is eléggé ráillik, de attól még szoknom kell-mondja és mosolyogva ránéz a kanapé másik végén helyet foglaló halálsápadt Hopiera. Szegény még így se nagyon bírja a horrort. Nem mindenkinek való ez, bár nyugtat a tény hogy van a szobában valaki aki még nálam is félősebb.
-És igazából osztálytársak voltunk. Elsőre ki nem állhattam Hoseokot, mert állandóan segíteni akart nekem. Én pedig azt hittem hogy ő is olyan aki csak azért van mellettem,és azért segít nekem hogy egy hónapig megnyugtassa a lelkiismeretét azzal, hogy valami jót is tett. Vagy esetleg azért, hogy később jót nevethessen rajtam.
Aztán úgy egy fél év után- mivel állandóan körülöttem legyeskedett- végülis bizalmamba fogadtam. Nagyobb szükségem volt rá ezután mint gondoltam volna. Nevelőapám meghalt autóbalesetben, ami természetesen a hárpia felesége szerint az én hibám volt. Egy időbe haza se mentem, hanem állandóan Hoseokéknál húztam meg magam. Az ő édesanyja többet törődött velem mint bárki is valaha.Szinte testvérek voltunk. Mindent elmondtam neki, és ő is nekem. Állandóan együtt lógtunk, és együtt is aludtunk. Aztán tizenkét éves korunkban gondoltunk egyet, hogy mi lenne ha nem csak barátok lennénk. De nem igazán működött. Túl éretlenek voltunk még mindketten ehhez.
-Ti komolyan együtt voltatok?-kérdezem és majd leesik az állam meglepődöttségemben.
-Hát inkább nevezném kisiskolás szerelemnek, de lényegében igen.-mondja mosolyogva.
-És utána mi történt?-Kérdezem mert már tényleg nagyon fúrja az oldalamat a kíváncsiság.
-Azután drágám nem igazán beszéltünk. Nyolcadik végén elköltöztünk a suli környékéről, és idejöttünk, majd középiskolás lettem. 
-De nem is kerestétek egymást? Nem lehet hogy egy ilyen jó barátságnak csak így vége legyen.
-Jaj Choe nem kell mindent tudnod-válaszolja és orron bök.
-De nemár. Nem lehet ez akkora titok! Kérlek DJ-mondom kiskutya képet vágva.
-Tudod, hogy ez nálam nem válik be- mondja rám se hederítve.
-Aigoo!
Durcizva visszadőlök a kanapéra, mire Tae felém fordul, és egyik ujjával hívogatni kezd. Én előre hajolok hozzá, mire ezt suttogja a fülembe.
-Ne félj este mindent kiszedek Hopieból.
-Köszi-suttogom vissza és megcsókolom.
A győztesek mosolyával az arcomon csendben nézem tovább a filmet.
Yoongi POV
Lehúzza a pólómat. Ennyit engedek neki. De többet egyenlőre nem. Elvégre őt kell kiengesztelni.
Pólómat messzire hajítja a szoba legtávolabbi sarkába ami után én azonnal hajítom is melltartóját.
Visszahajolok felé, és még egy édes csókot nyomok ajakira, majd visszatérek nyakára. 
Aprókat harapok vékony bőrébe ahogy egyre lentebb haladok. 
Kezemet végighúzom oldalán és csípőjébe markolok mire ő megrázkódik. 
Melleihez érek amiket elkezdek puszilgatni majd mellbimbóival játszadozni egyiket a másik után. Óvatosan meg is harapdálom őket mire egy mély sóhajtás a válasza. Nincsenek nagy mellei, de ez egyáltalán nem zavar, így is tökéletes.
Amikor már olyan sebességgel emelkedik és süllyed pici mellkasa hogy attól félek megfullad abbahagyom a játszadozást, és folytatom utamat lefelé apró puszikkal halmozva el hasát. 
Bugyija vonalát puszilgatom és lassan elkezdem lehámozni róla a ruhadarabot. 
Ám mielőtt ezt még megtenném felkúszok arcához és fülébe suttogom.
-Most pedig megmutatom neked miért dicsérik annyian a nyelvtechnikámat.