Belépek a konyhába, és feloltom a lámpát, majd az első dolog ami feltűnik a kis sárga cetli amit már délelőtt is észrevettem, csak akkor elsőre nem is vettem róla tudomást, utána pedig nem nagyon volt eszembe. A délelőttről való ábrándozásomból -pontosabban a Vről való ábrándozásomból-az riaszt fel, hogy DJ felemeli a cetlit a konyhapultról és felolvassa.
-Sürgősen el kellett utaznom egy üzleti ügy miatt Szöulba, Apád majd valamikor estefelé hazakeveredik kaja a hűtőben. Puszi Anya.
Oh igen lehet ezért volt még reggel 5 nem fogadott hívásom. Na mindegy hozzászoktam már hogy sokat vagyok egyedül. Bár most legalább itt lesz velem DJ.
-Azt hiszem szervezhetjük is a csajos estét-mondom neki mosolyogva, mert nem hiszem hogy Apa egyhamar hazaér.
-Még mindig ennyire munkamániásak a szüleid?-kérdezi szomorkásan, mert rá nem sikerült átragasztanom a jó kedvem.Mondjuk igaz,hogy ez a jó kedv elég hamis volt így nem is csodálkozom sikertelenségemet.
-Ahogy nőttem csak egyre rosszabb lett. Azt hiszem kedden láttam utoljára Anyát.-válaszolok tűnődve.-De hagyjuk ezt, nem tudunk mit csinálni.És különben is nem ezért vagy itt.
-Ugye tudod hogy bármi van rám számíthatsz? És természetesen Heeyora is, még ha most ebben a szent pillanatban nincs is itt.
-Persze hogy tudom. És ti is rám.-válaszolok neki és egy kis melegség költözik lelkembe.
-Ajj gyere ide olyan régen láttalak-mondja mosolyogva és magához szorít.
Én is átölelem majd pár perc hallgatás után így szólok:
-És mondd csak milyen filmeket nézzünk? Popcorndobálós, bőgős romantikusat vagy takarómögébújós horrort?
-Ma nincs kedvem sírni, szóval jöhet a horror-mondja és elenged.
Hee-Young POV
Miután hallom csapódni a bejárati ajtót feltápászkodom a kanapéról és a konyhába megyek annak reményében, hogy négyszemközt beszélgethetek végre Anyával.
Háttal áll az ajtónak, és a mosogató szélét markolja mintha hányni készülni, vagy nem is tudom. Bár nem csodálkozom, a nénikém belőlem is hasonló reakciót vált ki.
-Minden rendben?-kérdezem, és mögé lépek.
-Jaj Drágám...megijesztettél-mondja felémfordulva.
-Bocsi-válaszolom még mindig válaszra várva.
-Lehet jelenleg bármi is rendben?-kérdezi cinikusan.
-Őszintén nem hiszem..
-Sajnos jól hiszed-mondja és fáradtan leroskad egy székre. Én leülök vele szemben és egyik kezét markomba veszem, majd szemébe nézek és így szólok.
-Nem tudom pontosan, hogy mi fog történni, de annyit előrebocsátok hogy nagyon szeretlek, és mindenben melletted állok.
-Köszönöm Kincsem-mondja és gyengéden megszorítja a kezemet.
-De attól függetlenül ha nem túl nagy megterhelés elmondanál pár dolgot? Például azt hogy miért pont Dae-Hyunhoz mentél? Annyi mindenki más van akinél elaludhattál volna.
-Azért mert a testvérem, akármennyire is utálod.Nem volt jobb ötletem. És nála biztos nem keresett volna Apád akit meg jelenleg a hátam közepére se kívánok, gondolom megérted.
-Igen persze hogy megértem...És mondd csak mi lesz most?
-Holnap jön a cuccaiért.-közli tárgyilagos hangon, bennem pedig megtörik valami.
-Hát ez gyors volt.
-Már így is elég sokáig vártam vele.-mondja olyan ridegen mintha a majdnem 25 év házasság semmit nem számítana.
-Értem. Azt hiszem ezt túl is tárgyaltuk.-mondom és felállok az asztaltól, majd elindulok az ajtó irányába.
-Sajnálom...-hallom meg halk suttogását.
-Van kedved átjönni Choehoz? Filmet nézünk, meg ilyenek.-mondom visszafordulva, és egy olyannyira hamis mosolyt küldök felé amivel nemcsakhogy magamat nem, de még őt se tudom becsapni.
-Ha nem zavarok..-mondja szerényen, de egy apró mosoly bujkál a szája sarkában.
-Dehogy zavarsz-mondom ezúttal őszintébb mosollyal az arcomon, és kihátrálok a folyosóra.
-Gyertek srácok, átmegyünk Choehoz!-kiáltom, csakhogy mindenki rám figyeljen.
-Mégis minek?-kérdezi Kook meglepődve.
-Filmet nézni?-kérdezek vissza, mert más programötletem nincs az estére nézve.
-Végülis gondolom neki is van kanapéja amin dögölhetünk-mondja Suga realistán állva a dolgokhoz.
-Na igen-helyesel Nam is és feltápászkodik a földről. Na igen. Nem hét személyes egy átlagos kanapé. Főleg ha úgy használja az ember mint Jimin. Végigfekszik rajta, és a többieket esetleg a lába alá beengedi.
RapMon után az többiek is sorra felkelnek a kanapéról, vagy a földről és Tae vezetésével elindulnak Choekhoz.
Az előbbi hozzállásának ellentmondva, magát mégsem megtagadva Suga áll fel utoljára a kanapéról, majd húz cipőt, és kezemet megfogva vonszolja át magát a szomszéd házba.
Abba belépve rájövök hogy Choeknál talán még sosem volt négy embernél több, és az ő házuk is pont ugyan akkora mint a miénk, így épp hogy elférünk tizenegyen a földszinten.
Lehúzom a cipőm és Yoongi kezét elengedve belépek a konyhába ahol Choe és DJ támasztják a pultot akik előtt Tae és Kook áll egy-egy pohárral a kezükben és éppen igen jót nevetnek valamin. Odacsusszanok Cho-Hee mellé és csípőmmel meglököm az övét, majd így szólok:
-Remélem nem baj hogy átjöttünk...
-Nem dehogyis, horrort akartunk nézni, de azt hiszem valahogy biztonságosabb lesz így, tudod milyen gyenge idegzetű vagyok-mondja és kínosan felnevet.
-Hmm azt hiszem ha nem jöttetek volna magatoktól, én akkor is áthívtalak volna titeket -csatlakozik be DJ is a beszélgetésbe-tényleg nem lett volna olyan jó ötlet ezzel a kis paranoiással horrort nézni.-mondja és közben vállon böki Choet.
-Na igen, nem túl jó ötlet... Tudnád a múltkor is mit leművelt-mondom hogy én is húzzam egy kicsit Choe agyát.
-Aigoo miaz összefogtatok ellenem?-kérdezi tettetett felháborodással.
-Ááá dehogyis, tudod hog mennyire szeretünk-mondom és jó erősen magamhoz szorítom. DJ is becsatlakozik az ölelésbe, mire ezúttal Kook szólal meg felháborodva akinek az jelenlétéről meg is feledkeztünk annyira csendben volt az elmúlt öt percben.
-Hé mivan ha azt mondom hogy én is félek a horrortól?-kérdezi és ölelésre várva széttárja a karját.
-Nem félsz a horrortól-mondja a mellette álló V életunt hangon a körmét piszkálgatva-De attól én még kaphatok egy ölelést nem?-kérdezi és ő is széttárja a karját és az a levakarhatatlan mosolya terül szét az arcán.
-Nézd drágám-kezdi Choe és kibontakozik az ölelésünkből-annyit meg kell hagyni piszok jó színész vagy. De ez lányos ölelés volt. Ilyet nem kaphat akárki.
Kekeckedik vele. Imádja ezt csinálni. Mindenkivel nagyjából, nemhogy azokkal akiket ennyire szeret.
-Oh igazán? Pedig azt hittem a délelőttiek annak számítottak. Főleg amikor a lábaddal öleltél..-száll be Taehyung is a játékba és olyan tekinttel néz Choera amitől még a nyolcvan éves nagyim bugyija is lecsúszna.
Rövid hallgatás után Kook oltja el az éledező tüzet, azzal hogy Taet oldalba könyökli, majd így szól.
-Ajj ember nemááár, vannak akiket annyira nem érdekli a szexuális életed mint te azt gondolod!-mondja vöröslő arccal. Na igen Jungkook nem igazán van hozzászokva az ilyen témákhoz még ha gyakran baromkodik is vele.
-Jólvan, akkor menj inkább és nézd azt a hülye filmet-szól neki vissza Tae nevetve.
-Rendben-mondja Kook és elkezdi kitolni a konyhából Vt aki egy csepp ellenállást sem tanúsít, továbbra is nevetve hátrál ki Choeval, és DJvel a nyomában.
Én is kilépek utánuk a konyhából, és Sugába ütközöm aki kissé zavarodott képpel néz rám.
-A-a telefonom, azt hiszem nálatok maradt. Átjönnél velem megkeresni? Fogalmam sincs hová tehettem.-szólal meg még mindig zavart tekintettel.
-Hát persze-mondom a cipőmet húzva-egy pillanat és jövünk-szólok be a nappaliba amíg Yoongi is felrángatja magára a cipőjét.
Kiérve ez utcára ,megszaporázom azt a pár lépést a két ház között mert már sötétedik viszont a lámpákat még nem oltották fel.
Felérve a tornácunkra még mepillantom a lemenő nap utolsó sugarait az égen, amin pár pillanatig el is mélázok.
Körbefordulok, hogy az ég minden pontját megcsodálhassam, de félúton Sugáéval találkozik tekintetem aki olyan elmélázva néz rám mintha nálam gyönyörűbb dolgot még nem látott volna a földön. Kissé zavarba is jövök gyönyörködő tekintetétől, így gyerekes mosollyal az arcomon visszafordulok az ajtó felé és belépek a házba, majd lehúzom a cipőm, aztán a nappaliba lépve így szólok :
-Van hang a telefonodon?
-Igen, kivételesen.-mondja nyugodt hanggal, ami egész közelről jön a hátam mögül. Csak úgy mint telefonja csöngése amit azonnal elkezdek csörgetni. A zene hallatán megpördülök, és látom hogy a telefon a nadrágja zsebében villog, rezeg, és zenél.
-De buta vagy, ott volt végig a zsebedben! -mondom neki nevetve.-teljesen feleslegesen rán..
Nem tudom befejezni a mondatomat, mert időközben tekintetem arcára vándorolt, és mostmár egészen másként néz rám mint az előbb odakint. Szinte lángolnak a szemei, szája pedig gyilkos félmosolyra húzódik, majd egy vállrándítás kíséretében így szól:
-Szerintem nem volt felesleges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése