22.rész

Rendben szóval nem Anya jött haza. De akkor mégis miért csapódott kétszer az ajtó? 

Miután belépek a vendégszobába, és a fiúk közül csak hatot látok odabent már nem kell Sherlocknak lennem ahhoz hogy rájöjjek ki volt a rejtélyes ajtócsapkodó.

Úgy érzem Cho-Hee nem fog tíz percen belül visszajönni. 

Cho-Hee POV 

Már közel voltam ahhoz hogy elaludjak miközben Tae mellkasán nyugtattam fejemet és hallgattam szívverését, ő pedig apró köröket rajzolt ujjával hátamra.

Mély hangja az egyedüli ami visszarángat a tudatlanságból.

-Lehet vissza kéne mennünk mielőtt valamelyik észlénynek eszébe jut utánunk jönni-szólal meg V hosszú hallgatás után. 

-Omm ja lehet nem lenne nagy hülyeség -dünnyögöm mellkasába, de a kisujjam se mozdítom meg.
Még körübelül két percig fekszünk néma csendben, én pedig megint kezdek a tudatlanság felé ringatózni, amikor V egyszer csak elkezd alattam mocorogni, majd kimászik az ágyamból engem otthagyva. Hallom hogy csapódik az ajtóm, mire kinyitom a szemem. Nincs a szobában és a ruhái sincsenek itt. Biztos elment felöltözni. Lehet nekem is kéne. Lassan kikecmergek az ágyból, és nyújtózom egyet, majd megkeresem a földön szétdobált fehérneműimet. Miután megtalálom bugyimat két darabba szakadva rájövök mi lehetett az a reccsenés. Veszek abból is egy tisztát, farmert , és egy fekete hosszú ujjú pólót húzok, majd telefonom és pénztárcám magamhoz véve már rohanok is le az emeletről.
A lépcső aljába érve Taebe ütközöm aki épp abban a pillanatban lép ki a fürdőből.
-Szóval ide szöktél meg-mondom neki és egy apró csókot lehellek ajkaira.
-Előled elszökni? A világ összes kincséért se, hidd el-mondja mosolyogva majd egy apró puszit nyom a homlokomra.
Cipőt húzunk, és kézenfogva sétálunk vissza Heeyoék házába.
Hee-Young POV
Nagyjából egy órája várunk már rájuk. És még keveset is mondtam.
A fiúk elvannak, beszélgetnek, tévéznek és zenét hallgatnak. Velem ellentétben ők hozzá vannak szokva a várakozáshoz.
Én viszont percről percre türelmetlenebb leszek, és azt kezdem a fejemben forgatni hogy átmegyek és megrövidítem a menetüket.
Még plusz húsz perc elteltével már a konyhapult előtt állva dobogok lábammal idegességemben.
Bár mostmár nem a türelmetlenség miatt. Gondolkoztam. Igazságtalanság. Kurvára nagy büdös igazságtalanság.
Ők pont most szeretkeznek, és gondolom mennyire imádják egymást.
Én pedig? Még egy komolyabb csókot is pofátlannak érzek Yoongival, ugyanis szinte mindig a közelünkben van Hoseok.
Nem haragszom Hobiera ezért. Ha egy pillanatig is haragudnék rá, azt hiszem olyan mélyre süllyednék utána az önutálatba hogy talán olajfúró toronnyal lehetne csak előásni. De talán még azzal sem. Kiveszek egy poharat a szekrényből és a csaphoz lépve megtöltöm. Lassan kortyolgatom a hűvös vizet és közben kissé csillapodik idegességem.
Suga hosszú ujjait érzem meg derekamon ahogy hátulról átkarol, és magához szorít. Fejét vállamra hajtva, és így szól.
-Beszéltem Hoseokkal.
-És?-kérdezem és megpördülök karjai között.
-Azt mondta nem haragszik, és örül nekünk-mondja és lecsukja szemét-bár az utóbbi két szót kissé kínszenvedve szűrte ki a fogai között.
-Yoongi..-kezdem és bár kissé felszabadultam annak örömében hogy megbeszélték mégis érezem hogy könnyek tódulnak szemembe-gondolod hogy rendben lesz.... Mármint hogy nem fog neki fájni?
-Hoseok erős. Nem is tudod mennyire. Ki fogja heverni.
-Oh értem...akkor ennyi.-mondom kissé meglepődve azon hogy ő ennyivel elcsendesíti a lelkiismeretét.
-Hát igen... umm Heeyo..
-Igen?
-És velünk mi lesz?-kérdezi és látom, hogy arcán átsuhan a félelem árnyéka.
-Mégis mi lenne?-kérdezek vissza meglepetten, mert nekem ez a kérdés meg sem fordult a fejemben.
-Ugye Hoseok vallomása nem változtat semmin?-kérdezi szégyenlősen és még a tekintetét is elfordítja.
-Ajj az ég szerelmére Min Yoongi ilyen könnyen elfelejtetted amit a tetőn mondtam neked?-kérdezem tőle nevetve, arcát pedig két kezem közé veszem ezzel kényszerítve hogy szemembe nézzen.
-Nem, csak kissé elbizonytalanodtam-mondja és már-már hasonlít egy kiskutyára akit magára hagytak az utcán.
-Én viszont nem-mondom neki és rámosolygok.
Ő is mosolyog, majd elveszi kezét derekamról és ő is két keze közé fogja arcom hogy megcsókoljon. De ahelyett hogy azt tenné nyakamra hint egy apró csókot amitől engem kiráz a hideg és hátába karmolok amit szerencséjére póló takar.
-Most gondolj bele mi lenne akkor ha mi lennénk Choeék helyébe..-suttogja fülembe és kezei lassan kezdenek el levándorolni hátamon.
Ez volt aztán a gyors témaváltás! Min Yoongi nagyon nem bírsz már magaddal. Nem mintha én jobb lennék. Gondolatban már az egész házat bemocskoltuk.
-Hát tudod szerintem semmi kicsiknek való nem történne-mondom neki halk, remegő hangon.
Halkan belenevet fülembe, majd ajkait elveszi fülemtől és szemembe néz.
Szemét lecsukja és lassan közelíti ajkait az enyéimhez...
Aztán hatalmas hanggal hirtelen kicsapódik a bejárati ajtó, én pedig majdnem kiugrok Yoongi kezei közül ijedtségemben. A következő amit meghallok az Kook kissé ingerült hangja az előszobából.
-Csak nem visszatért a gerlepár? Hogy én mennyire örülök!
-De, jól látod-válaszol neki Tae észre sem véve a Kook szavaiból sütő szarkazmust.
-Akkor akár el is indulhatnánk végre-mondja RapMon tőle szokatlan türelmetlen hangon.
-Lehet mennünk kéne-mondom Sugának mire kezeit elveszi hátamról.... Na jó az már nem a hátam hanem a fenekem volt, de ki bánja?
Szóval elveszi a kezeit, és bal kezének ujjait enyéimbe kulcsolva húz kifelé az előszobába.
A társaság nagyrésze már kint álldogál az utcán útra készen maszkban-még Choe is felvette a saját pandás maszkját, pedig nem igazán hordja legújabban- néhányan pedig szemüvegben, egyedül Jin és Jimin szenved még a keskeny folyosón cipőjük bekötésével.
Ahogy ők is végre kivergődik magukat az ajtón én is felveszem tornacipőm, Suga pedig egy kosaras cipőt rángat magára. Imádom ezeket rajta.
Vállamra dobom kistáskámat, benne a pénztárcámmal és én is kilépek az utcára . Kulcsra zárom az ajtót, majd Yoongi kezét megfogva elindulok a csapat elején.
Hangos, de vidám társaságként vonulunk a kissé kihalt utcán. Gyalog megyünk hiszen a bolt nincs messze, mindössze három utcányira innen. Az ég kissé elborult, bár ez inkább a légszennyezésnek köszönhető, aligha várható eső.
Apropó légszennyezés. Nem ártott volna nekem se egy maszk, ugyanis érzem hogy tüdőm minden lélegzetvételnél egyre jobban és jobban megtelik porral. Még többet ront a dolgon az hogy dombon felfelé megyünk, így pár perc se kell edzetlen tüdőmnek, és máris köhögésre ingerli szervezetem.
-Hé jól vagy?-kérdezi Suga megállva mellettem, szemében aggodalommal.
-Igen persze, csak eléggé koszos a levegő-mondom és köhögök még egy hatalmasat.
Lerángatja füléről saját maszkjának pántját és arcomra rakja.
-Így mindjárt jobb-mondja és mosolyog művének láttán ami ezesetben én vagyok egyszerű fekete maszkjában.
-Köszönöm-mondom neki és mosolygok még ha nem is látja-de nekem sokkal menőbb van. Egy maciszáj van rajta.-mondom neki dicsekedve.
-Akkor miért nem hoztad?-kérdezi pár pillanatig komoly, már-már morcos fejjel tekintve rám.
Én feledékenységemen elszégyenlem magam és lecsukom szememet egészen addig amíg el nem kezd nevetni.
-Aigoo ez nem vicces-mondom neki és belebokszolok karjába.
Ő úgy tesz mintha halálos sebet okoztam volna neki és karjához kap. Pocsék színészi alakításán már én is nevetek, majd újra megragadom kezét, aztán a többiek után szaladok magam után rángatva a hahotázó Yoongit. Nem kell sokat futnunk, mivel lehet nem álltak meg velünk de legalább lelassítottak.
Egy egyszerű szupermarket meglátogatása amit terveztünk Choeval már múlthét óta ugyanis itt is mindent megtalálunk amire még szükségünk van a hétfőn kezdődő sulihoz.
Belépve elveszünk két kisebb kosarat és szétválva indulunk a szükséges dolgok beszerzésére.
Suga velem tart, TaeTae pedig Choeval, a többiek pedig egyesével, vagy párban szétszóródnak a sorok között.
Épp a nagyalakú füzetek között válogatok amikor Jimin oldalba bök, mire én felé fordulok. Valamit a képembe tol amiről elsőre nem tudom eldönteni mégis mi lehet, hiszen túl közel van szememhez ahhoz hogy felismerjem.
-Aish mit akarsz-kérdezem tőle kissé gorombán kézét hátrébb húzva arcomtól.
Egy apró teknős alakú radírt tart markában, arcán pedig hatalmas vigyor terül szét, csak úgy mint a mellette álló Kook arcán.
-Nézd ez pont olyan mint Yoongi-hyung. Vedd meg, hordd a tolltartódba és mindig veled lesz!
Alig fejezi be a mondatot máris hisztérikus röhögésbe tör ki mindkettejükből. Én viszont csak megmosolygom ostoba tréfájukat és elveszem Jimintől a radírt, majd a kosárba dobom.
Visszafordulok a polchoz, és ott folytatom ahol abbahagytam. Pont egy aranyos cicás füzetet akartam mutatni Yoonginak.
De várjunk csak. Hova lett Yoongi?
A másodperc törtrésze alatt fordulok körbe tengelyem körül, majd miután sehol nem látom megállok ChimChimmel és Jungkookal szemben, akiknek szeme már könnyes a nevetéstől.
-Hol van Suga?-kérdezem tőle nyugodt hangon. Ám hangom hiába nyugodt pulzusom az egekbe szökik és a víz is kiver a tudattól, hogy egy pillanat alatt eltűnt mellőlem.
-Átment a másik sorra, amennyire láttam-válaszol Jungkook szemét törölgetve.
Nyugi Heeyo. Nem is értem miért pánikoltam be ennyire.Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni.Nem rabolták el. Egyszerűen átsétált a saját lábán a másik sorba.
Mély lélegzetet veszek és épp készülnék kifújni azt, ám belém szorul a szusz amikor egy kislány sikítását, majd ezt a mondatot hallom meg a másik sorból:
-Uramisten Min Yoongi tényleg te vagy az?!

21.rész (+18!!)

Taehyung POV
Arcára nézve én is megijedek kissé olyan kétségbeesett fejjel néz rám.
Lehet megijesztettem?
-Bár csak akkor fejezzük be ha te is szeretnéd - mondom mert valóban elbizonytalanodtam. 
Lehet csak játszott velem és valójában ő nem is akar tőlem semmi ilyet? Tényleg ekkora vakegér lennék?
Ahogy előtte állok szégyenemben inkább elfordítom a tekintetem arcáról.
-Taehyung... - kezdi lassan, remegő hangon, én pedig nevem hallatára újra arcára nézek - el sem hiszed mennyire szeretném.
Rendben akkor gondoljunk bele. Most azt mondta hogy le akar velem feküdni. Igen pontosan ezt mondta. De hát vajon engedte volna a múltkorit ha nem akarja? Kár volt egy pillanatig is hezitálnom.
Ezek a gondolatok a másodperc törtrésze alatt végigpörögnek elmémben, majd egyetlen hatalmas lépéssel előtte termek, két kezem közé veszem arcát és megcsókolom. 
Lehet hogy utoljára öt perce volt ebben az élményben részem , de borzasztóan hiányzott. Érzem ,hogy ő is felbátorodik ugyanis apró ajkai magabiztos táncba kezdenek az enyéimmel. 
Megfogja pulcsim elejét és közelebb húz magához,ezzel kibillentve egyensúlyomból. Ezek közben csípőjét az enyémhez nyomja,és egyik lábát az enyém mögé teszi,hogy még közelebb legyünk egymáshoz. Kezeimet elveszem arcáról, és csípőjébe markolok. Erre a mozdulatomra ő nyakamba teszi karjait, és hajamba túr. 
Beleharap számba - amitől én mellékesen az eddiginél is jobban beindulok -  majd hátrébb húzza arcát enyémtől. Én nem hajolok utána mert hallom hogy borzasztóan zihál. Ehelyett szemügyre veszem kivirult arcát. Haja a szokásosnál is kócosabb, arca kipirult, ajkai felduzzadtak a beléjük áramló rengeteg vértől, kék szeme pedig szinte ég a benne lakozó vágytól.

Esküszöm hogy ez a lány valami földöntúli szépség.
-Lehet fent kéne folytatnunk - mondja két hatalmas levegővétel között.
-Ha ezt szeretnéd - mondom neki és rákacsintok.
Elengedi a nyakam, és már indulna is felfelé, én viszont nem engedek szorításomon.  Úgy érzem ő nem úgy gondolta mint én. Na nem baj.
-Na mi az nem megyünk? - kérdezi meglepett hangon kezeimre letekintve.
-De persze - válaszolom neki incselkedve.
Ezután kezeim lejjebb csúsztatom derekáról fenekére, majd combjára .
Lábait megfogva megemelem és óvatosan a vállamra dobom.
-Aigo te meg mi a jó eget csinálsz?! - kérdezi, és hangja majdhogynem megüti a magas Ct ijedtségében.
-Azt mondtad menjünk fel. Hát felmegyünk. - válaszolom neki nevetve.
- Kim Taehyung - kezdi lassan, kimért hangon - ha nem teszel le most azonnal az életemre mondom megbánod!
A mondat vége már már átcsap sikításba, én viszont csak ennyit válaszolok:
-Hallottál valamit Choe? Aa biztos csak a szél.....
-TAE ENGEDJ EL! - kiáltja és öklével kezdi el  püfölni a hátamat. Én viszont csak jót nevetek rajta, és elindulok vele az emelet irányába. Kettesével veszem a lépcsőfokokat, és közben vigyázok nehogy Cho-Hee feje, vagy dereka bánja sietségemet . Felérve az emeletre megállok , mert tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban melyik lehet az ő szobája.
-A baloldali - mondja, és abbahagyja hátam püfölését .
Én benyitok a baloldali szobába, és miután jópárszor visszaköszön a saját arcom a falról a többiekével együtt rájövök hogy ez nagy valószínűséggel nem a szülei szobája.
Egy nagyobb ágy áll a szoba közepén, egy íróasztal az ablak alatt  és azzal szemben, mellettem egy ruhásszekrény. Néhány ruha szétdobálva hever a földön , de egyébként rend van a szobában. Odalépek az ágyhoz, és lassan leengedem rá a vállamról . Ugyanezzel a mozdulattal felé is hajolok az ágy szélére térdelve és könyökömön megtámaszkodva. 
Mostmár egészen más az arca. Kissé ijedt kifejezés ül rajta, szemei mégis mohón fürkészik arcomat.
-Tényleg szeretnéd? -kérdezem, de a mondat végén elcsuklik a hangom. Nem szeretném látni az arcán az ellentmondás jelét egy pillanatig sem, így inkább becsukom a szemem, és úgy várom a választ. Ám válasz helyett csak két kezét érzem meg arcomon ahogy közelebb húzza sajátjához. 
Ajkaink már összeérnek amikor suttogva így válaszol:
-Semmit nem akartam még ennyire.
Válaszra felpattan a szemem, és az ő mosolygó szempárjával találom magam szemben.
Viszont csak szemei mosolyognak, ugyanis szájával beleharap alsó ajkamba, majd lassan elengedi.
Ahogy végleg útjára engedi számát, visszaejti a fejét a párnára , majd várakozással tekint rám . Én egy gepárd gyorsaságával vetem rá magam ajkaira és kezdem habzsolni azokat.  Egyik könyöklő kezemmel benyúlok pólója alá és elkezdem testén felfelé hajtani a fölösleges ruhadarabot.
Heves csókjainkat csak egy pillanatra félbeszakítva lerántom róla felsőjét és még csak végig se húzom kezein azt, de ajkaink máris újra egymásra találnak. 
Érzem, hogy apró hideg ujjaival felfedezőútra indul pólóm alatt és ő is elkezdi lehúzni rólam azt. Hideg kezének érintése szinte áramütésként ér forró bőrömön keresztül. 
Amikor a pólómmal már félúton jár én feltérdelek és lerántom magamról , majd egy pillanatra megállok hogy megcsodálhassam az alattam heverő gyönyörűséget. Mosolyogva néz rám, ujjait pedig végighúzza hasamon, egészen az övemig , amit a másik kezének segítségével kezd kibontani.
Kezem rárakom az övéire ezzel megállítva. Nem ezt még nem. Előbb hagy kínozzam egy kicsit.
-Előbb rólad kerül le valami- mondom, és mindkét kezemmel háta mögé nyúlok a csipkés melltartójának kapcsát keresve. Az ő bőre is ugyanolyan forró akárcsak az enyém.
Kezemmel kitapogatom a kapcsot és kiakasztom. Lehúzom róla melltartóját, és jó messzire hajítom a szoba sarkába, hogy mégcsak észebe se jusson visszavenni. Melleit kezeivel próbálja takargatni, arca pedig kissé kipirult.
Biztatóan rámosolygok és  felemelem kezeit majd ujjaimat összekulcsolom az övéivel és feje felé emelem karját. Még egyszer rámosolygok , majd megcsókolom . Csak egy apró csók a szájára, majd egy-kettő az arcára , ahonnan letérek a nyakára.
Cho-Hee POV
Minden csókja tökéletesen célzott. Először csak gyengéd, majd egyre erősödő puszikkal hinti végig nyakam, majd kulcscsontom, végül már szinte harapdálja vékony bőröm mire eljut melleimig.
Azokkal eljátszadozik, először csak a nyelvével, majd már fogaival is. Elég nagy gyönyört okoz nekem ezzel, amit nem is titkolok, ugyanis számát félpercenként hagyják el nem túl halk nyögések .
Ahogy melleimmel végzett felnéz rám és gonoszkodva rámmosolyog .
Egyik kezemet elengedi és sajátját végighúzza oldalamon, majd lábamon és végül szétnyitja combjaimat vele. Aztán visszafordítja fejét testemre, és hasam kezdi el kényeztetni édes csókjaival.   Lassan, de biztosan halad lefelé, én pedig érzem hogy egyre közelebb vagyok ahhoz a ponthoz ahol még nagyon nem kéne tartanom. 
Keze sem tétlen :combom kezdi el vele simogatni, majd  benyúl melegítőm alá, és bugyim pántját megfogva melegítőmmel együtt kezdi el letolni rólam.
Közben csókjaival is elér medencémig , én pedig már szinte vergődök alatta annyira magamban akarom már érezni. 
Ám ahogy egy hatalmasat nyögök hirtelen megáll, elenged és felegyenesedik . Én megkérdezném hogy mégis mit csinál, de olyan légszomjam van hogy egy hang sem jön ki a torkomon.
Így ahelyett hogy bármit is mondanék  inkább felülök, és újra nekiveselkedek öve kibontásának. Ezúttal nem szól semmit, sőt még segít is. Sőt tulajdonképpen ő húzza le nadrágját, ugyanis én túl euforikus hangulatban vagyok ahhoz hogy erre egymagam képes legyek.
Nadrágját lehúzva azonnal meglátom meredező férfiasságát. Hogy nem éreztem  eddig? Hatalmas farokkal lett megáldva az biztos.
Taehyung POV
Rajtam nincs már csak boxer ezért úgy döntök neki sincs már szüksége semmilyen ruhadarabra.
Vállát egy kissé megtaszítva visszalököm az ágyra, fölé kúszok és megcsókolom, majd szinte leszakítom róla melegítőjét és bugyiját. Sőt tulajdonképpen ezt is teszem ugyanis hallom reccsenni az anyagot. Na mindegy most úgysincs rá semmi szükség.
Visszahajolok rá, és heves csatába kezdünk nyelvünkkel. Fél kezével hátam karmolássza , másikkal pedig lassan halad lefelé hátamon. Fenekemhez érve belemarkol abba, mire én szinte ugrok egyet meglepetésemben . Ő viszont csak belenevet a csókunkba , és hasamra húzza kezét. 
Újra lejjebb csúsztatja apró ujjait, de ezúttal nem ugrok el keze elől. Boxeremen keresztül megmarkolja már kőkemény férfiasságomat, majd a fehérneműm széléhez araszolva kezével lerántja azt.
Én lerúgom lábamrol,majd felülök.
Ő is követi példámat , majd a hátam mögé nyúlv és egy fényes kis zacskót nyom a kezembe. Felhelyezem a kellő védelemhez szükséges óvszert férfiasságomra, majd arcára nézek, ő pedig bizalommal telve néz vissza rám. 
Megragadom csípőjét és megemelem, majd óvatosan ölembe, és egyúttal meredező férfiasságomra engedem. 
Ő hangos nyögéssel fejezi ki hogy mennyire tetszik is ez neki, és közben kissé hátradönti fejét.
Érzem hogy kitöltöm, bár még nem teljesen, így lassan elkezdek benne mozogni. Csípőjénél fogva irányítom, elsőre lassú tempót diktálva. Kezeit nyakamba ejti és most ő csinálja velem ugyanazt mint én ővele : nyakam kezdi el csókolgatni , de sokkal durvábban mint az feltételezném . Sokkal több erő lakozik benne mint gondolnám. Valószínűleg csókjainak ott marad a helye de jelenleg ez az a dolog ami legkevésbé érdekel.
Ahogy egyre jobban gyorsítok a tempón kezem kezd fáradni, így anélkül hogy egy pillanatra is elengedném hátradöntöm az ágyon, és úgy folytatom. Kezeimmel megkeresem az övéit, és újra összekulcsolom ujjainkat.
Lábait hátul a derekamon összekulcsolja és így még jobban hozzáférek. Úgy csókolózunk időközben egymásra talált ajkainkkal mintha csak fel akarnánk falni egymást.
A kezdeti óvatosságom rég eltűnt, és már szinte minden erőm csípőmbe összpontosul, hiszen már magamhoz képest is hihetetlen tempóval merítem el Choeban újra és újra  férfiasságomat. 
Ő cserébe pedig mindannyiszor rámszorít apró izmaival, és combjaival is. Hátam mögött összekulcsolt lábaival pedig már már ő diktálja a tempót, ami nem tagadom ;tetszik.
Biztosra veszem ha egy pillanatig is elengedném száját, olyanokat nyögne hogy az egész külváros az ő gyönyörrel teli hangjától zengene. 
Már egy jó ideje nem gyorsítottam a tempón ám már minden mozdulatnál teljesen kitöltöm , és ettől érzem hogy a véghez közeledek.
Ám amivel a csúcsra jutatt az az hogy tiszta erőből beleharap alsó ajkamba, majd elengedi ,aztán édes hangján fülembe nyögi nevemet.
Igen. Szószerint a hangjától élveztem el.
Mivel érzem hogy már neki se sok hiányzik, így nem lassítok, és még pár hatalmasat döfök belé, és rájövök hogy az előbbinél is mélyebbre tudok benne hatolni. Heves mozdulataim hatására teste megfeszül alattam, és ő is eljut a csúcsra egy hangos nyögés kíséretében.
Még párat mozgok benne az eddigihez képest csigalassú tempóval, és pár elnyújtott csókot váltunk.
Aztán enged lába szorításán , én pedig remegő testtel ledőlök mellé az ágyra.
Alig kapok levegőt az átélt gyönyöröktől, de szerintem Choe is valahogy így van ugyanis még ha nem is hallom hangos zihálását sajátomtól, de látom hogy mellkasa sűrűn emelkedik és süllyed.
Cho-Hee POV
Pár perc elteltével normalizálódik pulzusom, és már levegőt is rendesen kapok .
Hát ez valami eszméletlen volt. Gondoltam hogy jó lehet az ágyban... De hogy ennyire?
Feljebb mászok az ágyban, és fejem mellkasara hajtom, amelyben szíve meg mindig egy olyan sebességgel vágtat amit még egy versenyló is megirigyelne.
Átöleli derekamat, majd vesz egy nagy levegőt és így szól :
-Choe... Én meg soha nem éreztem magam így senkivel.
Felnézek arcára amin olyan kifejezés ül mintha ő is félne attól amit mondani készül.
-Szeretlek-mondja ki és hatalmas vigyor terül szét az arcán.
Bodogságomba velem fordul egyet a világ, és így válaszolok neki :
-Én is Taehyung én is.

20.rész

Arra ébredek fel, hogy a Nap már az égbolt közepén jár, így  betűz az ablakomon. Azon gondolkodom, hogy milyen jó is, hogy nem kell semmit ma csinálnom és még egyedül is vagyok itthon .
Ekkor hangos csörömpölést hallok meg lentről és rájövök, hogy megint elfelejtkeztem valami fontosról.
Azonnal kipattanok az ágyból, magamra kapok egy pólót és egy nadrágot, majd trappolok is le a lépcsőn.
Leérve finom illatokat érzek meg a levegőben és belépve a konyhába rá is jövök, mitől származnak.
Jin a gáztűzhely előtt áll és Choeval épp valami húsfélét sütnek. A többiek az asztalnál ülnek még üres tányérokkal.
-Jó reggelt Csipkerózsika-mondja Suga, feláll az asztaltól és elindul felém.
Omm ugye nem akar itt mindenki előtt..?
Ám mielőtt még végiggondolhatnám elém áll, magához húzza derekam, majd  átölel és megcsókol.
Így, nem sokkal felkelés után csak még szédítőbb csókja, mint amúgy.
Amint ajkai elengedik az enyémeket Jin elkezd tapsolni a gáztűzhelynél.
-Juj ezt már annyira vártam-mondja és egy hatalmas mosolyt küld felém.
-Emberek, mindenkinek van már valakije?-kérdezi Jungkook tettetett sértődöttséggel a hangjában.
-Ne aggódj kicsi Jungkookie, én itt vagyok neked, még ha Taehyung el is hagyott-mondja neki Jimin és színpadiasan magához szorítja.
-Aigoo hyung, ne legyél már ilyen gyerekes -rázza le Kook ChimChim kezeit válláról.
Az előbbi jeleneten mindenki jót nevet. Mindenki, kivéve J-Hopeot. Szinte hallom, ahogy repedés keletkezik a szívemen a látványától. Attól, ahogy ott ül az asztal végében és csak bámul maga elé és az arcán nem látszik semmi érzelem.
-Kérlek, beszélj Hopieval minél hamarabb-súgom oda Yoonginak.
-Megpróbálok-súg nekem vissza egy halvány mosollyal az arcán.
Elengedi derekam, én pedig Choe mellé lépek, ezzel kitúrva onnan Jint.
-Hé te meg-kezdené, viszont én leintem.
-Ülj le te is, nehogy már ti főzzetek állandóan, elvégre ti vagytok a vendégek, nem?-mondom neki mosolyogva.
Ő visszamosolyog rám és leül.
Szerencsémre már majdnem kész a hús, így szükségtelen fitoktatnom a nem létező szakács tudásom.
Ahogy elkészülünk vele, fogok egy alátétet és lerakom az asztalra az edényt a rengeteg tészta, zöldség és miegymás közé, hogy mindenki annyit szedhessen, amennyit akar.
Nekem még pont jut egy üres szék Yoongi mellett, ahol helyet is foglalok és azonnal elkezdek enni, ugyanis lehet nem tűnt fel eddig, de majdnem kilyukadt a gyomrom.
-És most én hova üljek ?-kérdezi Choe hitetlenkedve.
-Omm mámmim -kezdeném, de mivel tele van a szám tésztával, így inkább nem kísérletezek.
-Gyere ide-mondja Tae és combját paskolja.
-Rendben-mondja Choe hatalmas vigyorral az arcán.
Beül ölébe és ő is elkezd enni. Aztán elkezdik egymást etetni rizzsel és hússal. Pont úgy, mint egy csöpögős romantikus filmben. Ha nem lennénk itt rajtuk kívül heten, biztos vagyok benne, hogy az lenne a következő, hogy V jól megdugja a konyha asztalon. Vagy a pulton. Ahol jobban tetszik.
-Yoongiii-szólok a mellettem ülőnek direkt elnyújtva nevét, hogy kissé barátnősre vegyem a figurát.
-Igen édesem? -száll be ő is a játékba.
-Nem akarsz te is etetni?
-Na azért tudd hol a határ-mondja és rám mosolyog, majd folytatja az evést kajájába belefeledkezve. 
Na igen. Akármennyire szeret, mégis csak Suga. Csendben én is eszek tovább.
El sem hittem, hogy lehet ilyen hangzavar evés közben, de a fúk mellett már nem nagyon lep meg a dolog, hogy a saját hangom nem hallom az asztalnál. Beszélgetnek, beszólogatnak egymásnak és néha az asztal egyik végében ülő kér a másik végében ülőtől valami kaját.
Lehet, hogy amúgy jobban szeretem a csendet, de ezt semmiért se cserélném el.
-És mit terveztek mára?-kérdezi tőlem RapMon két falat között.
-Háát.. nekem nincs tulajdonképpen semmi konkrét tervem. Choe neked?
-Hmm?-kérdez vissza felnézve a kajájából. Pontosabban Tae arcából. Valaki mondja nekik, hogy reggelizzenek is, ne csak egymást egyék!
-Van valami terved mára?-ismétli meg a kérdést J-Hope. 
Mintha egy kicsit jobb kedve lenne. Biztosan jót tesz neki, hogy a többiek között van. Még ha nem is hozza azt a szokásos energiabomba formáját, de sokkal jobb ránézni, mint akkor, amikor leültünk.
-Omm-szólal meg Choe és látom, hogy elgondolkozik-nekünk még kéne pár dolgot vennünk Heeyoval a suliba. Bár nektek ezt a programot nem ajánlanám. Az állatkertben is elég nagy szerencsénk volt, hogy nem találkoztunk egyetlen sasaenggel sem...
-Nem nagy ügy Choe édes ..maszkot, meg napszemüveget veszünk, és már mehetünk is-mondja Tae kihangsúlyozva az édes szót.
-Ha ez a többieknek is rendben van, akkor mehetünk.-szólalok meg én is és körbenézek a fiúkon. Mindenki csak mosolyog rám és bólogat. 
Még Hopie is küld felém egy apró mosolyt, ami elég bíztatóan hat rám. 
-Rendben, akkor irány a bolt!-mondja Choe és felpattan V öléből. -De előbb én még megyek és átöltözöm, ugyanis semmi tiszta ruhám nincs már itt.
Mindenki befejezi az kajálást, amiről időközben megtudtam, hogy a többieknek már ebédnek számít, míg nekem csak a a reggeli.Ezután még Choeval gyorsan elöblögetjük a tányérokat, amíg a fiúk átöltöznek, ugyanis hiába vannak már jó ideje fent, még így is utcai ruhának alig mondható dolgokat viselnek. 
Miután az utolsó csészét is elmosogattuk, Choe megtörli a kezét és így szól mosolyogva.
-Egy tíz perc és itt vagyok.
-Rendben, addig én is összeszedem a cuccaim.-válaszolok mosolyogva.
Kimegy a konyhából, majd gondolom felhúzza a cipőjét és hallom, ahogy csukódik az ajtó. Majd egy perc elteltével újra hallom, hogy valaki behúzza maga után az ajtót.
Annak reményében hogy Anya jött végre haza kifutok az előszobába, ám ott senkit nem találok.
Cho-Hee POV
Kilépek az ajtón aztán már azonnal fordulok is a saját házunk felé. Felsietek a tornácon, becsúsztatom a kulcsot a zárba, elforgatom, majd belépek az ajtón azt tárva nyitva hagyva hátam mögött. Mindig ezt csinálom, nem nagyon félek semmi olyan hülyeségtől mint tolvajok, emberrablók, vagy mumusok.
A mi házunk felépítése is pont ugyanolyan mint Heeyoéké, csak a berendezés más egy kicsit.
A konyhába belépve az elő dolog, amit észreveszek az egy sárga cetli a pulton. Biztos egy üzenet Anyától. Ő szokta ezeket használni. Szerinte nagyon praktikusak, mert akárhova felragadnak, ahova csak teszed őket. Na igen. Már csak arra nem gondolt, hogy egy fél óra elteltével a cetlik hátulján lévő ragasztó egyszerűen eltűnik. Volt már ebből párszor problémám.
Visszalépve az előtérbe majdnem neki ütközök V mellkasának aki épp abban a pillanatban lépett be az ajtónkon. Ám mielőtt ez megtörténhetne, megfogja két vállam, és megállít. Felnézek rá, ő pedig számomra elég érthetetlen ábrázattal néz vissza rám. Félelem izgalom és még valami más játszik az arcán.
-Hát te?- kérdezem tőle meglepetten.
-Tudod, van valami amit nem fejeztünk be a múltkor-mondja és berúgja az ajtót a háta mögött. 
Rendben. Mostmár teljesen megértem az arckifejezését.

19.rész

Hoseok POV
Hasonló lehet most a a szívem ehhez a pohárhoz.Ezernyi szilánkba törve hever csak nem a padlón hanem a mellkasomban.
-Ti...? -próbálok megszólalni, de nem merem feltenni a kérdést, mert előre félek a választól.
-Ajj J-hope-kapja szája elé a kezét Heeyo- meg ne mozdulj, még belelépsz. Suga hozz egy seprűt ott van a fürdőbe.
-Rendben -mondja Yoongi és elengedik egymás kezét.
-Ajjistenem-mondja Heeyo sápítozva, és elkezdi kezével összetakarítani a szilánkokat.
Én mitsem törődve parancsával átlépek az üvegszilánkokon de balszerencsémre egy se megy a talpamba. Pedig most jobban esne a külső fájdalom.
-Heeyo-állok meg felette, és próbálom újra feltenni kérdésem de alig jön ki hang a torkomon.
-Igen?-néz fel rám aggodalmas arccal.
-Mi van közted és Suga között?
-Nézd Hoseok nagyon imádlak mindannyiótokat. De van egy valaki akit a legjobban. Remélem megérted.
-De Heeyo én azt hittem kedvelsz...-mondom neki halkan. 
-Jaj Hobie. Nagyon sajnálom.-mondja és megölel.
Én viszont csak állok körémfonódó karjai ölelésében, és meg sem szólalok.
Ekkor belép Suga az ajtón, és értetlenül néz minket. Mire Heeyo elenged engem, és kiveszi kezéből a seprűt.
-Menjetek ki inkább, még az hiányzik hogy belelépjetek és utána egy hónapig ne tudjatok táncolni.
Ígyhát ezúttal hallgatva rá elindulok kifelé ahol Suga áll az ajtófélfát támasztva.
-Jobb lesz ha mostmár leszállsz róla-morogja oda nekem igencsak barátságtalan fejet vágva.
-Tartsd csak meg magadnak, és vigyázz rá.-mondom ugyanis ezt is gondolom.
Hee-Young majdhogynem a szemembe mondta hogy nem kedvel, és nekem ennyi elég volt. Nem fogok érte küzdeni. Viszont ha Yoongi megbántja annyit biztosra  megígérhetek hogy ott leszek mellette.
Visszamászok az ágyamba, és inkább alszok, csak ne kellejen az előző jeleneten agyalnom.
Hee-Young POV
Szegény J-hope. Pedig én tényleg azt hittem csak fel akart vidítani, és nem volt semmi hátsó szándéka. Ahogy kifelé botorkál a konyhából látom rajta hogy belül összetört. Nekem pedig a szívem szakad meg hogy így kell látnom a mi örökké vidám Reményünket. Igazat mondott. Igenis szokott szomorú lenni.
Csendben feltakarítok, és Suga is segít nekem hiába mondtam neki hogy nem kell. 
-Mondd csak nem tudod miért ejtette el? A törés-zúzás nem az ő szokása...
-Kedvel engem.-válaszolok neki a szemébe nézve.
-Aish borzasztóan seggfej vagyok!-mondja és homlokához kapja kezét.
-Miért?-kérdezem meglepetten.
-Azt mondtam neki szálljon le rólad. Azt hittem csak engem akar idegesíteni. 
-Muszáj lenne ezt megbeszélnetek.
-Ne aggódj fogok vele beszélni. Sőt még bocsánatot is kérek tőle-mondja olyan hangsúllyal mintha csak arról beszélne hogy tökéletes békét és fegyverszünetet kötött Észak-Koreával.
-Rendben-mondom, és egy kis vidámság költözik lelkembe.-most viszont már tényleg menjünk aludni.
Az összesepert üvegcserepeket a szemeteslapátról a kukába öntöm elindulok az ajtó irányába kezemben a seprűvel.
-És mivan ha nem akarok?-kérdezi incselkedve, és mindkét kezével megragadja csípőm, majd magához húz.
Teljesen zavarba ejt heves mozdulataival, amiktől még a seprűt is elejtem és nem is tudom először mit tegyek.
-Tudod van valami amit tegnap elkezdtünk-mondja, és apró puszikat nyom nyakamra, amitől kiráz a hideg és halk nyögés hagyja el számat.
-Yoongi-szólok neki mély lélegzeteket véve hogy nehogy elkezdjek itt nyögdécselni ennyitől mint egy közönséges kurva.
-Igen?-kérdez vissza.
-Én csak-kezdeném, de nem tudom befejezni mondatom.
Bőröm szájába szívja ezzel hatalmas gyönyört okozva így ahelyett hogy azt mondanám "ezt lehet itt és most nem kéne" csak hangos nyögés formájában a neve hagyja el számat amire azonnal rá is tapasztom kezemet.
-Úgy látom tetszik-szól egy pillanatra elszakadva nyakamtól és gonoszkodva rámmosolyogva.
-Nézd ezt nem tagadom... de mindenkit felfogunk ébreszteni.
-Ha ilyen hangosnak tartod magad akkor menjünk fel-mondja továbbra is huncut mosollyal az arcán.
-Ott van Choe...
-A kurva életbe!-kiáltja és elenged.
Én legszívesebben felnevetnék reakcióján, de inkább nem teszem, mert lehet nem esne neki jól. 
-De valamikor tényleg folytathatnánk-mondom a tőlem telhető legszexisebb hangon, és ellépdelek előtte kezemet pedig végighúzom mellkasán ami szinte egy villám sebességével emelkedik és süllyed vissza.
-Ez nagyon nem vicces-mormogja maga elé és látom rajta hogy elég nagy önuralomra van szüksége ahhoz hogy ne teperjen le itt és most.
-Tudom-mondom kuncogva-aludj jól.
Még visszalépek hozzá, és csókot nyomok ajkaira, majd a seprűt felemelve a földről már tényleg kiindulok a konyhából.
Lassan és halkan elsurranok a vendégszoba előtt, majd megcélzom az emeletet. 
Szobámba érve halkan becsukom az ajtót hogy ne ébresszem Cho-Heet fel, majd odasompolyog ágyamhoz. Ám mielőtt még belefeküdhetnék így szól Choe a vendégágyról.
-Hűha. Nem tudom hol voltál ennyi ideig... Viszont azt sejtem hogy kivel, szóval kezdhetsz mesélni.
-Aish ...a  szívbajt hoztad rám ugye tudod?-mondom neki fogaim között szűrve szavaimat, ugyanis tényleg eléggé megijesztett.
-Megtörténik... Na de tényleg mesélj!-mondja újra és felül ágyában.
Én pedig elmesélek neki mindent töviről-hegyire egyetlen mondatot sem kihagyva.
-Nehogy azt mondd már hogy én vagyok a hibás hogy nem feküdtetek le?-kérdezi durcis fejet vágva amint befejeztem mondandóm.
-Háát..
-Aigoo egy seggfej vagy!-mondja, és visszadobja magát az ágyra majd hátat fordít nekem.
-Hát legalább visszakaptam a tegnapit-mondom neki mostmár csak nevetve a nem régi kínos helyzeten.
-Most hogy mondod .. méginkább megérdemelted-mondja felém fordul egy hatalmas idegesítő vigyorral az arcán.
-Aigoo-kiáltok neki, és hozzávágok egy párnát ami viszont jóval azelőtt hogy elérhetne hozzá a földön landol.
-Nem megy ez neked ismered el-mondja és felnevet.
Én is vele nevetek a saját szerencsétlenségemen, és végigdőlök az ágyon. Magamra húzom a takaróm, és pillanatok alatt mély álomba merülök. 

18. rész

-Valaki olyanra akit ennyire szeretek.

Ahogy ezeket a szavakat kimondja én megborzongok. De nem a hűvös széltől. És nem is attól hogy a tető is elég hideg alattunk. A szavaitól. Pontosabban a jelentésüktől. Visszanézek rá, és arca szinte ragyog attól az örömtől hogy ezt végre kimondhatta.

-Yoongi-kezdem kissé ijedt hangon, de ő félbeszakít.

-Nem, ne is mondd. Tudom. Lehet hogy jól csókolok, de elviselhetetlen a stílusom. És nem szeretnél tőlem semmi komolyat. Hidd el megértem. Csak gondoltam ezt azért elmondom, még ha nem is változtat semmin. 
-YOONGI-kiáltok rá, és mostmár pont nem érdekel ha valaki felébred-ne szakíts félbe!
-Oh rendben-mondja és azonnal befogja a száját meglepődve hevességemen. 
-Szóval-kezdek bele lassan, kimérten- igen, borzasztóan jól csókolsz, már-már emlékezetkiesést okozol a csókjaiddal.-ahogy ezt mondom látom hogy elmosolyodik- És igen lehet hogy elviselhetetlen a stílusod egyeseknek. De én nem tartozok közéjük.
-Kedves hogy ezt mondod.-mondja egy apró félmosollyal.
-És ami a legfontosabb...
-Na miaz?-kérdezi és majd kiugrik bőréből izgalmában.
-Min Yoongi az Istenre mondom soha senkit nem szerettem még ennyire mint téged. És nem azért mert híres vagy. És nem is azért mert hihetetlenül jól rappelsz. És semmi más ehhez hasonló dologért.
Ahogy ezeket a szavakat mondom fejem egyre lentebb hajtom ugyanis érzéseim elmondásától kissé zavarba jövök.
Benyúl az állam alá megemeli a fejem és szemembe néz, majd így szól:
-Akkor mégis miért?
-Csak  egyszerűen azért aki vagy-mondom és küldök felé egy halvány mosolyt.
-Heeyo. El sem tudod képzelni hogy  mekkora kő esett most le a szívemről.
-Miért?
-Borzasztóan sokat őrlődtem ezen az elmúlt napokban. Hogy te vajon mit érezhetsz. Hogy van e értelme annak hogy közeledjek feléd, vagy hagyjam a picsába mert úgysincs esélyem egy ilyen lánynál...
Ahogy ezeket mondja látom hogy könnyek szöknek a szemébe.Ezek szerint Jin tartotta a szavát és nem mondta el neki.Ó bár ne lett volna ilyen becsületes, csak most az egyszer!
-Aish nehogy már elkezdj nekem  itt sírni pont te-mondom neki, és elkezdem törölgetni szemét pulcsim ujjával. 
Ő szemembe néz és megfogja mindkét kezem, majd puszit lehel rájuk.
-Heeyo én -kezdené de látom rajta hogy küszködik a szavakkal.
-Ne mondj semmit-mondom neki és rámosolygok. 
Ő két keze közé fogja az arcom, szemembe néz, majd számra aztán újra szemembe. Lassan lecsukja szemhéjait  és megcsókol. Pont ugyanúgy mint az első alkalommal.
Pontosabban mégse pont ugyanúgy. Ez a csók sokkal magabiztosabb. Puha ajkai amelyek érintését tegnap mégcsak fel se tudtam fogni most mesélni tudnának számomra. Mesélni arról hogy mennyire szeret, és mennyi minden vár még ránk együtt. Lassan elengedi ajkaim és újra kinyitja szemét. Az a kissé szomorkás pillantása eltűnt és olyan vidám tekintet lépett helyébe amit ritkán látni rajta mégis annyira imádok.
-Heeyo én imádlak-mondja, és szorosan megölel.
-Yoongi én is-suttogom fülébe, és én is szorosan magamhoz ölelem.
Pár percig így ülünk szinte emberi fonatként de nekem elkezd zsibbadni a lábam ezért így szólok:
-Nézd tényleg nem akarlak elengedni, de nem megyünk lassan lefeküdni?
-Ha ezt akarod-mondja, és eldől a pokrócon engem is magával rántva. 
-Suga.. nem így értettem-mondom neki nevetve.
-Miért ez így nem jó?-kérdezi tetetett csodálkozással hangjában.
-De tulajdonképpen tökéletes.
Felnézek rá, és rámosolygok ő pedig vissza rám. Lábam keresztülvetem az övéin, fejem pedig mellkasára fektetem.
Hallgatom szívverését és közben az éjszakai égboltot csodálom.
-Nézd ott egy hullócsillag!-mutatok arrafelé ujjammal amerre egy fénycsóva tűnt fel az égen pár pillanattal ezelőtt-kívánj valamit!
-Rendben akkor... azt kívánom hogy minden éjszakám így teljen.-mondja, és megpuszilja a fejem. Én pedig csak mosolygok, és ugyanezt kívánom.
Körübelül hajnal négyig ott vagyunk fent a tetőn, és mesélünk egymásnak mindenfélét családról, kisállatokról, iskoláról, tervekről, álmokról, és minden másról. Elmondom neki hogy Anyáék elfognak válni mire ő csak ennyit felel.
-Nem fogom hagyni hogy más hülyesége miatt szomorú légy.
Én erre fejem csak mégjobban mellkasába fúrom, és még erősebben magamhoz ölelem.
Olyan negyed öt felé, amikor már kezd pirkadni és megjelennek az első fénysugarak a horizonton így szólok neki:
-Lehet lassan tényleg be kéne menni, kezd tényleg nagyon hideg lenni- ami igaz is mert  már lábujjaim tényleg a fagyhalál szélén tartanak.
-Rendben-mondja, és felül engem is magával húzva.
Mielőtt még felkelne a plédről ad egy utolsó édes csókot amitől az a kevés álmosság is elszivárog testemből amit eddig éreztem. Összehajtjuk a plédet, lemászunk a létrán, és visszaindulunk az ajtóhoz.
Ám mielőtt még a zárba helyezném a kulcsot hátrafordulok, és megkérdezem tőle azt ami körül már egy ideje forognak a gondolataim.
-Mi most akkor járunk?
Látom hogy teljesen meglepődik  kérdésemen. Lehet mégse kellett volna?
-Azt hittem ez egyértelmű.-mondja, és homlokon puszil majd ujjat az enyéim közé fonja.
Mosolyogva fordulok vissza, és nyitom ki az ajtót. Belépve letaposom magamról a cipőm, csak hogy egy pillanatra se kelljen elengednem a kezét, és ő is így tesz . Még mindig egymás kezét fogva lopózunk halkan a konyhába. 
Ott viszont J-Hope áll háttal nekünk, és egy üvegpohárba tölt éppen magának vizet.
Lassan fordul meg a pohár vízzel a kezében, amit abban a pillanatban elejt ahogy álmos fejével meglát minket.

17. rész

Yoongi POV

-Én is megkérdezhetném tőled ugyanezt- válaszol nekem olyan halkan hogy még véletlenül se ébredjen fel senki és felém fordul.
-Nem tudok aludni-mondom és pár lépést teszek felé-túl sok minden kavarog a fejemben.
Pár pillanatig áll, és gondolkozik.
Majd megragadja csuklóm, és az ajtó felé kezd húzni.
-Hé te meg mit-kezdem, és próbálok ellenállni, de  ő egy ujját a számra teszi és lepisszeg.
-Bízz bennem-mondja, és rámemeli hatalmas zöld szempárját. Esküszöm ahányszor rámnéz, én mindannyiszor  újra és újra beleszeretek.
-Bízom.-válaszolom neki ugyanis ez az igazság. Soha senkiben nem bíztam még ennyire életem folyamán.
Pulcsit vesz fel és nekem is ad egyet , gondolom az Apukája cuccai közül, majd cipőt húzunk és indulunk is kifelé. Mielőtt még becsukná az ajtót, visszalép és egy kockás öreg pokróccal a kezében tér vissza.
-Az meg minek?- kérdezem meglepetten.
-Talán fel akarsz fázni?
-Miért mégis hová megyünk?
-Majd meglátod -kontrázik, én pedig inkább ráhagyom, mert nem nagyon hiszem hogy ennél többet ki tudnék szedni belőle.
Kilép az utcára, és megindul rajta lefelé , majd pillanatok alatt eltűnik szemem elől.
-Hee-Young-kezdem szólongatni, és elindulok abba az irányba amerre a legutóbb láttam.
Teszek pár lépést én is lefelé, majd valaki kinyúl a házak közötti apró sikátorból megragadja pulcsim kapucniját, és beránt a sötétségbe.
Majdnem elveszítem egyensúlyomat, de végül sikerül megállnom. Elrablóm lábujjhegyre emelkedik és megcsókol.
Csak egy apró puszi a számra, ám teljesen elvarázsol vele.Az utcai lámpák fénye ide már nem szűrődik be, de nekem nincs is szükségem fényre hogy tudjam ki az.
-Gyakrabban kéne ezt csinálnod-mondom neki, és rámosolygok mégha nem is látja a sötétben.
-Hát ha ezt szeretnéd-mondja, és újra megcsókol ezúttal sokkal szenvedélyesen. 
Már-már kezdek belefeledkezni lágy csókjaiba amikor hirtelen megáll, és elhúzódik tőlem.
-Nem ezért jöttünk. Gyere utánam-mondja határozottan és újra megragadja csuklóm, majd a sikátor vége felé kezd húzni.
Mivel már egy ideje a sötétben tartózkodunk még ha homályosan is, de látok. Így azt is látom mi felé húz. Egy tűzlétra. Ha csak egyszerűen benéznénk az utcáról fel se tűnne hogy itt van, ugyanis már olyan rozsdás hogy már-már beleolvad a téglafalba.
-Tényleg  fel akarsz azon mászni?-kérdezem tőle hitetetlenül ugyanis elég instabilnak tűnik a létra, ráadásul nem vagyok benne biztos hogy nem fog szétmorzsolódni a lábam alatt a vastag réteg rozsda miatt.
-Még szép- válaszolja, és meg is indul felfelé.
-Kész őrült ez a lány-mormogom magam elé, és megindulok utána.
A létra nem túl hosszú maximum tíz fokból áll, amin nem is csodálkozom tekintve hogy az épület aminek oldalán függ mindössze egy emeletes. Ahogy felérek Heeyo már ott  ül a két tető közötti kisebb vízszintes részen, alatta a leterített pléddel amit még induláskor vett magához.
Arcát felfelé fordítja, és az eget bámulja.Leülök mellé, ám én nem az égre fordítom tekintetem hanem rá.
Orcája kissé piros a hűvös széltől ami ezen a kései órán fúj. Az ősz előszele már ez. Szája szétnyílt ahogy tekintetét az égre fordította, és azóta is úgy maradt. Hatalmas szemei pedig szinte ragyognak. Olyanok mintha összegyűjtenék az összes csillag fényét ami ezen a nyárvégi estén az égen van.
Ahogy elnézem piros arcát, hatalmas szemeit, apró ajkait, és vékony kezeit amivel megtámaszkodik háta mögött rájövök hogy milyen törékeny. Pont olyan mint a porcelánbabák amiket a Nagymama tartott az üveges szekrényében. Azokat soha nem volt szabad megérintenem. Ez itt viszont az én porcelánbabám.
Ezekkel a gondolatokkal mosolyogva nézek fel az égre, és rájövök mi volt az amit hatalmasra nyílt szemekkel, és tátott szájjal bámult az elmúlt percekben.
Az ég szinte teljesen tiszta egyetlen felhő sem csúfítja el , így szinte az egész Tejút-rendszer látható ezernyi ragyogó csillagjával.
-Hát ez valami eszméletlen-mondom neki és az én szám is tátva marad.
-Nocsak csak nem sikerült lenyűgöznöm Min Yoongit?-kérdezi incselkedve.
-Hé te-szólok neki, és oldala után kapok hogy megcsikizzem.
Ő felnevet, és elkezd fetrengeni a pléden.Ahogy csikizem minden tagjával kalimpál, lehet ezért történik az hogy véletlenül fejbe rúg.
Én fejemhez kapok, bár szinte alig éreztem meg rúgását.
-Oh -kapja szája elé a kezét-rendben vagy?-kérdezi és fejem felé nyúl.
-Tudod lehet ennyi már kijárt nekem azok után amit műveltem veled-mondom neki és kínosan felnevetek.
-Yoongi-suttogja nevem, én pedig beleborzongok olyan bűnbánó a hangja- én nem haragszom semmiért.
-Pedig lenne hozzá jogod..
-De nem haragszom...és remélem te sem.
-Én? Ugyan miért haragudnék?
-Hát amiért Hoseokkal voltam egész nap. És azért is amiért kiküldtelek.Bár azt egyáltalán nem értem hogy azután miért voltál olyan amilyen..
-Na jó mondjuk ezek tényleg elég szarul estek-kezdem hogy kissé elvicceljem a dolgot de látom rajta hogy ő komolyan vette mondatomat és szája sarka kezd lefelé görbülni.
-Sajnálom.
-Héé..Vacsoránál csak a féltékenység miatt viselkedtem úgy. Eléggé úgy éreztem hogy J-Hope miatt küldtél el engem is.
-Pedig nem...-mondja továbbra is szomorkásan.
-Ajj Heeyo nehogy azt hidd már hogy komolyan tudnék rád haragudni...
-Miért ne higgyem azt?-kérdez vissza egy apró reményteli mosollyal az arcán.
-Azért mert képtelen lennék valaki ilyenre haragudni.
-Valaki milyenre?
Ahogy ezt kérdezi meglepetés ül ki az arcára.
-Nem vagy te kicsit túl kíváncsi?-kontrázok hogy húzzam kicsit az agyát.
-Aigoo-mondja, és durcisan újra felemeli tekintetét az ég felé. 
Pár percig csendben ülünk, ő nézi az eget, én pedig őt és próbálom letisztázni érzéseimet. Viszont képtelen vagyok rá. Nincs mit letisztázni, ugyanis minden olyan kristálytiszta mintha egy tökéletesre csiszolt zárvány nélküli hegyikristályba tekintenék.
Így hezitálás nélkül így szólok.
-Valaki olyanra akit ennyire szeretek.

16.rész

Ahogy ott ülök Choeval szemben, és Yoongi képét bámulom a falon, úgy érzem nem lenne hozzá erőm. Valakinek odaadni testem-lelkem, aki teljesen mégse lehet az enyém.
Érzem hogy könnyek gyűlnek a szemeben, de  nem szabok nekik gátat, így sorra legördülnek arcomon, vékony csillogó sávot hagyva maguk után.
-Woo Hee-Young-szólal meg Choe jó pár perccel kis lelkesítő monológja után-te sem gondolhatod komolyan hogy ilyen könnyen feladod a dolgot.
-Hát, pedig lehet ez fog történni-mondom szipogva.
Miközben ezt mondom felé fordítom tekintetem, és meglepődök amint meglátom az arckifejezését. 
Olyan kétségbeesett fejjel néz rám amilyet még sosem láttam tőle.
-Jaj Heeyo, gyere már ide-mondja, és széttárja karjait.
Felkelek az ágyról és odacsoszogok hozzá, majd megölelem.
-Choe én tényleg nem tudom mit kéne most tennünk.
-Először is-mondja, és elenged hogy szemembe nézhessen-fejezd be a sírást.
-Rendben- mondom megtörlöm arcom és könnyeim azonnal el is apadnak magabiztos hangvételének köszönhetően.
-Másodszor pedig. Nincs sok időnk. Viselkedjünk úgy mintha tényleg együtt lennénk. Használjunk ki minden pillanatot, és ne bánjunk meg semmit. Értetted?-ahogy ezt kérdezi mellkason bök a mutatóujjával és olyan viccesen morcos fejet vág hogy alig bírom ki nevetés nélkül.
-Értettem kapitány-mondom neki és szalutálok egyet.
Ő erre felnevet és magához szorít.
-Ajj te hülye imádlak-mondja.-de most jobb lenne lemenni. Ja és lehet Suga besértődött rád.
-Mégis honnan veszed?-kérdezem, és beleborzongok a gondolatba hogy esetleg megbántottam, azt aki jelenleg apró világom középpontja.
-Hát elég savanyú fejjel távozott a szobából mivel gondolom lehet nem esett neki túl jól hogy elküldted.
-Pedig én nem akartam-kezdeném, de telefonom elkezd remegni , majd őrült hangerővel üvölteni a Good Dayt japánul, én pedig azonnal felveszem, hiszen a kijelzőn Anya nevét pillantom meg.
-Szia kincsem-hallom meg a hangját.-az a helyzet hogy ma nem megyek haza. Apád lehet fog otthon keresni, így jobbnak láttam ha a nénikédnél alszok.
Na igen a nénikém Dae-Hyun. Mindig is rühellte Apámat, és fatális hibának tartotta hogy Anya hozzáment. Valahogy nem is csodálkozom hogy egy ilyen helyzetben Anya mellett áll.
-Rendben Anya semmi baj.
-Ugye jól ellesztek egyedül, nem lesz semmi baj?-kérdezi anyai aggodalommal hangjában.
-Igen persze, de te most inkább menj és pihenj, majd beszélünk.
-Rendben Kincsem. Szeretlek.
-Én is.
Meghallom a hívás végét jelző hangot, és újra érzem azt a lerázhatatlan súlyt, és szomorúságot magamon amit J-Hope napközben elűzött.
-Menjünk-szólok, és kinyitom ajtómat.
-Várj ki volt az?-fogja meg Choe a csuklóm.
-Anya. Elfognak válni Apával. És ma nem jön haza.
-Hee-Young én annyira sajnálom...
-Ne sajnáld-mondom és hamisan rámosolygok-nem tehetsz róla.És segíteni se nagyon tudsz rajta.
-Tudom... 
-Akkor ne szomorkodj emiatt.
-Hé figyelj mi lenne ha ma is itt aludnék? -kérdezi, és visszatér a mosoly az arcára.
-Az nagyon jó lenne-válaszolom, és újra elindulok kifelé.
Lemegyünk konyhába, Choe leül V mellé, ő pedig elkezdi etetni valami kinézet alapján ehetőnek aligha mondható dologgal.
Cho-Hee mégis úgy néz ki mintha nem lenne nála boldogabb a Földön ahogy Tae mellett ül.
Pár percig elnézem őket az ajtóban állva, majd megfogadva Choe tanácsát leülök Suga mellé, hogy hátha sikerül vele beszélgetnem egy kicsit. Ám ő abban a pillanatban hogy leülök felpattan mellőlem.
-Hova mész?-kérdezem tőle, megfogva ruhaujját.
-Befejeztem az evést, most pedig megyek és lezuhanyzok-mondja tárgyilagosan, de mégcsak felém se fordul és szószerint kitépi pólója ujját kezeim közül. 
-Oh értem-mondom, és Choera nézek aki csak a vállát rángatja.
Amint kimegy a konyhából, így szól Tae.
-Majd megbékél, adj neki egy kis időt. Elég nagy csorba esett az önbecsülésén amiatt hogy elküldted.
-Hát rendben -válaszolok neki szomorkásan.
Ezek után én is eszek valamit, de annyira belemerülök gondolataimba hogy nem is emlékszem mi volt az. 
Mindenki hamar álomra hajtja a fejét, így esélyem sincs beszélni Sugával. 
Pár órával később álmatlanul hánykolódok az ágyamban, és gondolkozok hogy most mégis mit kéne tennem. Az egyértelmű hogy haragszik rám. Ám az már kevésbé hogy mit is kéne tennem hogy kiengeszteljem.
-Vagy tedd meg amit akarsz, vagy aludj, de nem forgolódj már ennyit-mormogja bele Choe a párnájába, ugyanis ma este feljutott a szobámba így velem alszik.
-Bocsi-suttogom neki kikelek az ágyból, és kimegyek a szobából. 
Hangtalanul lesurranok a lépcsőn és a konyhába megyek egy pohár vízért.Apró kortyonként iszom meg, de továbbra sincs semmi értékelhető ötletem. Feladom. Fogalmam sincs mit kéne tennem.
Ígyhát beteszem a poharam a mosogatóba, és elindulok vissza.
Kimegyek a folyosóra, és éppen indulnék az emelet irányába amikor valaki megszólal a hátam mögött.
-Mondd csak mi jót csinálsz itt az éjszaka közepén?