20.rész

Arra ébredek fel, hogy a Nap már az égbolt közepén jár, így  betűz az ablakomon. Azon gondolkodom, hogy milyen jó is, hogy nem kell semmit ma csinálnom és még egyedül is vagyok itthon .
Ekkor hangos csörömpölést hallok meg lentről és rájövök, hogy megint elfelejtkeztem valami fontosról.
Azonnal kipattanok az ágyból, magamra kapok egy pólót és egy nadrágot, majd trappolok is le a lépcsőn.
Leérve finom illatokat érzek meg a levegőben és belépve a konyhába rá is jövök, mitől származnak.
Jin a gáztűzhely előtt áll és Choeval épp valami húsfélét sütnek. A többiek az asztalnál ülnek még üres tányérokkal.
-Jó reggelt Csipkerózsika-mondja Suga, feláll az asztaltól és elindul felém.
Omm ugye nem akar itt mindenki előtt..?
Ám mielőtt még végiggondolhatnám elém áll, magához húzza derekam, majd  átölel és megcsókol.
Így, nem sokkal felkelés után csak még szédítőbb csókja, mint amúgy.
Amint ajkai elengedik az enyémeket Jin elkezd tapsolni a gáztűzhelynél.
-Juj ezt már annyira vártam-mondja és egy hatalmas mosolyt küld felém.
-Emberek, mindenkinek van már valakije?-kérdezi Jungkook tettetett sértődöttséggel a hangjában.
-Ne aggódj kicsi Jungkookie, én itt vagyok neked, még ha Taehyung el is hagyott-mondja neki Jimin és színpadiasan magához szorítja.
-Aigoo hyung, ne legyél már ilyen gyerekes -rázza le Kook ChimChim kezeit válláról.
Az előbbi jeleneten mindenki jót nevet. Mindenki, kivéve J-Hopeot. Szinte hallom, ahogy repedés keletkezik a szívemen a látványától. Attól, ahogy ott ül az asztal végében és csak bámul maga elé és az arcán nem látszik semmi érzelem.
-Kérlek, beszélj Hopieval minél hamarabb-súgom oda Yoonginak.
-Megpróbálok-súg nekem vissza egy halvány mosollyal az arcán.
Elengedi derekam, én pedig Choe mellé lépek, ezzel kitúrva onnan Jint.
-Hé te meg-kezdené, viszont én leintem.
-Ülj le te is, nehogy már ti főzzetek állandóan, elvégre ti vagytok a vendégek, nem?-mondom neki mosolyogva.
Ő visszamosolyog rám és leül.
Szerencsémre már majdnem kész a hús, így szükségtelen fitoktatnom a nem létező szakács tudásom.
Ahogy elkészülünk vele, fogok egy alátétet és lerakom az asztalra az edényt a rengeteg tészta, zöldség és miegymás közé, hogy mindenki annyit szedhessen, amennyit akar.
Nekem még pont jut egy üres szék Yoongi mellett, ahol helyet is foglalok és azonnal elkezdek enni, ugyanis lehet nem tűnt fel eddig, de majdnem kilyukadt a gyomrom.
-És most én hova üljek ?-kérdezi Choe hitetlenkedve.
-Omm mámmim -kezdeném, de mivel tele van a szám tésztával, így inkább nem kísérletezek.
-Gyere ide-mondja Tae és combját paskolja.
-Rendben-mondja Choe hatalmas vigyorral az arcán.
Beül ölébe és ő is elkezd enni. Aztán elkezdik egymást etetni rizzsel és hússal. Pont úgy, mint egy csöpögős romantikus filmben. Ha nem lennénk itt rajtuk kívül heten, biztos vagyok benne, hogy az lenne a következő, hogy V jól megdugja a konyha asztalon. Vagy a pulton. Ahol jobban tetszik.
-Yoongiii-szólok a mellettem ülőnek direkt elnyújtva nevét, hogy kissé barátnősre vegyem a figurát.
-Igen édesem? -száll be ő is a játékba.
-Nem akarsz te is etetni?
-Na azért tudd hol a határ-mondja és rám mosolyog, majd folytatja az evést kajájába belefeledkezve. 
Na igen. Akármennyire szeret, mégis csak Suga. Csendben én is eszek tovább.
El sem hittem, hogy lehet ilyen hangzavar evés közben, de a fúk mellett már nem nagyon lep meg a dolog, hogy a saját hangom nem hallom az asztalnál. Beszélgetnek, beszólogatnak egymásnak és néha az asztal egyik végében ülő kér a másik végében ülőtől valami kaját.
Lehet, hogy amúgy jobban szeretem a csendet, de ezt semmiért se cserélném el.
-És mit terveztek mára?-kérdezi tőlem RapMon két falat között.
-Háát.. nekem nincs tulajdonképpen semmi konkrét tervem. Choe neked?
-Hmm?-kérdez vissza felnézve a kajájából. Pontosabban Tae arcából. Valaki mondja nekik, hogy reggelizzenek is, ne csak egymást egyék!
-Van valami terved mára?-ismétli meg a kérdést J-Hope. 
Mintha egy kicsit jobb kedve lenne. Biztosan jót tesz neki, hogy a többiek között van. Még ha nem is hozza azt a szokásos energiabomba formáját, de sokkal jobb ránézni, mint akkor, amikor leültünk.
-Omm-szólal meg Choe és látom, hogy elgondolkozik-nekünk még kéne pár dolgot vennünk Heeyoval a suliba. Bár nektek ezt a programot nem ajánlanám. Az állatkertben is elég nagy szerencsénk volt, hogy nem találkoztunk egyetlen sasaenggel sem...
-Nem nagy ügy Choe édes ..maszkot, meg napszemüveget veszünk, és már mehetünk is-mondja Tae kihangsúlyozva az édes szót.
-Ha ez a többieknek is rendben van, akkor mehetünk.-szólalok meg én is és körbenézek a fiúkon. Mindenki csak mosolyog rám és bólogat. 
Még Hopie is küld felém egy apró mosolyt, ami elég bíztatóan hat rám. 
-Rendben, akkor irány a bolt!-mondja Choe és felpattan V öléből. -De előbb én még megyek és átöltözöm, ugyanis semmi tiszta ruhám nincs már itt.
Mindenki befejezi az kajálást, amiről időközben megtudtam, hogy a többieknek már ebédnek számít, míg nekem csak a a reggeli.Ezután még Choeval gyorsan elöblögetjük a tányérokat, amíg a fiúk átöltöznek, ugyanis hiába vannak már jó ideje fent, még így is utcai ruhának alig mondható dolgokat viselnek. 
Miután az utolsó csészét is elmosogattuk, Choe megtörli a kezét és így szól mosolyogva.
-Egy tíz perc és itt vagyok.
-Rendben, addig én is összeszedem a cuccaim.-válaszolok mosolyogva.
Kimegy a konyhából, majd gondolom felhúzza a cipőjét és hallom, ahogy csukódik az ajtó. Majd egy perc elteltével újra hallom, hogy valaki behúzza maga után az ajtót.
Annak reményében hogy Anya jött végre haza kifutok az előszobába, ám ott senkit nem találok.
Cho-Hee POV
Kilépek az ajtón aztán már azonnal fordulok is a saját házunk felé. Felsietek a tornácon, becsúsztatom a kulcsot a zárba, elforgatom, majd belépek az ajtón azt tárva nyitva hagyva hátam mögött. Mindig ezt csinálom, nem nagyon félek semmi olyan hülyeségtől mint tolvajok, emberrablók, vagy mumusok.
A mi házunk felépítése is pont ugyanolyan mint Heeyoéké, csak a berendezés más egy kicsit.
A konyhába belépve az elő dolog, amit észreveszek az egy sárga cetli a pulton. Biztos egy üzenet Anyától. Ő szokta ezeket használni. Szerinte nagyon praktikusak, mert akárhova felragadnak, ahova csak teszed őket. Na igen. Már csak arra nem gondolt, hogy egy fél óra elteltével a cetlik hátulján lévő ragasztó egyszerűen eltűnik. Volt már ebből párszor problémám.
Visszalépve az előtérbe majdnem neki ütközök V mellkasának aki épp abban a pillanatban lépett be az ajtónkon. Ám mielőtt ez megtörténhetne, megfogja két vállam, és megállít. Felnézek rá, ő pedig számomra elég érthetetlen ábrázattal néz vissza rám. Félelem izgalom és még valami más játszik az arcán.
-Hát te?- kérdezem tőle meglepetten.
-Tudod, van valami amit nem fejeztünk be a múltkor-mondja és berúgja az ajtót a háta mögött. 
Rendben. Mostmár teljesen megértem az arckifejezését.