Ajtónyikorgás.
Félelem ami összeszorítja a szívem, és ami miatt sikítani tudnék mégsem hagyja el egyetlen hang sem a torkom.
A szemem kinyitom, és látom hogy üres mellettem az ágy.
Majd a következő pillanatban már nem az. Egy sötét árny fekszik mellettem világító szemekkel. Mostmár sikítok, ahogy csak a torkomon kifér.
Megpróbálom lerúgni az árnyat az ágyról, hogy utána menekülhessek.
Ő viszont ahelyett hogy leesne megvillantja tűhegyes fogait, és lábamnál fogva leránt magával a sötétségbe mithacsak az ágyam soha nem létezett volna.
Rúgkapálok, és teljes erőmből próbálok szabadulni az árnytól.
Rettegek.
Teli torokból sikítok, a levegőm viszont fogyni kezd....
-Heeyo, drágám kelj fel, nincs semmi baj-suttogja valaki a fülembe, és erősen magához szorít.
-Nem akarok meghalni, kérlek engedj el!-sikítom, és érzem hogy könnyek csorognak végig az arcomon.
-Csss ne kiabálj, mindenkit felkeltessz-suttogja továbbra is , és számra tapasztja kezé. Erre én abbahagyom a sikítást, és felpattan szemem.
A háttérfény miatt elsőre fel se ismerem ki tart karjaiban. Majd ahogy szemem kezd hozzászokni a fényviszonyokhoz, és elmém is kitisztul azonnal rájövök, hogy hol vagyok, és kivel. A saját szobámban. Yoongival. Nincs semmilyen végtelen sötétség, sem világítószemű démon.
Én is szorosan magamhoz ölelem Sugát, és markomba gyűröm pólója anyagát.
Hátamat simogatja, így sikerül megnyugodnom.
-Mikor öltöztettél fel?-kérdezem tőle, mert pizsamában vagyok, viszont legutolsó emlékeimben még mindketten meztelenül voltunk.
-Miután elaludtál. Choe körübelül 10 perccel azután rohant be szemét takarva azzal, hogy anyukád is nem sokára itt lesz, szóval öltözzünk fel-válaszol, és teste rázkódik a hangtalan nevetéstől.
-Akkor tényleg jól tetted, hogy felöltöztettél-mondom, és én is megmosolygom az esetet.
-Nem akartam, hogy megfázz.-ahogy ezt mondja még szorosabban magához szorít, majd egy lélegzetnyi szünet után így folytatja- Rémálmod volt?
-Igen.. pedig álmodni sem nagyon szoktam, nem hogy rémálmaim legyenek.
-Remélem nem miattam van..-mondja olyan halkan, hogy alig hallom meg.
-Jaj ne legyél már ilyen buta.. Csodálatos volt az este, ugyan miért lett volna tőled?
Felemelem a fejem válláról, és engedek szorításomon, hogy szemébe nézhessek.
-Hát nem is tudom, csak...
Lassan és tagoltan beszél, így félbeszakítom.
-Nem miattad volt, és kész, ne is rágódjunk ezen. Inkább együnk valamit, farkaséhes vagyok!
-Ha ezt szeretnéd.
Válaszának hangneme, már sokkal oldotabb, így lezártnak tekintem ezt az ügyet. Amúgy is idiótaság volt a feltételezése.
Csendben falatozok egy szenvicset a konyhapultnál, mellettem Suga pedig kávét kortyolgat. A velünk szemben lévő szobából hangos szuszogás szűrődik át.
-Amúgy Hopie hol van? Nem láttam az előbb az ágyában.
-Choeéknél elaludt a film után, szóval odaát alszik a kanapén.
-Ő elaludt egy horror után?
Csak csodálkozni tudok rajta, hogy csapatuk legfélősebb tagja képes volt egy ilyen film után aludni. Mondjuk nem láttam egyetlen másodpercet sem a filmből, szóval lehet annyira nem volt vészes.
-Az is lehet csak tettete, hogy DJvel egy házban maradhasson.
Miközben ezt mondja, és egy sokatmondó mosollyal az arcán vállat von.
-Miről maradtunk le, és te miért tudsz ezekről mégis?
-Choe helyzetjelentést tartott nekem még este. És semmiről. Vagyishát most semmiről.
Egy rejtélyes mosolyt villant felém.
-Aish ne titkolózz nekem itt Min Yoongi, ha nem tőled mástól úgyis megtudom!- próbálom fenyegetni.
-Nyugimár, ne legyél ideges, Cho-Hee úgyis többet tud majd mondani-mondja és mindkét kezét magasba tartja.
-Nem vagyok ideges!
Cho-Hee POV
Már délután két óra felé jár az idő mikor végre felkel DJ. Biztosan kifáradt tegnap a fiúk miatt. Egész jót beszélgettek még a film után, csak J-Hope nem igazán aktivizálta magát, ugyanis elaludt.
Bár az is lehet, hogy DJ azért aludt ilyen sokáig, mert még hajnalba is mászkált. Majd visszajött mellém amikor már pirkadt. Van egy sejtésem hol , és kivel volt, és ki is fogom belőle szedni.
J-Hope még olyan nyolc körül viszzament Heeyoékhoz, így miután Dj és én is összeszedtük magunkat átballagunk mi is.
Az ajtóhoz érve megállok egy pillantra.
-Hoseokkal voltál éjszaka, igaz?
DJ elpirul, és még a száját is eltátja, ám mielőtt még egy mukkot is szólhatna Jimin feltépi az ajtót, és behúz rajta, majd jól megszorongat minket.
-Már azt hittük sose keltek fel-mondja Kook nevetve a háta mögül.
-Hát pedig itt vagyunk-mondom neki átnézve Jimin válla felett, ami nem nagy feladat, ugyanis majdnem egymagas vagyok vele.
-Ne is öltözzetek le, indulunk-szólal meg Rapmon aki időközben kilépett a nappaliból, és elkezdi a cipőjét húzni.
-Mégis hová?-kérdezzük egyszerre DJvel.
Jin POV
Húsz perc buszozás, és további tíz perc jegyvásárlás után már mindannyian a moziteremben ülünk, és egy hadseregnek is elegendő mennyiségű popcornt ropogtatunk. A Horns című fantasyt nézzük, bár még nem kezdődött meg a film, hanem a szokásos reklámokat játszák nekünk. De hát na a mozinak is meg kell valamiből élnie, és arra aligha elegendőek a jegyek, és a popcorn ára, mert az gondolom mind elmegy a filmek jogaira.
Körübelül a film felénél járunk már, ám a mellettem ülő J-Hope még egytelen egyszer sem szólalt meg, és mégcsak el sem nevette magát, pedig ő aztán nem az a csendes szemlélő típus.
-Még mindig Hee-Young miatt vagy ilyen? Vagy Dong Juval van valami?
Egy halk kínos nevetés hagyja el száját, mielőtt válaszolna.
-Na igen ezért hívnak téged Eommának.
Ezután jó pár percig csendben van, ezért épp készülök újra kérdezősködni, de megelőz.
-Nincs semmi baj, épp ellenkezőleg. Csak gondolkodnom kell.
Nem látom biztosan a sötétség miatt, de mintha elmosolyodna. Így meggyőzöm magam, hogy tényleg minden rendben van, és a továbbiakban békénhagyom.
-Ennél összetettebb filmet még nem láttam!-szólal meg Kook a moziteremből kifelé haladva-minden volt benne! Fantasy, horror, vígjáték, sőt még szinte pornó is.
Az utolsó két szót kaján mosollyal az arcán mondja, így gondolom Tae nem bírja megállni hogy be ne szóljon neki.
-Ezért nem neked való ez a film!
-Na de Taehyung te is csak két évvel vagy idősebb!-vág vissza villámgyorsan maknae, a többiek-köztük én is- pedig jöt nevetnek rajtuk. Hazaindulunk, és az egész út ilyen jó hangulatban telik, még Hoseok is hozza a formáját, a szomorúság morzsája se látszik meg rajta.
Mire hazaérünk természetesen már megint éhes mindenki, minthacsak nem is vettünk volna semmi kaját a moziba. A három lány beáll a konyhába , valami ehetőt összedobni, mi pedig letelepedünk a vendégszobában , ki beszélget, ki pedig a telefonját nyomkodja, és zenét hallgat.
A fancafénkat böngészem amikor örülten elkezd remegni a telefonom, és majdhogynem le is fagy a gyorsan egymás után érkező üzenetektől.Alig tudom megnyitni őket, mert állandóan érkeznek egymás után. J-Hope küldi őket.
Seokjin!
Hyung!
Jin!
Eomma!
Jin!
Hyung!
És így tovább. Megállás nélkül írja nekem az eddigi életemben használt létező összes megszólításom.
HOSEOK ÁLLJ LE!
Bocsánat.
Mit szeretnél?
Csak tanácsot kérni.
Hallgatlak.
Van egy lány aki tetszik nekem...
Gondoltam te csak jártasabb vagy.
Azt hittem letettél Heeyoról..
Nem róla van szó
DJ?
Igen
Őszintén ebben nem sokat tudok
segíteni nem tudok rólatok semmit.
Őszintén?
szerintem lehetséges.
Még főzés közben se tudok másra gondolni, csak Hoseok félbahagyott mondatára, amit azután mondott , hogy felhoztam neki a kisikolás szerelmünket. Gondoltam megkéne beszélni dolgokat. Például, hogy miért nem keresett soha. Annyit válaszolt kérdésemre, hogy nem volt hozzá elég bátorsága. Végülis ez megérthető miután azt mondtam neki, hogy rosszul csókol.Bár nem igazán volt még akkor viszonyítási alapom, szóval ne értem a 12 éves énem. De könyörgöm, hogy tarthat vissza ez a mondat egy 23 éves férfit?
Hogy mérges vagyok e rá amiért nem keresett?Ááá csak egy kicsit nagyon. Csak van valami ami mélyen porba tiporja a haragom. Az, hogy szükségem van rá. Nem tudom miért, de valami belső, távolság és idő által koptathatatlan szál köt vele össze. Erre csak tegnap hajnalban jöttem rá, amikor rámvillantotta a hatalmas mosolyát. Nem mondanám , hogy szerelmes vagyok belé, ahhoz túl sokat voltunk távol. De annyi biztos, hogy ezek után nem lennék meg nélküle.
De nem baj. Csak tanácsot szeretnék kérni.
Állok elébe
Szóval ... Szerinted újra lehet
kezdeni valamit 10 évvel később?
10 ÉV? HOSEOK TE MEGKERGÜLTÉL?!
Nem, komolyan kérdezem.
A kanapé másik végén ül, nekem pedig előre kell hajolnom, hogy ránézhessek, de amint meglátom ahogy mosolyogva a konyha felé tekitget-ahol gondolom DJt nézi- rájövök hogy tényleg nem viccel.Őszintén?
Teljesen őszintén
Ha mindkét fél szeretné szerintem lehetséges.
Köszönöm Eomma,
imádlak ☺☺☺☺
Nem tesz semmit.
Már előttem halad el amikor a telefonja a kezében jelezi az általam írt üzenetet. A konyha felé tart. Ilyen gyorsan szeretné újrakezdeni?
Dong Ju POV
Hogy mérges vagyok e rá amiért nem keresett?Ááá csak egy kicsit nagyon. Csak van valami ami mélyen porba tiporja a haragom. Az, hogy szükségem van rá. Nem tudom miért, de valami belső, távolság és idő által koptathatatlan szál köt vele össze. Erre csak tegnap hajnalban jöttem rá, amikor rámvillantotta a hatalmas mosolyát. Nem mondanám , hogy szerelmes vagyok belé, ahhoz túl sokat voltunk távol. De annyi biztos, hogy ezek után nem lennék meg nélküle.
Újra és újra lejátszom a fejemben a félmondatát, és próbálok rájönni hogy mit akart mondani.
-Dong Ju mit szolnál hozzá-igen pontosan így hangzott hajnalban is. Csakhogy ez a hang ezúttal nem a saját elmém szüleménye, hanem fülemen keresztül jut el tudatomba, majd így folytatja-ha újra kezdenénk?
-Hogy mi?
Hiretelen eszmélek fel, és még a kést is elejtem, amivel az előbb hagymát daraboltam.
-Lee Dong Ju lennél újra a barátnőm?