26.rész

Cho-Hee POV
Belépek a konyhába, és feloltom a lámpát, majd az első dolog ami feltűnik a kis sárga cetli amit már délelőtt is észrevettem, csak akkor elsőre nem is vettem róla tudomást, utána pedig nem nagyon volt eszembe. A délelőttről való ábrándozásomból -pontosabban a Vről való ábrándozásomból-az riaszt fel, hogy DJ felemeli a cetlit a konyhapultról és felolvassa.
-Sürgősen el kellett utaznom egy üzleti ügy miatt Szöulba, Apád majd valamikor estefelé hazakeveredik kaja a hűtőben. Puszi Anya.
Oh igen lehet ezért volt még reggel 5 nem fogadott hívásom. Na mindegy hozzászoktam már hogy sokat vagyok egyedül. Bár most legalább itt lesz velem DJ.
-Azt hiszem szervezhetjük is a csajos estét-mondom neki mosolyogva, mert nem hiszem hogy Apa egyhamar hazaér.
-Még mindig ennyire munkamániásak a szüleid?-kérdezi szomorkásan, mert rá nem sikerült átragasztanom a jó kedvem.Mondjuk igaz,hogy ez a jó kedv elég hamis volt így nem is csodálkozom sikertelenségemet.
-Ahogy nőttem csak egyre rosszabb lett. Azt hiszem kedden láttam utoljára Anyát.-válaszolok tűnődve.-De hagyjuk ezt, nem tudunk mit csinálni.És különben is nem ezért vagy itt.
-Ugye tudod hogy bármi van rám számíthatsz? És természetesen Heeyora is, még ha most ebben a szent pillanatban nincs is itt.
-Persze hogy tudom. És ti is rám.-válaszolok neki és egy kis melegség költözik lelkembe.
-Ajj gyere ide olyan régen láttalak-mondja mosolyogva és magához szorít.
Én is átölelem majd pár perc hallgatás után így szólok:
-És mondd csak milyen filmeket nézzünk? Popcorndobálós, bőgős romantikusat vagy takarómögébújós horrort?
-Ma nincs kedvem sírni, szóval jöhet a horror-mondja és elenged.
Hee-Young POV 
Miután hallom csapódni a bejárati ajtót feltápászkodom a kanapéról és a konyhába megyek annak reményében, hogy négyszemközt beszélgethetek végre Anyával.
Háttal áll az  ajtónak, és a mosogató szélét markolja mintha hányni készülni, vagy nem is tudom. Bár nem csodálkozom, a nénikém belőlem is hasonló reakciót vált ki.
-Minden rendben?-kérdezem, és mögé lépek.
-Jaj Drágám...megijesztettél-mondja felémfordulva.
-Bocsi-válaszolom még mindig válaszra várva.
-Lehet jelenleg bármi is rendben?-kérdezi cinikusan.
-Őszintén nem hiszem..
-Sajnos jól hiszed-mondja és fáradtan leroskad egy székre. Én leülök vele szemben és egyik kezét markomba veszem, majd szemébe nézek és így szólok.
-Nem tudom pontosan, hogy mi fog történni, de annyit előrebocsátok hogy nagyon szeretlek, és mindenben melletted állok.
-Köszönöm Kincsem-mondja és gyengéden megszorítja a kezemet.
-De attól függetlenül ha nem túl nagy megterhelés elmondanál pár dolgot? Például azt hogy miért pont Dae-Hyunhoz mentél? Annyi mindenki más van akinél elaludhattál volna. 
-Azért mert a testvérem, akármennyire is utálod.Nem volt jobb ötletem.  És nála biztos nem keresett volna Apád akit meg jelenleg a hátam közepére se kívánok, gondolom megérted.
-Igen persze hogy megértem...És mondd csak mi lesz most?
-Holnap jön a cuccaiért.-közli tárgyilagos hangon, bennem pedig megtörik valami.
-Hát ez gyors volt.
-Már így is elég sokáig vártam vele.-mondja olyan ridegen mintha a majdnem 25 év házasság semmit nem számítana.
-Értem. Azt hiszem ezt túl is tárgyaltuk.-mondom és felállok az asztaltól, majd elindulok az ajtó irányába.
-Sajnálom...-hallom meg halk suttogását.
-Van kedved átjönni Choehoz? Filmet nézünk, meg ilyenek.-mondom visszafordulva, és egy olyannyira hamis mosolyt küldök felé amivel nemcsakhogy magamat nem, de még őt se tudom becsapni.
-Ha nem zavarok..-mondja szerényen, de egy apró mosoly bujkál a szája sarkában.
-Dehogy zavarsz-mondom ezúttal őszintébb mosollyal az arcomon, és kihátrálok a folyosóra.
-Gyertek srácok, átmegyünk Choehoz!-kiáltom, csakhogy mindenki rám figyeljen.
-Mégis minek?-kérdezi Kook meglepődve.
-Filmet nézni?-kérdezek vissza, mert más programötletem nincs az estére nézve.
-Végülis gondolom neki is van kanapéja amin dögölhetünk-mondja Suga realistán állva a dolgokhoz.
-Na igen-helyesel Nam is és feltápászkodik a földről. Na igen. Nem hét személyes egy átlagos kanapé. Főleg ha úgy használja az ember mint Jimin. Végigfekszik rajta, és a többieket esetleg a lába alá beengedi.
RapMon után az többiek is sorra felkelnek a kanapéról, vagy a földről és Tae vezetésével elindulnak Choekhoz. 
Az előbbi hozzállásának ellentmondva, magát mégsem megtagadva Suga áll fel utoljára a kanapéról, majd húz cipőt, és kezemet megfogva vonszolja át magát a szomszéd házba.
Abba belépve rájövök hogy Choeknál talán még sosem volt négy embernél több, és az ő házuk is pont ugyan akkora mint a miénk, így épp hogy elférünk tizenegyen a földszinten. 
Lehúzom a cipőm és Yoongi kezét elengedve belépek a konyhába ahol Choe és DJ támasztják a pultot akik előtt Tae és Kook áll egy-egy pohárral a kezükben és éppen igen jót nevetnek valamin. Odacsusszanok Cho-Hee mellé és csípőmmel meglököm az övét, majd így szólok:
-Remélem nem baj hogy átjöttünk...
-Nem dehogyis, horrort akartunk nézni, de azt hiszem valahogy biztonságosabb lesz így, tudod milyen gyenge idegzetű vagyok-mondja és kínosan felnevet.
-Hmm azt hiszem ha nem jöttetek volna magatoktól, én akkor is áthívtalak volna titeket -csatlakozik be DJ is a beszélgetésbe-tényleg nem lett volna olyan jó ötlet ezzel a kis paranoiással horrort nézni.-mondja és közben vállon böki Choet.
-Na igen, nem túl jó ötlet... Tudnád a múltkor is mit leművelt-mondom hogy én is húzzam egy kicsit Choe agyát.
-Aigoo miaz összefogtatok ellenem?-kérdezi tettetett felháborodással.
-Ááá dehogyis, tudod hog mennyire szeretünk-mondom és jó erősen magamhoz szorítom. DJ is becsatlakozik az ölelésbe, mire ezúttal Kook szólal meg felháborodva akinek az jelenlétéről meg is feledkeztünk annyira csendben volt az elmúlt öt percben.
-Hé mivan ha azt mondom hogy én is félek a horrortól?-kérdezi és ölelésre várva széttárja a karját.
-Nem félsz a horrortól-mondja a mellette álló V életunt hangon a körmét piszkálgatva-De attól én még kaphatok egy ölelést nem?-kérdezi és ő is széttárja a karját és az a levakarhatatlan mosolya terül szét az arcán.
-Nézd drágám-kezdi Choe és kibontakozik az ölelésünkből-annyit meg kell hagyni piszok jó színész vagy. De ez lányos ölelés volt. Ilyet nem kaphat akárki.
Kekeckedik vele. Imádja ezt csinálni. Mindenkivel nagyjából, nemhogy azokkal akiket ennyire szeret.
-Oh igazán? Pedig azt hittem a délelőttiek annak számítottak. Főleg amikor a lábaddal öleltél..-száll be Taehyung is a játékba és olyan tekinttel néz Choera amitől még a nyolcvan éves nagyim bugyija is lecsúszna.
Rövid hallgatás után Kook oltja el az éledező tüzet, azzal hogy Taet oldalba könyökli, majd így szól.
-Ajj ember nemááár, vannak akiket annyira nem érdekli a szexuális életed mint te azt gondolod!-mondja vöröslő arccal. Na igen Jungkook nem igazán van hozzászokva az ilyen témákhoz még ha gyakran baromkodik is vele.
-Jólvan, akkor menj inkább és nézd azt a hülye filmet-szól neki vissza Tae nevetve.
-Rendben-mondja Kook és elkezdi kitolni a konyhából Vt aki egy csepp ellenállást sem tanúsít, továbbra is nevetve hátrál ki Choeval, és DJvel a nyomában.
Én is kilépek utánuk a konyhából, és Sugába ütközöm aki kissé zavarodott képpel néz rám.
-A-a telefonom, azt hiszem nálatok maradt. Átjönnél velem megkeresni? Fogalmam sincs hová tehettem.-szólal meg még mindig zavart tekintettel.
-Hát persze-mondom a cipőmet húzva-egy pillanat és jövünk-szólok be a nappaliba amíg Yoongi is felrángatja magára a cipőjét.
Kiérve ez utcára ,megszaporázom azt a pár lépést a két ház között mert már sötétedik viszont a lámpákat még nem oltották fel.
Felérve a tornácunkra még mepillantom a lemenő nap utolsó sugarait az égen, amin pár pillanatig el is mélázok. 
Körbefordulok, hogy az ég minden pontját megcsodálhassam, de félúton Sugáéval találkozik tekintetem aki olyan elmélázva néz rám mintha nálam gyönyörűbb dolgot még nem látott volna a földön. Kissé zavarba is jövök gyönyörködő tekintetétől, így gyerekes mosollyal az arcomon visszafordulok az ajtó felé és belépek a házba, majd lehúzom a cipőm, aztán a nappaliba lépve így szólok :
-Van hang a telefonodon?
-Igen, kivételesen.-mondja nyugodt hanggal, ami egész közelről jön a hátam mögül. Csak úgy mint telefonja csöngése amit azonnal elkezdek csörgetni. A zene hallatán megpördülök, és látom hogy a telefon a nadrágja zsebében villog, rezeg, és zenél.
-De buta vagy, ott volt végig a zsebedben! -mondom neki nevetve.-teljesen feleslegesen rán..
Nem tudom befejezni a mondatomat, mert időközben tekintetem arcára vándorolt, és mostmár egészen másként néz rám mint az előbb odakint. Szinte lángolnak a szemei, szája pedig gyilkos félmosolyra húzódik, majd egy vállrándítás kíséretében így szól:
-Szerintem nem volt felesleges.

25.rész

-Ajj nyugi már srácok nem kell velem aláíratni  semmilyen titoktartási szerződést, meg semmi ilyet, tartom én a számat.-folytatja DJ érdeklődve.
A fiúk viszont csak ülnek a tévét bámulva és ügyet sem vetnek rá.
-Ne legyetek már ilyenek! Meséljetek már valamit! Milyen volt trainenek lenni? Tényleg olyan nagy nyomást gyakorolnak rátok? És nagyon szigorú a diétátok?
Dj szája szinte be nem áll, a fiúk viszont továbbra is úgy tesznek mintha észre se vennék a rájuk zúduló rengeteg kérdést. Hoseok a földön ül és a többiekhez hasonlóan viselkedik. DJ felpattan mellőlem és leül elé, majd folytatja ahol abbahagyta.
-Mondd csak Hoseok milyen idolnak lenni?-kérdezi és olyan közel nyomja arcát Hopiéhoz hogy orruk már-már összeér.
-Aigoo Dong Ju huszonhárom éves vagy, viselkedj ahhoz méltóan-válaszol J-Hope és kissé hátrahőköl.
-Oh csak nem sikerült zavarba hoznom Jung Hoseokot?-kérdezi DJ és még közelebb hajol Hopiehoz.
Hoseok arcát elönti a pír egy pillanatra, sőt pár pillanatig még azt is látni lehet rajta hogy valóban zavarban van. Aztán amilyen gyorsan jött aranyos pirulása, el is tűnik, majd kezeit DJ vállára téve a lány egész testét tolja hátrébb.
-Tudod nagyon jó dolog idolnak lenni, még a bolond rajongók ellenére is. Sőt a velük való találkozásnak is megvan a saját varázsa.-mondja tőle roppant szokatlan kimért hangon.
-Ooo értem-mondja DJ és miután valószínűleg vette a célzást még hátrébb húzódik Hoseoktól és lesüti szemét szégyenében.
Reakcióján Reményünk felnevet és egyik karját DJ nyaka köré fonja, másik kezével pedig összekócolja haját.
-Jung Hoseok most azonnal engedj el!-kiabál rá barátnőnk és próbál kiszabadulni Hobie szorításából, természetesen minden siker nélkül.
-Különben?-kérdezi incselkedve Hoseok egy pillanatig sem lazítva kezén.
Hoseok POV
-Elmesélem nekik az összes gázos dolgodat pisis korodból.-válaszolja és próbál fenyegető hangnemet megütni.
-Nem hiszem, hogy sok újdonságot tudnál mesélni nekünk-mondja neki nevetve RapMon és igaza is van, gyakorlatilag mindent tudunk egymásról.
-Oh igazán?-kezdi olyan hangon ahogy csak az eszelős őrültek szokták-Azt a bizonyos délutánt is mesélted nekik tizenkétéves korunkból?
-Milyen délutánt?-kérdezi Kook és hatalmas őzike szemeivel érdeklődve figyeli DJt.
-Mint már mondtam tiznekét évesek voltunk-kezd bele lassan a mesélésbe, de közbevágok.
-És nem történt semmi-mondom és szavaim szinte perzselnek a bennnük lakozó dühtől.
-Akkor akár el is engedhetnél, nem gondolod?-kérdezi DJ méltatlankodva.
Egy hang nélkül lazítok szorításomon és elengedem.Ő nyújtózkodik egyet és elég barátságtalan pillantást küldd felém, majd így szól:
-Nos lányok hol fogok ma aludni?
-Mint láthatod nálam nem sok hely van, de talán Choenál..-mondja Heeyo és mintha egy kis szégyen csengene ki a hangjából.
Nem is törődök vele, valószínűleg csak azért van mert nem tudja most elszállásolni, de ez igazán nem az ő hibája.
-Nálam mindig van hely számodra -mondja Cho-Hee DJnek és rá mosolyog-gyere vigyük át a bőröndödet.
-Rendben-válaszol DJ és feláll előlem, majd együtt elhagyják a szobát.
Utánuk nézek, majd még egy jó darabig a vendégszoba ajtaját bámulom. Hallom halk beszélgetésüket az előszobából, és azt is ahogy Choe felnevet. Biztos valamelyik idióta viccét mondta el neki DJ az imént.
Valamelyik viccét a sok közül amiket együtt találtunk ki.
Rövid ideig még elábrándozok a múlt szép emlékein, majd ahogy hallom hogy csukódik a bejárati ajtó visszafordulok a többiekhez.
Akik mind engem bámulnak. Mindannyian.
-Hé srácok miaz, csak nem valami ritka Pokémon ül a fejem?-kérdezem és felnevetek mert kezd kissé kínossá válni a helyzet.
-Nem akarsz mesélni nekünk valamit?-kérdezi hitetlenkedve Yoongi.
-Csak egy régi barát, nem olyan fontos darabja a múltamnak, hogy bármikor is eszembe jutott volna mesélni róla.
-Nekem nem igazán tűnt így-mondja Heeyo és rosszalóan néz rám.
-Aish álljon csak meg a menet...Ti tulajdonképpen honnan is ismeritek ilyen jól? Tudtommal három évvel idősebb nálatok, így elég elképzelhetetlen, hogy osztálytársak voltatok.
-Nem is voltunk azok.Csak ő is abba a középiskolába járt amibe mi.Csak éppenséggel ő már három éve végzett és építgeti az életét Szöulban néha hazajön de nálunk száll meg, mert mint azt gondolom jól tudod a nevelőszülei örültek, hogy megszabadulhattak tőle.
Na igen. Dong Ju -vagy akármi is legyen az igazi neve- szülei pár hónapos korában ott hagyták őt egy árvaház előtt egy pokrócba tekerve azzal az üzenettel, hogy "nem bírjuk ahogy állandóan sír".Majd pár hónappal az előtt hogy iskolába ment volna egy aranyos házaspár akiknek nem lehetett gyerekük elmentek az árvaházba azzal a céllal hogy egy aranyos kislányt hazavigyenek és Dong Jura esett a választásuk. Na igen már csak az volt az egyetlen baj, hogy se a házaspár , se DJ nem volt olyan aranyos amilyennek tűntek. A nevelőszülei csak azért fogadták örökbe hogy felvehessék az utána járó támogatást, de természetesen ebből a támogatásból DJ egy fillért sem látott. Annak ellenére, hogy nem voltak a legújabb ruhái és nem is mindig kapott rendesen enni, rengeteg barátja volt. De ő az összeset útálta, mert úgy gondolta csak sajnálatból és szánalomból barátkoznak vele. Ami mondjuk valószínűleg igaz is volt. Kivéve az én esetemben. 
Hee-Young POV
-Jobban tudom bárkinél, hidd el-válaszol J-Hope hosszú hallgatás után.
-Ennek örülök -válaszolom és ezzel egyenlőre lezártnak tekintem a témát. DJból valószínűleg többet ki tudunk majd húzni, vagy már húz is ki éppen Choe.
-Úgy hallom a nénikéd távozni készül-mondja nekem Suga halkan, kizökkentve ezzel gondolataimból.És valószínűleg igaza is van mert hallani a hárpia mézes-mázos hangját az előszobábol amint éppen olyanokat mondd Anyának hogy"majd támogatlak egy kicsit az ügyvédnél " meg "örülök, hogy végre jó útra térsz".
Arra emlékeztet a hangja mint amikor a rajzfilmekben a főhős egyik vállán ül egy kis ördög aki az állandó felfordulásért felelős, a másikon pedig egy kis angyal aki viszont mindig rendet tesz a főhős fejébe azzal hogy szembe száll az ördög véleményével. Az én estemben Dae-Hyun az ördög, de viszont fogalmam sincs ki lehet az  angyalom. Egészen addig amíg meg nem érzem Yoongi meleg leheletét tarkómon és meg nem hallom hangját amint ezt suttogja.
-Minden rendben lesz.
Én pedig rájövök hogy igaza van. És arra is, hogy ha ő az angyalom tulajdonképpen nem is létezik semmilyen ördög a másik vállamon.

24.rész

Annak örömétől megrészegülve sétálunk lefelé az utcán hogy ilyen könnyen megúsztuk.Ha Choe nem jött volna nem is tudom hogyan magyarázom ki magam. Ő mindig is jobb volt ebben. Én stresszhelyzetben egyszerűen befagyok.  Yoongi kezemet fogja, mellette pedig Choe sétál és éppen egy ehhez hasonló örült helyzetet beszélnek még a debut utáni korszakból.

Na igen. Soha nem volt könnyű életük a fiúknak. Lehet hogy az átlagemberhez csak a csillogás, a fényűzés, na meg a sok pénz jut el, de nem csak ennyiből áll egy idol élete. Lehet hogy én nem élem ezt meg nap mint nap, de sajnos tudok az ilyenekről egy s mást. Olvastam, és láttam már pár esetet. Belegondolva abba hogy mi történne akkor ha Sugára rátalálna egy sasaeng...Nem inkább nem is gondolok bele. 

A házunktól körübelül 100 méterre járunk amikor észreveszem a szokatlan embertömeget ajtónk előtt. Na jó, ez azért kicsit túlzás, de annyira mégsem, hiszen az ajtóban álló négy ember nálunk már tömegnek számít. Anya és Dae-Hyun nénikém a lépcsőnk alján várakozik, J-hope pedig az ajtóban áll és tátott szájjal néz egy lányt akiről fogalmam sincs ki lehet, ugyanis háttal áll nekünk.Ahogy azt a kis távolságot is megtesszük még ami maradt közöttünk és a házunk között Anya hátat fordít a társaságnak és észrevesz minket, majd odafut hozzám és szorosan átölel. 
-Nagyon hiányoztál már Anya-mondom neki és elengedve Yoongi kezét én is magamhoz szorítom.
-Megígérem hogy nem tűnök el többé ilyen sok időre.Sőt nem tűnök el többé.-mondja mosolyogva, és puszit nyom a homlokomra.
-Köszönöm. Voltál ügyvédnél?-kérdezem habár ezzel még a saját hangulatomon is sokat rontok, de most túlságosan is kíváncsi vagyok ahhoz, hogy hangulatommal foglalkozzak.
-Igen. Majd később megbeszéljük ,jó? -kérdezi egy biztató mosollyal az arcán-Úgy ahogy ezt a fiatalembert is.-folytatja Sugára nézve, olyan kissé szidó arckifejezéssel amivel csak egy Anya rendelkezik.
-Anyaaa-mondom neki, és elnevetem magam. Biztosan csak azt akarja velem megbeszélni hogy jobb lesz ha védekezünk, mert ő személy szerint még nem tervezett unokákat.
-Jól van, jól van tudom-mondja ő is mosolyogva-de most gyere üdvözöljétek a nénikédet, meg Dong Jut.
-Dong Ju?-kérdezzük egyszerre Choeval majd mosolyogva összenézünk, aztán szintén egyszerre kezdünk el rohanni az ajtó elé.
Időközben nénikém is felénk fordult és kitárt karokkal vár, ám én nem felé futok ezért egyszerűen  kikerülöm és szinte átugrom az ajtóig vezető három lépcsőfokot, majd Cho-Heevel együtt az ajtóban várakozó rövidhajú lány nyakába ugrok. Szószerint bezuhanunk a házba ugyanis szegény Dong Ju nem tudta megtartani mindhármunk súlyát. 
-Csajok-kiált fel és kezd el nevetni majd ő is átölel minket. 
Egy hatalmasnagy sikítozó, nevető örömgombócként hempergünk még vagy 5 percig a küszöbön, amikor egyszer csak valaki megköszörüli a torkát mellettünk. Hatalmas meglepésemre nem Anya áll felettünk vagy Dae-Hyun nénikém kellemetlenkedik, hanem J-Hope a hang gazdája.
-Igazán aranyos látványt nyújtotok, de mégis nem jönnétek beljebb? Kezd hideg lenni így nyitott ajtóval.-mástól ez a kérdés kissé gorombának érződne, de ő J-Hope. Tőle még a kurva anyád is kedves.
Hallgatva a kérdésére felkászálódunk a földről, és betömörülünk Anyáékkal együtt az apró előszobánkba.
Nénikém is belép az előszobába és odafurakodik hozzám, majd két hatalmas nyálas puszi után így szól:
-Hogy te megint milyen sokat nőttél! De mondd csak hová lett a szép hosszú hajad?-kérdezi és közben hatalmas mosoly terül szét az arcán. Mit is szoktak erre mondani? Ah igen megvan.
Pont úgy néz rám mint egy éhes vipera a zsákmányára mielőtt bezabálná azt. Még jó hogy Anyával nem hasonlítanak, hiába testvérek. Ha egy ilyen boszorka készítené nekem a reggelit már rég könyörögtem volna azért hogy békává változtasson.Akkor legalább megtudnék előle lépni.
-Nem hiszem hogy az elmúlt két hónapban nőttem. Sőt úgy vettem észre még lehet hogy össze is mentem egy kicsit.Tudod a korral jár. Erről biztos tudnál mesélni te is meg a szarkalábaid is. A hajam pedig tavasz óta ilyen rövid, de semmi baj ,azt mondják a korral jár a szem romlása is-mondom neki és közben mosolygok hogy ne legyek annyira pofátlan.
-Csak azt akarja mondani Hee-Young-kezdi Anya és elém lép, de hiába mert még rajta keresztül is érzem a szúrós pillantásokat amiket felém lövell nénikém.-hogy akár gyakrabban is meglátogathatnál minket.
-Lehet hogy meg is fogom tenni, így hogy már a patkány férjed nem fogja magát olyan nagy óraszámban képviseltetni itt magát.
Borzasztóan türtőztetnem kell magam, hogy nem rúgjak, vagy üssek bele az agyonbotoxozott arcába az utóbbi megjegyzése után. Azt látom jelen helyzetben a legjobbnak ha a lányok csuklóját megragadva bevonulok a vendégszobába és leszarom ezt a hárpiát.
Belépve a szobába már Yoongival és Hoseokkal kiegészülve ott ül az egész társaság a kanapén, vagy a kanapé közelében és a tévét bámulják. Valami idióta doramat néznek éppen és nevetnek. Minden rajongó álma lenne őket így látni.
-Sziasztok srácok ő itt-kezdeném bemutatni, ám Hopie félbeszakít.
-Lee Dong Ju-mondja jelentőségteljes arckifejezéssel.
-Igen pontosan-mondom meglepődve-Ti ismeritek egymást?
-Hát persze!-szól örömében trillázva Dong Ju.-Régi barátok vagyunk. A többieknek pedig :Sziasztok Dong Ju vagyok, de hívjatok csak DJnek nyugodtan!
-Szia ,én Jungkook vagyok.DJ! Menő neved van-szólal meg elsőnek a maknae.
-Én adtam neki-mondja halkan J-Hope. Egy olyan mosoly jelenik meg arcán amilyet csak olyankor látni az embereken amikor valami régi dologról beszélnek ami boldoggá tett őket hosszú idővel ezelőtt.
Sorra bemutatkozik mindenki, majd mi is leülünk közéjük a filmet sorozatot nézni.
-És mondjátok csak fiúk hogy hogy szüneten vagytok?-kérdezi egy kisebb csend után DJ.
-Szüneten? Akkor ez azt jelenti..?-kérdezi RapMon megrökönyödve.
-Hogy ismerlek titeket? Hát persze-mondja DJ  mosolyogva és féléjük fordul-Szóval?

23.rész

Még magamat is sikerül meglepnem olyan gyorsasággal fordítok hátat Jiminéknek és termek a másik sor végén. 

A kiáltás gazdája -egy körübelül 12 éves kislány rózsaszín szoknyában és ki gondolta volna BTSes pólóban- Yoongi lábába akaszkodik  és hangosan sír. 

Gondolom, hogy nem szomorúságában. Ismerem az érzést. 

Viszont most nincs időm azon merengeni hogy én milyen fangirl vagyok- vagy esetleg voltam ilyen idősen -ugyanis valószínűleg az egész bolt hallotta a kiáltást így a lehető leghamarabb le kell innen lépnünk mielőtt megjelennek ennél a kislánynál idősebb és valószínűleg örültebb rajongók is.
Gyorsan Sugához rohanok és megragadom a kislány haját, majd annál fogva cibálom le barátom lábáról. Tudom nem a leghumanitáriánusabb módszer, de legalább a fájdalmában abbahagyja a sírást és a folytonos Yoongi-oppazást. 
Felém fordítja dühtől vöröslő arcát, majd rámemeli  könnyekkel teli szemeit.
-Te kis ribanc engedj el! Nem akadályozhatod meg hogy Yoongi oppa az enyém legyen!-kiált rám, bennem pedig egy pillanatra meg áll az ütő.
Köpni-nyelni nem tudok meglepetésemben. Nem is az lepett meg a legjobban hogy egy kis pisis leribancozott-Choetól már hozzászoktam az ehhez hasonló jelzőkhöz- hanem amit utoljára mondott.
-Ide figyelj. Először is ha a gyerekem lennél ez után egy büdös nagy pofont kapnál.Szóval áldd az eget hogy nem pofozlak fel a szupermarket közepén. Másodszor pedig-mondom és közben még szorosabbra fonom ujjaimat haja körül- ha még egyszer akár egy ujjal is hozzámersz érni a barátomhoz az megfogod bánni.
Síri csend. Úgy érzem ez bevált. Aztán a kislány felnéz rám hatalmasra tátott szájjal. Majd Yoongira néz ugyanezzel az arckifejezéssel.  Aztán újra visszanéz, de mostmár hitetlenség bujkál szemeiben.
Ekkor rájövök mit mondtam és én is lefagyok. Nem lehetek ennyire idióta ! Anyám mi gondom lesz ebből. Nem , nem, NEM! Kérlek csak had forgassam vissza az időt, és hagy tegyem ezt a mondatot kimondatlanná! Kérlek ! Mit is szoktak ilyenkor csinálni hogy működjön a varázs? Összecsapják a bokájukat? Csettintenek?
Fogalmam sincs, de lehet hogy ide már az összes ilyen humbug kevés lenne..
Pont mikor már ott tartok gondolatban hogy a BigHit biztos börtönbe fog juttatni a nekik okozott károk miatt Choe kiáltását hallom meg a hátam mögött.
-Eunji hát itt vagytok!-közben odaszalad, kacsint nekem és így fojtatja-De mondd csak Iseul miért téped szegény kislány haját?
-Én csak-kezdek bele kábultan, de a kislány közbeszól.
-Nem tudom miért csinálja, de igazán elengedhetné, mert már kezd fájni-mondja és ő is ráfog hajára és kihúzza markomból.-de mondd csak néni, miért hívtad Yoongi oppát Eunjinak?
Na persze. Choe néni, én pedig ribanc. Ennyit számít az a négy hónap.
-Yoongi oppa?-kérdezi Choe meglepődött fejet vágva én viszont tudom hogy csak színészkedik-Jaj kicsikém ez egy hatalmas félreértés!
-Mi lenne ezen félreértés?-kérdezi a kislány továbbra is értetlenül.
-Ez nem Min Yoongi. A fiatalember neve Eunji. És igen, kiköpött mása a BTS rapperének, de nem, ez nem Min Yoongi. Viszont a kishölgy aki mellette áll, tényleg a barátnője.
-Tényleg nem Yoongi oppa vagy?-kérdezi a kislány Suga felé fordulva.
-Tudod naponta legalább egyszer belefutok egy hozzád hasonló rajongóba...De nem sajnos nem ő vagyok.
Hmm egész meggyőzően hazudik. Legalábbis a kislány biztos elhitte, ugyanis szája sarka lefelé görbül, majd meghajol és hátat fordítva nekünk elsétál.
Ahogy kiér a sorból én Choe nyakába ugrok, ő pedig a számra tapasztja kezét mielőtt elkezdenék sikítozni örömömben.
-A többieket hazaküldtem, nehogy esetleg még őket is felfedezzék és nekünk is jobb lenne összeszedni mindent és elhúzni innen mielőtt még más is megtalál.
-Akkor irány a kassza!-mondom és összeszedem a kosaram a földről ahova útközben hajítottam.
-Oh Suga-fordulok vissza hozzá mielőtt még kiérnénk a sorból-Ezt vedd vissza.
Lehúzom fülemről a maszk pántját, ő pedig közelebb tolja arcát enyémhez, hogy könnyebben visszaadhassam rá a maszkot. Felhúzom a pántot jobb fülére, ám mielőtt még végleg eltakarhatnám arcát egy apró csókot ad nekem, majd ő maga igazítja arcára a maszkot.
Aztán megfogja szabad kezem és afelé a kassza felé navigál ahová Cho-Hee is beállt.
J-Hope POV
Én is halottam a kiáltozást, ám nekem csak Jimin szólt hogy rohadt nagy gáz van, így Choe azonnali hatállyal hazaküldött minket.
A bolt előtt találkozunk a fiúkkal. Mindenki ott van , kivéve Choet, Heeyot, és persze Yoongit. Ó Istenem nagyon remélem nem lesz semmi bajuk! 
Már-már futólépésben, mégis feltűnésmentesen haladunk lefelé az utcán a Hee-Youngék menedéket nyújtó háza felé. Megérkezünk V ajtót nyit-gondolom Choetól kapta meg a kulcsot-majd mindannyian beözönlünk a házba.
Mindenki lehúzza a cipőjét és  vagy bevonul a vendégszobába, vagy a konyhába, de például V a fürdőszobát célozza meg. Én viszont csak állok az előszobában, cipőben, és pulcsiban arra készen hogy bármelyik pillanatban betoppanhat a három jómadár az ajtón. 
A percek ólomlábakan vánszorognak, én pedig kezdek egyre idegesebb , és türelmetlenebb lenni.Hallom hogy RapMon csendben telefonál a konyhában. Valószínűleg az egyik menedzserrel beszél, hogy vajon mi is lenne jelenleg a legjobb forgatókönyv. 
Én elkezdek fel-alá sétálgatni és ezen a kérdésen gondolkozni.
Már egy negyed óraja csinálom ezt és kissé már szédülök is az állandó forgástól ebben a parányi helyiségben. Mivel semmi más épkézláb ötletem nincs ezért úgy döntök, hogy magam megyek  vissza értük. A folyosó végéről határozott léptekkel indulok meg az ajtó irányába, majd ahhoz érve megragadom a kilincset, és feltépem az ajtót.
Ki akarnék lépni az ajtón ám a küszöbön valaki egy bőrönddel várakozik, háttal nekem, integetve valakinek az utcán. 
Rövid sötét haja van és egy sötétlila szoknyát visel egy fehér kötött pulcsival. Felém fordul és már meg is ragadná a kilincset, az viszont az én kezemben van. 
Felém fordítja arcát, én pedig azonnal felismerem. 
-Jung Hoseok. Rég volt az biztos.-mondja és rámmosolyog.