-Ajj nyugi már srácok nem kell velem aláíratni semmilyen titoktartási szerződést, meg semmi ilyet, tartom én a számat.-folytatja DJ érdeklődve.
A fiúk viszont csak ülnek a tévét bámulva és ügyet sem vetnek rá.
-Ne legyetek már ilyenek! Meséljetek már valamit! Milyen volt trainenek lenni? Tényleg olyan nagy nyomást gyakorolnak rátok? És nagyon szigorú a diétátok?
Dj szája szinte be nem áll, a fiúk viszont továbbra is úgy tesznek mintha észre se vennék a rájuk zúduló rengeteg kérdést. Hoseok a földön ül és a többiekhez hasonlóan viselkedik. DJ felpattan mellőlem és leül elé, majd folytatja ahol abbahagyta.
-Mondd csak Hoseok milyen idolnak lenni?-kérdezi és olyan közel nyomja arcát Hopiéhoz hogy orruk már-már összeér.
-Aigoo Dong Ju huszonhárom éves vagy, viselkedj ahhoz méltóan-válaszol J-Hope és kissé hátrahőköl.
-Oh csak nem sikerült zavarba hoznom Jung Hoseokot?-kérdezi DJ és még közelebb hajol Hopiehoz.
Hoseok arcát elönti a pír egy pillanatra, sőt pár pillanatig még azt is látni lehet rajta hogy valóban zavarban van. Aztán amilyen gyorsan jött aranyos pirulása, el is tűnik, majd kezeit DJ vállára téve a lány egész testét tolja hátrébb.
-Tudod nagyon jó dolog idolnak lenni, még a bolond rajongók ellenére is. Sőt a velük való találkozásnak is megvan a saját varázsa.-mondja tőle roppant szokatlan kimért hangon.
-Ooo értem-mondja DJ és miután valószínűleg vette a célzást még hátrébb húzódik Hoseoktól és lesüti szemét szégyenében.
Reakcióján Reményünk felnevet és egyik karját DJ nyaka köré fonja, másik kezével pedig összekócolja haját.
-Jung Hoseok most azonnal engedj el!-kiabál rá barátnőnk és próbál kiszabadulni Hobie szorításából, természetesen minden siker nélkül.
-Különben?-kérdezi incselkedve Hoseok egy pillanatig sem lazítva kezén.
Hoseok POV
-Elmesélem nekik az összes gázos dolgodat pisis korodból.-válaszolja és próbál fenyegető hangnemet megütni.
-Nem hiszem, hogy sok újdonságot tudnál mesélni nekünk-mondja neki nevetve RapMon és igaza is van, gyakorlatilag mindent tudunk egymásról.
-Oh igazán?-kezdi olyan hangon ahogy csak az eszelős őrültek szokták-Azt a bizonyos délutánt is mesélted nekik tizenkétéves korunkból?
-Milyen délutánt?-kérdezi Kook és hatalmas őzike szemeivel érdeklődve figyeli DJt.
-Mint már mondtam tiznekét évesek voltunk-kezd bele lassan a mesélésbe, de közbevágok.
-És nem történt semmi-mondom és szavaim szinte perzselnek a bennnük lakozó dühtől.
-Akkor akár el is engedhetnél, nem gondolod?-kérdezi DJ méltatlankodva.
Egy hang nélkül lazítok szorításomon és elengedem.Ő nyújtózkodik egyet és elég barátságtalan pillantást küldd felém, majd így szól:
-Nos lányok hol fogok ma aludni?
-Mint láthatod nálam nem sok hely van, de talán Choenál..-mondja Heeyo és mintha egy kis szégyen csengene ki a hangjából.
Nem is törődök vele, valószínűleg csak azért van mert nem tudja most elszállásolni, de ez igazán nem az ő hibája.
-Nálam mindig van hely számodra -mondja Cho-Hee DJnek és rá mosolyog-gyere vigyük át a bőröndödet.
-Rendben-válaszol DJ és feláll előlem, majd együtt elhagyják a szobát.
Utánuk nézek, majd még egy jó darabig a vendégszoba ajtaját bámulom. Hallom halk beszélgetésüket az előszobából, és azt is ahogy Choe felnevet. Biztos valamelyik idióta viccét mondta el neki DJ az imént.
Valamelyik viccét a sok közül amiket együtt találtunk ki.
Rövid ideig még elábrándozok a múlt szép emlékein, majd ahogy hallom hogy csukódik a bejárati ajtó visszafordulok a többiekhez.
Akik mind engem bámulnak. Mindannyian.
-Hé srácok miaz, csak nem valami ritka Pokémon ül a fejem?-kérdezem és felnevetek mert kezd kissé kínossá válni a helyzet.
-Nem akarsz mesélni nekünk valamit?-kérdezi hitetlenkedve Yoongi.
-Csak egy régi barát, nem olyan fontos darabja a múltamnak, hogy bármikor is eszembe jutott volna mesélni róla.
-Nekem nem igazán tűnt így-mondja Heeyo és rosszalóan néz rám.
-Aish álljon csak meg a menet...Ti tulajdonképpen honnan is ismeritek ilyen jól? Tudtommal három évvel idősebb nálatok, így elég elképzelhetetlen, hogy osztálytársak voltatok.
-Nem is voltunk azok.Csak ő is abba a középiskolába járt amibe mi.Csak éppenséggel ő már három éve végzett és építgeti az életét Szöulban néha hazajön de nálunk száll meg, mert mint azt gondolom jól tudod a nevelőszülei örültek, hogy megszabadulhattak tőle.
Na igen. Dong Ju -vagy akármi is legyen az igazi neve- szülei pár hónapos korában ott hagyták őt egy árvaház előtt egy pokrócba tekerve azzal az üzenettel, hogy "nem bírjuk ahogy állandóan sír".Majd pár hónappal az előtt hogy iskolába ment volna egy aranyos házaspár akiknek nem lehetett gyerekük elmentek az árvaházba azzal a céllal hogy egy aranyos kislányt hazavigyenek és Dong Jura esett a választásuk. Na igen már csak az volt az egyetlen baj, hogy se a házaspár , se DJ nem volt olyan aranyos amilyennek tűntek. A nevelőszülei csak azért fogadták örökbe hogy felvehessék az utána járó támogatást, de természetesen ebből a támogatásból DJ egy fillért sem látott. Annak ellenére, hogy nem voltak a legújabb ruhái és nem is mindig kapott rendesen enni, rengeteg barátja volt. De ő az összeset útálta, mert úgy gondolta csak sajnálatból és szánalomból barátkoznak vele. Ami mondjuk valószínűleg igaz is volt. Kivéve az én esetemben.
Hee-Young POV
-Jobban tudom bárkinél, hidd el-válaszol J-Hope hosszú hallgatás után.
-Ennek örülök -válaszolom és ezzel egyenlőre lezártnak tekintem a témát. DJból valószínűleg többet ki tudunk majd húzni, vagy már húz is ki éppen Choe.
-Úgy hallom a nénikéd távozni készül-mondja nekem Suga halkan, kizökkentve ezzel gondolataimból.És valószínűleg igaza is van mert hallani a hárpia mézes-mázos hangját az előszobábol amint éppen olyanokat mondd Anyának hogy"majd támogatlak egy kicsit az ügyvédnél " meg "örülök, hogy végre jó útra térsz".
Arra emlékeztet a hangja mint amikor a rajzfilmekben a főhős egyik vállán ül egy kis ördög aki az állandó felfordulásért felelős, a másikon pedig egy kis angyal aki viszont mindig rendet tesz a főhős fejébe azzal hogy szembe száll az ördög véleményével. Az én estemben Dae-Hyun az ördög, de viszont fogalmam sincs ki lehet az angyalom. Egészen addig amíg meg nem érzem Yoongi meleg leheletét tarkómon és meg nem hallom hangját amint ezt suttogja.
-Minden rendben lesz.
Én pedig rájövök hogy igaza van. És arra is, hogy ha ő az angyalom tulajdonképpen nem is létezik semmilyen ördög a másik vállamon.

1 megjegyzés:
Perfect siess a kövivel!💖 😁
Megjegyzés küldése