Na igen. Soha nem volt könnyű életük a fiúknak. Lehet hogy az átlagemberhez csak a csillogás, a fényűzés, na meg a sok pénz jut el, de nem csak ennyiből áll egy idol élete. Lehet hogy én nem élem ezt meg nap mint nap, de sajnos tudok az ilyenekről egy s mást. Olvastam, és láttam már pár esetet. Belegondolva abba hogy mi történne akkor ha Sugára rátalálna egy sasaeng...Nem inkább nem is gondolok bele.
A házunktól körübelül 100 méterre járunk amikor észreveszem a szokatlan embertömeget ajtónk előtt. Na jó, ez azért kicsit túlzás, de annyira mégsem, hiszen az ajtóban álló négy ember nálunk már tömegnek számít. Anya és Dae-Hyun nénikém a lépcsőnk alján várakozik, J-hope pedig az ajtóban áll és tátott szájjal néz egy lányt akiről fogalmam sincs ki lehet, ugyanis háttal áll nekünk.Ahogy azt a kis távolságot is megtesszük még ami maradt közöttünk és a házunk között Anya hátat fordít a társaságnak és észrevesz minket, majd odafut hozzám és szorosan átölel.
-Nagyon hiányoztál már Anya-mondom neki és elengedve Yoongi kezét én is magamhoz szorítom.
-Megígérem hogy nem tűnök el többé ilyen sok időre.Sőt nem tűnök el többé.-mondja mosolyogva, és puszit nyom a homlokomra.
-Köszönöm. Voltál ügyvédnél?-kérdezem habár ezzel még a saját hangulatomon is sokat rontok, de most túlságosan is kíváncsi vagyok ahhoz, hogy hangulatommal foglalkozzak.
-Igen. Majd később megbeszéljük ,jó? -kérdezi egy biztató mosollyal az arcán-Úgy ahogy ezt a fiatalembert is.-folytatja Sugára nézve, olyan kissé szidó arckifejezéssel amivel csak egy Anya rendelkezik.
-Anyaaa-mondom neki, és elnevetem magam. Biztosan csak azt akarja velem megbeszélni hogy jobb lesz ha védekezünk, mert ő személy szerint még nem tervezett unokákat.
-Jól van, jól van tudom-mondja ő is mosolyogva-de most gyere üdvözöljétek a nénikédet, meg Dong Jut.
-Dong Ju?-kérdezzük egyszerre Choeval majd mosolyogva összenézünk, aztán szintén egyszerre kezdünk el rohanni az ajtó elé.
Időközben nénikém is felénk fordult és kitárt karokkal vár, ám én nem felé futok ezért egyszerűen kikerülöm és szinte átugrom az ajtóig vezető három lépcsőfokot, majd Cho-Heevel együtt az ajtóban várakozó rövidhajú lány nyakába ugrok. Szószerint bezuhanunk a házba ugyanis szegény Dong Ju nem tudta megtartani mindhármunk súlyát.
-Csajok-kiált fel és kezd el nevetni majd ő is átölel minket.
Egy hatalmasnagy sikítozó, nevető örömgombócként hempergünk még vagy 5 percig a küszöbön, amikor egyszer csak valaki megköszörüli a torkát mellettünk. Hatalmas meglepésemre nem Anya áll felettünk vagy Dae-Hyun nénikém kellemetlenkedik, hanem J-Hope a hang gazdája.
-Igazán aranyos látványt nyújtotok, de mégis nem jönnétek beljebb? Kezd hideg lenni így nyitott ajtóval.-mástól ez a kérdés kissé gorombának érződne, de ő J-Hope. Tőle még a kurva anyád is kedves.
Hallgatva a kérdésére felkászálódunk a földről, és betömörülünk Anyáékkal együtt az apró előszobánkba.
Nénikém is belép az előszobába és odafurakodik hozzám, majd két hatalmas nyálas puszi után így szól:
-Hogy te megint milyen sokat nőttél! De mondd csak hová lett a szép hosszú hajad?-kérdezi és közben hatalmas mosoly terül szét az arcán. Mit is szoktak erre mondani? Ah igen megvan.
Pont úgy néz rám mint egy éhes vipera a zsákmányára mielőtt bezabálná azt. Még jó hogy Anyával nem hasonlítanak, hiába testvérek. Ha egy ilyen boszorka készítené nekem a reggelit már rég könyörögtem volna azért hogy békává változtasson.Akkor legalább megtudnék előle lépni.
-Nem hiszem hogy az elmúlt két hónapban nőttem. Sőt úgy vettem észre még lehet hogy össze is mentem egy kicsit.Tudod a korral jár. Erről biztos tudnál mesélni te is meg a szarkalábaid is. A hajam pedig tavasz óta ilyen rövid, de semmi baj ,azt mondják a korral jár a szem romlása is-mondom neki és közben mosolygok hogy ne legyek annyira pofátlan.
-Csak azt akarja mondani Hee-Young-kezdi Anya és elém lép, de hiába mert még rajta keresztül is érzem a szúrós pillantásokat amiket felém lövell nénikém.-hogy akár gyakrabban is meglátogathatnál minket.
-Lehet hogy meg is fogom tenni, így hogy már a patkány férjed nem fogja magát olyan nagy óraszámban képviseltetni itt magát.
Borzasztóan türtőztetnem kell magam, hogy nem rúgjak, vagy üssek bele az agyonbotoxozott arcába az utóbbi megjegyzése után. Azt látom jelen helyzetben a legjobbnak ha a lányok csuklóját megragadva bevonulok a vendégszobába és leszarom ezt a hárpiát.
Belépve a szobába már Yoongival és Hoseokkal kiegészülve ott ül az egész társaság a kanapén, vagy a kanapé közelében és a tévét bámulják. Valami idióta doramat néznek éppen és nevetnek. Minden rajongó álma lenne őket így látni.
-Sziasztok srácok ő itt-kezdeném bemutatni, ám Hopie félbeszakít.
-Lee Dong Ju-mondja jelentőségteljes arckifejezéssel.
-Igen pontosan-mondom meglepődve-Ti ismeritek egymást?
-Hát persze!-szól örömében trillázva Dong Ju.-Régi barátok vagyunk. A többieknek pedig :Sziasztok Dong Ju vagyok, de hívjatok csak DJnek nyugodtan!
-Szia ,én Jungkook vagyok.DJ! Menő neved van-szólal meg elsőnek a maknae.
-Én adtam neki-mondja halkan J-Hope. Egy olyan mosoly jelenik meg arcán amilyet csak olyankor látni az embereken amikor valami régi dologról beszélnek ami boldoggá tett őket hosszú idővel ezelőtt.
Sorra bemutatkozik mindenki, majd mi is leülünk közéjük a filmet sorozatot nézni.
-És mondjátok csak fiúk hogy hogy szüneten vagytok?-kérdezi egy kisebb csend után DJ.
-Szüneten? Akkor ez azt jelenti..?-kérdezi RapMon megrökönyödve.
-Hogy ismerlek titeket? Hát persze-mondja DJ mosolyogva és féléjük fordul-Szóval?
-Nagyon hiányoztál már Anya-mondom neki és elengedve Yoongi kezét én is magamhoz szorítom.
-Megígérem hogy nem tűnök el többé ilyen sok időre.Sőt nem tűnök el többé.-mondja mosolyogva, és puszit nyom a homlokomra.
-Köszönöm. Voltál ügyvédnél?-kérdezem habár ezzel még a saját hangulatomon is sokat rontok, de most túlságosan is kíváncsi vagyok ahhoz, hogy hangulatommal foglalkozzak.
-Igen. Majd később megbeszéljük ,jó? -kérdezi egy biztató mosollyal az arcán-Úgy ahogy ezt a fiatalembert is.-folytatja Sugára nézve, olyan kissé szidó arckifejezéssel amivel csak egy Anya rendelkezik.
-Anyaaa-mondom neki, és elnevetem magam. Biztosan csak azt akarja velem megbeszélni hogy jobb lesz ha védekezünk, mert ő személy szerint még nem tervezett unokákat.
-Jól van, jól van tudom-mondja ő is mosolyogva-de most gyere üdvözöljétek a nénikédet, meg Dong Jut.
-Dong Ju?-kérdezzük egyszerre Choeval majd mosolyogva összenézünk, aztán szintén egyszerre kezdünk el rohanni az ajtó elé.
Időközben nénikém is felénk fordult és kitárt karokkal vár, ám én nem felé futok ezért egyszerűen kikerülöm és szinte átugrom az ajtóig vezető három lépcsőfokot, majd Cho-Heevel együtt az ajtóban várakozó rövidhajú lány nyakába ugrok. Szószerint bezuhanunk a házba ugyanis szegény Dong Ju nem tudta megtartani mindhármunk súlyát.
-Csajok-kiált fel és kezd el nevetni majd ő is átölel minket.
Egy hatalmasnagy sikítozó, nevető örömgombócként hempergünk még vagy 5 percig a küszöbön, amikor egyszer csak valaki megköszörüli a torkát mellettünk. Hatalmas meglepésemre nem Anya áll felettünk vagy Dae-Hyun nénikém kellemetlenkedik, hanem J-Hope a hang gazdája.
-Igazán aranyos látványt nyújtotok, de mégis nem jönnétek beljebb? Kezd hideg lenni így nyitott ajtóval.-mástól ez a kérdés kissé gorombának érződne, de ő J-Hope. Tőle még a kurva anyád is kedves.
Hallgatva a kérdésére felkászálódunk a földről, és betömörülünk Anyáékkal együtt az apró előszobánkba.
Nénikém is belép az előszobába és odafurakodik hozzám, majd két hatalmas nyálas puszi után így szól:
-Hogy te megint milyen sokat nőttél! De mondd csak hová lett a szép hosszú hajad?-kérdezi és közben hatalmas mosoly terül szét az arcán. Mit is szoktak erre mondani? Ah igen megvan.
Pont úgy néz rám mint egy éhes vipera a zsákmányára mielőtt bezabálná azt. Még jó hogy Anyával nem hasonlítanak, hiába testvérek. Ha egy ilyen boszorka készítené nekem a reggelit már rég könyörögtem volna azért hogy békává változtasson.Akkor legalább megtudnék előle lépni.
-Nem hiszem hogy az elmúlt két hónapban nőttem. Sőt úgy vettem észre még lehet hogy össze is mentem egy kicsit.Tudod a korral jár. Erről biztos tudnál mesélni te is meg a szarkalábaid is. A hajam pedig tavasz óta ilyen rövid, de semmi baj ,azt mondják a korral jár a szem romlása is-mondom neki és közben mosolygok hogy ne legyek annyira pofátlan.
-Csak azt akarja mondani Hee-Young-kezdi Anya és elém lép, de hiába mert még rajta keresztül is érzem a szúrós pillantásokat amiket felém lövell nénikém.-hogy akár gyakrabban is meglátogathatnál minket.
-Lehet hogy meg is fogom tenni, így hogy már a patkány férjed nem fogja magát olyan nagy óraszámban képviseltetni itt magát.
Borzasztóan türtőztetnem kell magam, hogy nem rúgjak, vagy üssek bele az agyonbotoxozott arcába az utóbbi megjegyzése után. Azt látom jelen helyzetben a legjobbnak ha a lányok csuklóját megragadva bevonulok a vendégszobába és leszarom ezt a hárpiát.
Belépve a szobába már Yoongival és Hoseokkal kiegészülve ott ül az egész társaság a kanapén, vagy a kanapé közelében és a tévét bámulják. Valami idióta doramat néznek éppen és nevetnek. Minden rajongó álma lenne őket így látni.
-Sziasztok srácok ő itt-kezdeném bemutatni, ám Hopie félbeszakít.
-Lee Dong Ju-mondja jelentőségteljes arckifejezéssel.
-Igen pontosan-mondom meglepődve-Ti ismeritek egymást?
-Hát persze!-szól örömében trillázva Dong Ju.-Régi barátok vagyunk. A többieknek pedig :Sziasztok Dong Ju vagyok, de hívjatok csak DJnek nyugodtan!
-Szia ,én Jungkook vagyok.DJ! Menő neved van-szólal meg elsőnek a maknae.
-Én adtam neki-mondja halkan J-Hope. Egy olyan mosoly jelenik meg arcán amilyet csak olyankor látni az embereken amikor valami régi dologról beszélnek ami boldoggá tett őket hosszú idővel ezelőtt.
Sorra bemutatkozik mindenki, majd mi is leülünk közéjük a filmet sorozatot nézni.
-És mondjátok csak fiúk hogy hogy szüneten vagytok?-kérdezi egy kisebb csend után DJ.
-Szüneten? Akkor ez azt jelenti..?-kérdezi RapMon megrökönyödve.
-Hogy ismerlek titeket? Hát persze-mondja DJ mosolyogva és féléjük fordul-Szóval?
2 megjegyzés:
Perfect siess a kövivel mert erre nem találok szavakat 😁💖❤👌
Köszönöm ☺ És még pár nap, és fent lesz:)
Megjegyzés küldése