Csak távolról szemlélem az eseményeket, a vendégszoba sarkából.Látom hogy a fiúk totál megörültek a bortól, és mindannyian fel vannak pörögve.
Nagyjából egy óra is eltelhetett már azóta hogy Jin a lányok után futott az emeletre. Nagyon remélem nem csinál semmit Heeyoval, mert ha igen.. Azt nem bírnám ki.
Nagyjából egy óra is eltelhetett már azóta hogy Jin a lányok után futott az emeletre. Nagyon remélem nem csinál semmit Heeyoval, mert ha igen.. Azt nem bírnám ki.
Valószínűleg nem bírnék többé ránézni .
Ahogy ezen gondolkozom , Jin beront a szobába, és próbál mindenkit lenyugtatni. Én viszont nem őrá várok.
Keresem, de nem találom. Már majdnem kétségbe esek hogy még mindig fent van a szobájában, és esetleg sír, ráadásul az én hibámból.Ahogy ebbe belegondolok szinte fizikai fájdalmat érzek a mellkasomban.
Ekkor megpillantom.A fejét fogja, és a konyhába tántorog.Látom rajta hogy valami nincs vele rendben. Körübelül még egy percig habozok, hogy utána menjek e, ám miután újra megjelenik elmémben a kép ahogy bebotorkál a konyhába, nem kérdéses számomra többé mit tegyek. Így megpróbálom keresztül küzdeni magam a szobán, de egyszerűen nem férek el a fiúktól ezen a kis helyen, így ez egyszerűbb utat választom és végigsétálok a kanapén. Ahogy leugrok a végén Jinnel találom magam szemben.
-Hűh neked tényleg nagyon kell ez a lány -mondja lenyűgözve.
-Hát tudod hogy van ez hyung-mondom neki, és elindulok a konyhába.
Bent szinte teljes a sötétség mégis megtalálom azt amit keresek. Mintha két mágnes ellenkező pólusai lennénk, és így ellenállhatatlanul vonzódnánk egymáshoz.
Halkan, és lassan mögé lépdelek, és közben bátorságot gyűjtök.Pár pillanatig habozok.Aztán már nem bírom tovább. Kezeimet végigvezetem csípőjén, és erősen magamhoz szorítom.
Fejem vállára fektetem, és beleszagolok a hajába. Ennél finomabb illatot életembe nem éreztem még.
Számat a füléhez nyomon, és veszek még egy mély lélegzetet.
-Remélem nem haragszol..-suttogom a fülébe.
Érzem hogy szíve szabálytalanul kezd verni apró testében, ahogy felismeri hangom. Ekkor jövök rá hogy borzasztóan vágytam már erre. Hogy orromba szívhassam az illatát, és érezzem apró szívveréseit.
Próbál szabadulni, de én ahelyett hogy elengedném, szembe fordítom magammal, és csípőmmel a pultnak nyomon.
-Mégis miért haragudnék?-Néz fel rám hatalmas szemeivel, amik ebben a sötétben szinte ragyognak. Mindkettő olyan mintha egy-egy kis univerzum lakozna bennük milliónyi csillagukkal.
-Elsősorban ezért-mondom arcát két kezem közé veszem, és megcsókolom.
Olyan ez mint amikor az első kockát eszed meg a kedvenc csokidból, vagy amikor megérzed tavasz végén az első nyári szellőt, vagy amikor reggel meghallod az első madárcsicsergést , a hajnalt hirdetve.
Valami új. Valami olyan , ami olyan érzéseket ébreszt benned amiket eddig nem éreztél.
Ahogy megcsókolom, érzem hogy egy pillanatig sokkot kap. Mégha ő nem is úgy érez mint én, ezt muszáj volt megtennem.
Ám amit ezután tesz, annál jobb érzésben még nem volt részem úgy hiszem.Ő is elkezdi mozgatni apró puha ajkait az enyémeken, kezét pedig nyakamba teszi ezzel közelebb vonva magához. Erre az előbbiek után abszolút nem számítottam, így megállok egy pillantra. Aztán rájövök hogy ez az amire vártam.
-Ezt már szeretem-mondom mire még erősebben kezd el csókolni. Nem tudja, de ezzel a cselekedetével teljesen megőrjít.
-Ezt már szeretem-mondom mire még erősebben kezd el csókolni. Nem tudja, de ezzel a cselekedetével teljesen megőrjít.
Hee-Young POV
El sem hiszem hogy ez történik.Valóban megtörténik? Ezen gondolkozom, miközben Yoongi ajkait az enyémekre helyezi.
Pár pillanatig szinte ájulás közeli állapotba vagyok.
Aztán visszatér belém az élet, és pontosan tudom mit kell tennem. Pontosabban a testem tudja, mivel én még mindig nem vagyok teljesen magamnál.
Kezeimet a nyakába teszem és közelebb húzom magamhoz hogy azt a kis helyet is eltüntessem magunk közül.
Ezután visszacsókolok.
Érzem hogy valami felszabadul bennem nagyon mélyen. Hihetetlenül sokat fantáziáltam már erről, hogy mi lenne ha Min Yoongival egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, de azokban a csók előtt mindig elmondtam valami rohadtul gáz csábos szöveget.Ám itt nincs szükség beszédre. Nem semmi szükség arra hogy elváljanak ajkaink egymástól, és beszéljünk. Teljesen szükségtelen.
Érzem rajta hogy meglepődött, mert ahogy én is letámadom egy pillanatra összerezzen, és megáll.
-Ezt már szeretem-mormogja bele csókunkba, és érzem hogy el is mosolyodik.
Nekem még szabálytalanabbul kezd verni a szívem mély hangja hallatán, mint eddig.Lassan kezdi, elnyújtott csókokat lopva tőlem.
Aztán már nem fér a bőrébe többé.
Yoongi POV
Kezeimet formás fenekén át combjaira vezetem, és mielőtt még bármi mást tennék beléjük markolok.Ő erre halkan felnyög, de épp hogy hallani, hiszen ajkait nem engedem el egy pillanatra sem.
Ahogy meghallom ezt az apró hangot már végképp nem bírok magammal, és szinte feldobom a konyhapultra.
Egy pillanatra megállok. Soha nem éreztem még ilyet. Nem a testét kívánom.Na jó ez így nem teljesen igaz, belegondolok, és érzem hogy kezd kissé szűk lenni a nadrágom. De ő nem az a lány akivel bármit is el akarok sietni, erre itt és most rájöttem. Azt szeretném ha egyszer őrülten csókolna, egyszer pedig csak egyszerűen átölelne, hogy együtt nevessünk valami idiótaságon,és hogy együtt sírjunk egy szomorú filmen.
Így kész vagyok az első ötletem beteljesíteni.
Magamhoz szorítom, az eddiginél jóval nagyobb erőbedobással kezdem csókolni apró száját.
Bevetem a nyelvemet is, ami úgy veszem észre borzasztóan bejön neki, mert még közelebb húz magához, beletúr hajamba, és lábait keresztbe rakja hátam mögött.
Ezzel a mozdulatával szinte egybeforrasztja testünk.
Én először csak megtámaszkodok a pulton, mert teljesen meglepődök hirtelen jött önbizalmán.
Teljesen megőrjít ez a lány. Yoongi emlékezz mit mondtál az előbb, semmit elsietni!
Amint egy kissé feleszmélek az általa okozott zavaromból, felemelem kezeimet a pultról, és lefelé vezetem őket testén. Ahogy fenekéhez érek alányúlok, és egy kicsit megemelem.Milyen könnyű!
Aztán elindulok felfelé, visszaveszek egy kicsit a tempóból, és óvatosan simogatom oldalát csókjaink közben. Ám ahogy ezt csinálom érzem hogy elhúzódik kezeim elől. Ajj mégis mit csinálok rosszul?
-Valami baj van?-kérdezem,és egy pillanatra hagyom levegőhöz jutni.
-Nem .. csak tudod.. elég csikis vagyok-mondja, lihegve, kipirult arccal.
-Oh igen?-kérdezem incselkedve, és belecsípek oldalába.
Ő erre hangosan felnevet, és hátradönti fejét. Tovább csikizem, combján is, ő pedig már szinte fetreng a pulton.
-Kérlek ne-mondja , szinte sikítva.
Erre abba hagyom, és elnevetem magam.
-Hé ez egyáltalán nem vicces-mondja, még mindig lábai között tartva.
Ránézek, és még sötétben is látom hogy durcis fejet vág, és kezeit karba fonja.
Ekkor egy ötletem támad.Kezem lassan csúsztatom felfelé combján, szinte csak az ujjhegyeimet hozzáérintve.
-Még ez se?-kérdezem sunyin.
Látom rajta hogy összerázkódik az érzéstől.
-Ne-nem egyáltalán nem-mondja dadogva.
-Igazából szerintem sem....
-SUGA!-sikítja, ahogy egy kritikus ponthoz érek kezeimmel.
Látom rajta hogy pillanatokon belül kikészül, így inkább hátam mögé rejtem kezeimet, és újra megcsókolom.
-Huh-sóhajt fel egy kis idő elteltével.-hihetetlenül jó vagy.
-Hát te sem panaszkodhatsz, eltudsz érni egy két dolgot-mondom célozva ezzel meredező férfiasságomra.
Ahogy lepillant rá, azonnal el is fordítja róla tekintetét, látom hogy zavarban van.
Annyira aranyos. Nem tudom magam visszafognom, és nem is kell, így megfogom, és jól megszorongatom.
Hee-Young POV
Sikerült kissé zavarba hoznia, de azzal hogy utána megölelt mindent sokkal jobbá tett.
-Ugye tudod hogy most teljesen olyan voltál mint J-Hope?-suttogom neki.
-Talán baj?-kérdez vissza.
-Nem dehogyis-mosolygom meg válaszát.
Ha azt hittem eddig hogy szeretem Yoongit..Hát igen, elég nagyot tévedtem.
Hosszú percekig csak öleljük egymást, aztán kint hirtelen elhalkul a zene, és feloltódik minden lámpa, majd Anya hangját hallom meg.
-Woo Hee-Young...
Ajaj teljes nevemen szólít. Semmi jóra nem számíthatok.
Érzem rajta hogy meglepődött, mert ahogy én is letámadom egy pillanatra összerezzen, és megáll.
-Ezt már szeretem-mormogja bele csókunkba, és érzem hogy el is mosolyodik.
Nekem még szabálytalanabbul kezd verni a szívem mély hangja hallatán, mint eddig.Lassan kezdi, elnyújtott csókokat lopva tőlem.
Aztán már nem fér a bőrébe többé.
Yoongi POV
Kezeimet formás fenekén át combjaira vezetem, és mielőtt még bármi mást tennék beléjük markolok.Ő erre halkan felnyög, de épp hogy hallani, hiszen ajkait nem engedem el egy pillanatra sem.
Ahogy meghallom ezt az apró hangot már végképp nem bírok magammal, és szinte feldobom a konyhapultra.
Egy pillanatra megállok. Soha nem éreztem még ilyet. Nem a testét kívánom.Na jó ez így nem teljesen igaz, belegondolok, és érzem hogy kezd kissé szűk lenni a nadrágom. De ő nem az a lány akivel bármit is el akarok sietni, erre itt és most rájöttem. Azt szeretném ha egyszer őrülten csókolna, egyszer pedig csak egyszerűen átölelne, hogy együtt nevessünk valami idiótaságon,és hogy együtt sírjunk egy szomorú filmen.
Így kész vagyok az első ötletem beteljesíteni.
Magamhoz szorítom, az eddiginél jóval nagyobb erőbedobással kezdem csókolni apró száját.
Bevetem a nyelvemet is, ami úgy veszem észre borzasztóan bejön neki, mert még közelebb húz magához, beletúr hajamba, és lábait keresztbe rakja hátam mögött.
Ezzel a mozdulatával szinte egybeforrasztja testünk.
Én először csak megtámaszkodok a pulton, mert teljesen meglepődök hirtelen jött önbizalmán.
Teljesen megőrjít ez a lány. Yoongi emlékezz mit mondtál az előbb, semmit elsietni!
Amint egy kissé feleszmélek az általa okozott zavaromból, felemelem kezeimet a pultról, és lefelé vezetem őket testén. Ahogy fenekéhez érek alányúlok, és egy kicsit megemelem.Milyen könnyű!
Aztán elindulok felfelé, visszaveszek egy kicsit a tempóból, és óvatosan simogatom oldalát csókjaink közben. Ám ahogy ezt csinálom érzem hogy elhúzódik kezeim elől. Ajj mégis mit csinálok rosszul?
-Valami baj van?-kérdezem,és egy pillanatra hagyom levegőhöz jutni.
-Nem .. csak tudod.. elég csikis vagyok-mondja, lihegve, kipirult arccal.
-Oh igen?-kérdezem incselkedve, és belecsípek oldalába.
Ő erre hangosan felnevet, és hátradönti fejét. Tovább csikizem, combján is, ő pedig már szinte fetreng a pulton.
-Kérlek ne-mondja , szinte sikítva.
Erre abba hagyom, és elnevetem magam.
-Hé ez egyáltalán nem vicces-mondja, még mindig lábai között tartva.
Ránézek, és még sötétben is látom hogy durcis fejet vág, és kezeit karba fonja.
Ekkor egy ötletem támad.Kezem lassan csúsztatom felfelé combján, szinte csak az ujjhegyeimet hozzáérintve.
-Még ez se?-kérdezem sunyin.
Látom rajta hogy összerázkódik az érzéstől.
-Ne-nem egyáltalán nem-mondja dadogva.
-Igazából szerintem sem....
-SUGA!-sikítja, ahogy egy kritikus ponthoz érek kezeimmel.
Látom rajta hogy pillanatokon belül kikészül, így inkább hátam mögé rejtem kezeimet, és újra megcsókolom.
-Huh-sóhajt fel egy kis idő elteltével.-hihetetlenül jó vagy.
-Hát te sem panaszkodhatsz, eltudsz érni egy két dolgot-mondom célozva ezzel meredező férfiasságomra.
Ahogy lepillant rá, azonnal el is fordítja róla tekintetét, látom hogy zavarban van.
Annyira aranyos. Nem tudom magam visszafognom, és nem is kell, így megfogom, és jól megszorongatom.
Hee-Young POV
Sikerült kissé zavarba hoznia, de azzal hogy utána megölelt mindent sokkal jobbá tett.
-Ugye tudod hogy most teljesen olyan voltál mint J-Hope?-suttogom neki.
-Talán baj?-kérdez vissza.
-Nem dehogyis-mosolygom meg válaszát.
Ha azt hittem eddig hogy szeretem Yoongit..Hát igen, elég nagyot tévedtem.
Hosszú percekig csak öleljük egymást, aztán kint hirtelen elhalkul a zene, és feloltódik minden lámpa, majd Anya hangját hallom meg.
-Woo Hee-Young...
Ajaj teljes nevemen szólít. Semmi jóra nem számíthatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése