15.rész

Hoseok POV
Miután találtam valami ehetőt a hűtőben azzal leülök az asztalhoz a többiek közé, és elkezdem eszegetni.
Eléggé lefárasztott ez a mai nap. Hideg is volt, és még a tegnapot se pihentem ki. De legalább Hee-Younggal lehettem.
Erről jut eszembe. Hol van Hee-Young? Meg Yoongi, Tae, és Choe?
Na jó muszáj megkeresnem Heeyot. És persze a többieket is. Ígyhát felállok az asztaltól kajámat félbehagyva és elindulok az ajtó felé.
-Hé hát te hova mész?-szól utánam Jin tányérjából felnézve.
-Megyek megnézem hol vannak a többiek-szólok oda neki.
-Omm lehet nem kéne-mondja, ám én a válaszát meg se hallva indulok végig a folyosón.
Benézek a vendégszobába, sőt még a fürdőbe is, de sehol senki. Mintha a Föld nyelte volna őket el.
Bár az is lehet hogy csak a felső emeleten vannak. És az is lehet nem kéne máskor ennyi bort meginnom, mert még most majdnem egy nap elteltével is lassan forognak tőle agytekervényeim.
Lassan botorkálok felfelé a lépcsőn ugyanis lent nem találtam egyetlenegy villanykapcsolót sem, és a ház ezen része kissé fényhiányban szenved.
Mielőtt felérnék az emeletre hangos puffanást hallok. Az első dolog amit meglátok az emeleti folyosón az négy láb. ketőről biztosan tudom hogy Yoongihoz tartoznak.
Mégis mi az istent csinálnak? Van egy két ötletem, de nagyon remélem egyik se jön be.
Odasétálok az ajtóhoz, és rájövök hogy a dolog rosszabb mint gondoltam.
Heeyo a földön fekszik rajta Suga ,akinek a pólója biztos eltűnt egy féreglyukban, ugyanis sehol nem látom. A szobában kissé beljebb Taehyung áll kezében tartva Choet,akinek felsőtestéből már alig takar valamit a sötétkék pulcsi még fehér csipkés melltartója is kivillan, hiába próbálja V testével takargatni.
-Mi van itt gyerekek, grupi? -kérdezem meglepetten, mert végképp nem tudom elképzelni mi történhetett.
Pár pillanatig mind a négyen csak rémülten néznek rám, miután tudatosult bennünk hogy lelepleződtek.
Aztán Heeyo felkel, Sugát gyakorlatilag lelöki magáról. Jó így már nekem is jobban tetszik a helyzet.
-Csak egy kis félreértés történt-mondja szégyentől vöröslő arccal.
Aztán megköszörüli torkát, Taehyungék felé fordul és így szól.
-Tae örülnék ha letennéd Choet, hogy kereshessünk neki egy pólót... ami nem mellesleg Sugának se ártana.
-Persze, persze-mondja V ,  leteszi Choet, elindul az ajtó felé és látszik az arcán  rájött hogy ma ezt már nem tudja folytatni.
-És most pedig örülnék ha lemennétek enni-mondja Heeyo nekünk még mindig háttal állva.
-De Heeyo-kezdi Suga.
-Még te is-mondja Heeyo.
Mindannyian kihátrálunk a szobából , Suga pedig előkeríti a pólóját valahonnan a folyosó végéről, majd olyan arckifejezéssel indul el lefelé a lépcsőn amit még egy ketrecharcos is megirigyelne.
-Hé Tae mi történt?-kérdezem velem maradt társamtól.
-Komolyan beszélnem kéne neked a szexuális életemről?-kérdez vissza, és kínosan felnevet.
-Csak ha szeretnél -mondom neki és rákacsintok.
-Ajj Hoseok nem!
-Jól van, jól van csak hülyülök.. de most tényleg mi történt?
-Én Choeval voltam mint gondolom azt észrevetted, de hogy azok ketten mit műveltek, arról fogalmam sincs egyik pillanatról a másikra egyszerűen beestek az ajtón.
-Mindent értek.. De mond csak kicsi Tae felvilágosítottak már téged egyáltalán? Tudod mit kell tenned hogy ne szaladozzanak kilenc hónap múlva mindenhol még kisebb Taehyungok?
-Aigoo, nem legyél már idióta, csak egy évvel vagyok fiatalabb mint te-mondja haragos arccal, és hatalmas tenyerével hátba vág amitől én  majdnem lezúgok a lépcsőn.
Az utolsó pillanatban sikerül megkapaszkodnom a korlátban, és visszanyernem egyensúlyom, ő viszont jó ízűn kinevet, majd megindul lefelé a lépcsőn mielőtt visszaadhatnám neki.
Leérve visszaülök az asztalhoz, ám tányérom már nincs sehol.
-Hé ki vette el a kajám?-kérdezem meglepetten.
-Ja azt hittem már nem kell-néz fel Suga ártatlanul tányérjából. Pontosabban az enyémből.-De gondolom már mindegy úgyis elfogyott.. akármi volt is ez.
Hitetetlenül nézek rá, ám ő ezek után úgy tesz mintha ott se lennék. Hát a pofám leszakad. Mióta ilyen gyökér ez a gyerek?
Cho-Hee POV 
Miután a fiúk kiviharzanak a szobából Heeyo kulcsra zárja az ajtót, fejét neki támasztja, és hatalmasat  sóhajt.
-Hát ez meleg volt-mondom neki.
Ám ő válaszra sem méltat továbbra is csak áll az ajtó előtt, és mélyeket lélegezve.Hát jó akkor próbáljuk másként.
-Mondd csak mit csináltatok Sugával?- kérdezem és szórakozásképp elkezdem Tae pulcsijának cipzárját húzgálni.
Ám ő továbbra sem szól, kérdésem mindössze annyi reakciót vált ki belőle, hogy felegyenesedik.
Rendben, ez sem jött be. Lehet haragszik mert majdnem lefeküdtünk Vvel ... ráadásul a szobájába?
-Hát értem.. Akkor tudnál adni egy pólót?
Ekkor hangosan felnevet. Nem kínosan, nem is zavarbaejtően, és mégcsak nem is cinikusan. Egyszerűen nevet. Úgy mint amikor egy érdekes formát látunk az utcán aki karácsonyos hosszú zoknit, és strandpapucsot vesz fel.
-Hogy lehetek ilyen kretén?-kérdezi még mindig nevetve, de érzem hangsúlyából hogy szavait leginkább magához intézte, és nem hozzám.
Szóval akkor mesélni fog.
-Én utánad jöttem, mert tudom hogy mit művelsz a szekrényemben egyedül. Suga pedig utánam . És én pedig teljesen elfeledkeztem mindenről amikor megcsókolt. Hogy miért is jöttem fel az emeletre. Minden kiment a fejemből.
Mindezt olyan gyorsan és hadarva mondja hogy alig értem meg.Miközben beszél odamegy a szekrényhez, és kirángatja a felső polcról azt a kék pólót amit kerestem. Ah szóval ott volt.
-Nincs ezzel semmi baj, én is megfeledkeztem arról hogy kéne egy póló-mondom neki, hogy ne érezze magát olyan rosszul.
-De van-mondja, és sóhajt egyet.
-Már miért lenne?
-Mert beleszerettem Choe azért.-kezdi és már már könnyeivel küszködik-És nem azért mert híres, meg ez meg az. Azért mert ő Min Yoongi. De teljesen feleslegesen. Mert úgyse lehetünk együtt, még ha ő is ugyanígy érez akkor sem..
Ahogy ezt mondja elgondolkozom rajta hogy tényleg így van. Én sem lehetek Vvel. Túl híresek ahhoz hogy barátnőjük legyen. És még ha valami jelenleg még nem létező oknál fogva mégis lehetséges lenne az hogy összejöjjünk velük, akkor is soha nem lenne időnk egymásra. Ők állandóan dolgoznak, turnéznak, és nekünk se lesz jövőhéttel sok időnk, így hogy megkezdjük a végzős évünket amikor aludni nem nagyon tudunk majd igazából. 
-Tudod mit? Engem nem érdekel. Ha ők szeretnék, és lehetséges én nem adom fel ilyen könnyen.
Teljesen feltüzel a gondolat hogy terveim esetleg valóra válthatóak, és szinte egészen biztos vagyok benne Heeyo is így érez. 
Ám ahogy ránézek valami megtörik bennem. Barátnőm aki mindig küzd a céljaiért, és nem tudja érdekelni hogy mit gondolnak mások mennyire megvalósíthatatlanok álmai, most csak ül az ágya szélén, és szomorkásan mosolyog az egyik Sugás képre szobája falán. Látom rajta hogy feladta. Ő , az aki mindenért küzd, és mindenben az ember mellett áll még ha totál hülyeséget is akar megvalósítani.
Most csak ül, és nézi annak az embernek a képét aki a legnagyobb álma, és jelenleg éppen a konyhájában tömi a fejét. Csak nézi, és látom hogy egy könnycsepp gördül végig arcán.