-Ez már inkább jó delet-szól Suga ironikusan, de mégis sokkal kevesebb ellenszenvvel a hangjában mint eddig.
-Mégis mit kerestek itt? Azt hittem Szöulban vagytok...
-Tényleg azt hitted békén hagyunk ha már egyszer miattunk vagy itt?-kérdezi Jin mosolyogva.
-Igazából azt hittem többé nem látlak titeket-mondom , és futkos a hátamon a hideg a gondolattól.
-Ooo ettől ne félj-mosolyog rám Kook-ugyanis van egy jó hírünk!
-Igen? Mégis mi lenne az?-kérdezem, és borzasztóan fúrja az oldalam a kíváncsiság.
-Nos a múltkori fotózás után úgy terveztük lesz egy hónap szünetünk ami közben össz-vissz egy fan meeting lesz a hónap közepén, és egyébként azt csinálhatunk amit akarunk-kezd bele a mesélésbe Suga egy apró mosollyal a szája sarkában.
-Így a menedzserrel együtt úgy határoztunk, itt töltjük ezt az egy hónapot Daejeonba!-mondja ki végre RapMon az örömhírt.
Én elsőre fel se fogom amit mondanak?
Itt ? A mi városunkban? Itt nálunk?
-Na várjunk ugye nem miattam?-kérdezem, és közben majd ki ugrok a bőrömből örömömben.
-Hát igazából oda mehetünk ahová szeretnénk, és elég nyugis helynek tűnik...-mondja Suga belerondítva a képzelgésembe.
-Ajj Hyung ne ragozd már, ő az első számú ok amiért itt vagyunk-szakítja félbe Jimin egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Mondtam már mennyire szeretlek titeket?-mondom nekik, és könnycsepp szökik a szemembe.
-Ajj ilyen aranyos lányt!-szólal meg J-hope, és látom hogy ő is elérzékenyült.
A következő cselekedetére azonban nem vagyok felkészülve. Oda jön az ágyamhoz, és szinte a nyakamba ugrik már amennyire ez lehetséges úgy hogy ülök.Én meglepetésembe pedig csak megveregetem a hátát párszor.
Pár pillanat múlva azonban Suga megköszörüli a torkát és így szól:
-Tényleg nem akarom megzavarni a meghitt pillanatotokat, de megtennétek hogy nem érzelgősködtök itt, Kook mindjárt elsírja magát...
Na de jó visszatért a régi Yoongi. Mondhatom nagyon hiányzott.Ahogy Hobie elenged ránézek Jungkookra, akinek tényleg könnyes a szeme. J-hope odafut hozzá, és őt is jól megszorongatja.
-Jaj kicsi maknae ne sírj, nem lesz semmi baj.
-Csak olyan boldog vagyok.. Remélem minden rajongók tényleg ennyire szeret minket.
-Nyugodj meg biztos vagyok benne.. Titeket nem lehet nem szeretni-mondom neki, és egy hatalmas mosolyt küldök felé.
-Túl sok az érzelem a szobában-szólal meg Jin is elérzékenyülve.
Én pedig erre felnevetek, hiszen mindannyian olyanok most mint a nagy gyerekek.
-És hol fogtok megszállni?-váltok témát.
-Valami angol neve van a szállodának...Talán Good Morning, vagy valami ilyesmi.-mondja Jimin bizonytalanul.
-Nem is messze lakok tőle, minden reggel előtte megyek el a suliba tartva!-mondom örömmel.
-Ez nagyszerű-mondja RapMon és látom rajta hogy ő is örül-viszont kérnünk kéne egy kis szivességet...Tulajdonképpen a szüleidtől.
-Mégis mi lenne az?-lepődök meg.
Mégis mit kérhetnek ők az én szüleimtől?
-Az a baj hogy csak jövőhéttől tudtuk lefoglalni a szállodát, így szükségünk lenne a segítségetekre.
Jövőhéttől.Szerda van. Akkor az azt jelenti hogy 4 napig nincs hova menniük.
-Szerintem ha szűkösen is , de elfértek a vendégszobánkba.
Ahogy ezt mondom , belegondolok hogy a BTS ott fog rohangálni a házunkba...
-Pizsiparty!-kiáltja Jimin.
-Meg a szüleimet meg kell kérdeznem, és jöhettek is. Egyszer meg majd én is csak hazakeveredek...
-Oh szerintem még ma hazajöhetsz-szólal meg Jin mosolyogva- két nővér pont arról beszélgetett az ajtód előtt amikor jöttünk, hogy a CTn mindent rendben találtak, így a doktorúr azt mondta hogy még ma hazaengednek.
-És már tulajdonképpen a szüleiddel is megbeszéltem , hogy ott lehetünk nálatok-mosolyog RapMon huncut fejjel.
Miközben ezt mondja Anyáék és Choe belép az ajtón.Barátnőmön nem az iskolai egyenruha van, gondolom hazament átöltözni.Hm jól megy, én meg két napja ebbe a cuki kórházi outfitben parádézok a kedvenc bandám előtt.
Taehyung POV
Még mindig Kookot vigasztalom egy kicsit, amíg a többiek a szállásunkat beszélik meg.
Ekkor belépnek Heeyo szülei, és még valaki akit elsőre fel se ismerek mert csak a fél arcát látom.
Aztán felénk fordul, nekem pedig majd leesik az állam ahogy végig nézek rajta. Alacsonyszárú fehér Converset visel, szűk sötét nadrágot, és egy világos bővebb felsőt, ami kiemeli gyönyörű kék szemei színét. Ahogy arcára téved a tekintetem rájövök hogy ki az. Cho-Hee. Felfogta a hosszú haját egy laza lófarokba, és így láthatóvá vált egész arca, amiben egész nap eltudnék gyönyörködni.
Ahogy újra lábaira téved tekintetem, nem tudok nem nyelni egyet.
Meghajol, és egy apró mosolyt küld felém. És tudom hogy ez csak nekem szól, nem mindenkinek. Csak is nekem.
Ábrándozásomból az ébreszt fel hogy Jungkook oldalba könyököl.
-Kicsit feltűnő vagy.
-Nem érdekel -súgom neki oda.
-Jó napot uraim, látom gyorsabbak voltak nálunk- mondja Hee-Young édesanyja-Kincsem minden papír elintéztünk, indulhatunk is haza.
-Rendben.Omm fiúk..?-szólal meg Hee-Young is.
-Igen? -reagál először Rapmon.
-Kimennétek egy kis időre? Felöltöznék..-mondja, és látom hogy kicsit zavarban van.
-Persze- szólal meg Jin hyung, és elkezd minket kifelé lökdösni az ajtón.
Még egy utolsó pillantás vetek Choera az ajtón kívül állva, és látom ő is hátra tekint, engem keresve.
-Huu srácok...Csak én nem láttam még tegnap hogy milyen gyönyörű Cho-Hee?-szólalok meg fejemet fogva.
-Úgy tűnik -szólal meg nevetve Jimin.
Hosszú percekig még csak állok, és nem tudom mit kezdjek magammal.
-Hé TaeTae úgy látom egy kis gondod akadt-mondja nevetve J-Hope.
-Mégis mi...?-ahogy ezt mondom érzem meg hogy kissé szűkös a nadrágom.
Ezt nem hiszem el miért ilyenkor kell felállnia?!
A többiek pedig csak nevetve néznek rám.
-Pedig szerintem nincs benne semmi különleges-jegyzi meg Suga jót mulatva szorult helyzetemen.
Én gyorsan elszaladok a mosdóba a folyosó végére, hogy valamit kezdhessek a nem éppen kis gondommal, mielőtt még bármelyik lány is észrevenné.
Hee-Young POV
-Mindent láttam-mondom Cho-Heenek , amint az ajtó becsukódik a fiúk után.
-Akkor nem csak képzeltem?-mondja és látom rajta hogy mindjárt felrobban örömében.
-Nem életem... Kim Taehyung tényleg megnézett.. ráadásul elég rendesen!-kacsintok rá.
-OMG imádlak Heeyo!-ezután a nyakamba ugrik.
-Úgy tűnik mégse vagyok olyan szerencsétlen mint ahogy azt hitted-mondom és megvonom a vállam.
-Nagyon úgy tűnik.
Elkezdek öltözni, és ő is megnyugszik egy kicsit.
-És mondd csak te hogy állsz...?
-Hát ezt én se tudom eldönteni...
-Szokásához híven rejtélyes.
-Na igen, sajnos-mondom kissé csalódottan.
Egy szűk farmert, kedvenc halványrózsaszín ujjatlanomat,felé fekete pulcsimat, és egy mintás tornacipőt rángatok magamra. Kifésülöm a hajam, felfogom én is lófarokba Choehoz hasonlóan, és cuccaimmal a hátizsákomban már útra készen is állok.
Kimegyek a folyosóra Anyáékkal a sarkamban, ahol a fiúk üldögélnek, és valamin jóízűen nevetnek. Viszont Vt nem látom sehol.
-Taehyungnak egy kisebb gondja akadt, el kellett mennie mosdóra, de nemsokára indulhatunk.-szólal meg Jimin, és látom hogy már könnyezik a nevetéstől.
Kisebb gond? Mosdó? Choera pillantok, ő pedig rám, és mindketten pontosan tudjuk mi ez a kisebb gond.
-Gratulálok -súgom oda neki, ő pedig próbálja visszatartani a nevetését.
Ahogy V is megérkezik köreinkbe, kijelentkezünk a kórházból, és elindulunk a parkoló irányába.
Ők beszállnak kisbuszukba, mi pedig a saját autónkba. Elindulunk a forgalmas utcán a külváros irányába, a fiúk pedig követnek minket.
Elég unalmasan telik az út, Choeval mindketten zenét hallgatunk a hátsó ülésen, Anya pedig Apával beszélget elöl.
Amit megérkezünk a házunk elé, kipattanok a kocsiból, utánam rögtön Cho-Hee. A fiúk is leparkolnak, az utca másik oldalán, kiveszik a kocsiból a csomagjaikat, majd oda jönnek hozzánk.
-Nos ez lenne az-mutatok két emeletes nem túl nagy házunkra.
-Én pedig ott lakom.-mutat Choe a szomszéd házra.
-Ja és Hee-Young...A szüleim ma este dolgoznak, ugye aludhatok nálatok?
Hogy micsoda? Anyám úgy érzem itt orgia lesz.
-Igen? Mégis mi lenne az?-kérdezem, és borzasztóan fúrja az oldalam a kíváncsiság.
-Nos a múltkori fotózás után úgy terveztük lesz egy hónap szünetünk ami közben össz-vissz egy fan meeting lesz a hónap közepén, és egyébként azt csinálhatunk amit akarunk-kezd bele a mesélésbe Suga egy apró mosollyal a szája sarkában.
-Így a menedzserrel együtt úgy határoztunk, itt töltjük ezt az egy hónapot Daejeonba!-mondja ki végre RapMon az örömhírt.
Én elsőre fel se fogom amit mondanak?
Itt ? A mi városunkban? Itt nálunk?
-Na várjunk ugye nem miattam?-kérdezem, és közben majd ki ugrok a bőrömből örömömben.
-Hát igazából oda mehetünk ahová szeretnénk, és elég nyugis helynek tűnik...-mondja Suga belerondítva a képzelgésembe.
-Ajj Hyung ne ragozd már, ő az első számú ok amiért itt vagyunk-szakítja félbe Jimin egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Mondtam már mennyire szeretlek titeket?-mondom nekik, és könnycsepp szökik a szemembe.
-Ajj ilyen aranyos lányt!-szólal meg J-hope, és látom hogy ő is elérzékenyült.
A következő cselekedetére azonban nem vagyok felkészülve. Oda jön az ágyamhoz, és szinte a nyakamba ugrik már amennyire ez lehetséges úgy hogy ülök.Én meglepetésembe pedig csak megveregetem a hátát párszor.
Pár pillanat múlva azonban Suga megköszörüli a torkát és így szól:
-Tényleg nem akarom megzavarni a meghitt pillanatotokat, de megtennétek hogy nem érzelgősködtök itt, Kook mindjárt elsírja magát...
Na de jó visszatért a régi Yoongi. Mondhatom nagyon hiányzott.Ahogy Hobie elenged ránézek Jungkookra, akinek tényleg könnyes a szeme. J-hope odafut hozzá, és őt is jól megszorongatja.
-Jaj kicsi maknae ne sírj, nem lesz semmi baj.
-Csak olyan boldog vagyok.. Remélem minden rajongók tényleg ennyire szeret minket.
-Nyugodj meg biztos vagyok benne.. Titeket nem lehet nem szeretni-mondom neki, és egy hatalmas mosolyt küldök felé.
-Túl sok az érzelem a szobában-szólal meg Jin is elérzékenyülve.
Én pedig erre felnevetek, hiszen mindannyian olyanok most mint a nagy gyerekek.
-És hol fogtok megszállni?-váltok témát.
-Valami angol neve van a szállodának...Talán Good Morning, vagy valami ilyesmi.-mondja Jimin bizonytalanul.
-Nem is messze lakok tőle, minden reggel előtte megyek el a suliba tartva!-mondom örömmel.
-Ez nagyszerű-mondja RapMon és látom rajta hogy ő is örül-viszont kérnünk kéne egy kis szivességet...Tulajdonképpen a szüleidtől.
-Mégis mi lenne az?-lepődök meg.
Mégis mit kérhetnek ők az én szüleimtől?
-Az a baj hogy csak jövőhéttől tudtuk lefoglalni a szállodát, így szükségünk lenne a segítségetekre.
Jövőhéttől.Szerda van. Akkor az azt jelenti hogy 4 napig nincs hova menniük.
-Szerintem ha szűkösen is , de elfértek a vendégszobánkba.
Ahogy ezt mondom , belegondolok hogy a BTS ott fog rohangálni a házunkba...
-Pizsiparty!-kiáltja Jimin.
-Meg a szüleimet meg kell kérdeznem, és jöhettek is. Egyszer meg majd én is csak hazakeveredek...
-Oh szerintem még ma hazajöhetsz-szólal meg Jin mosolyogva- két nővér pont arról beszélgetett az ajtód előtt amikor jöttünk, hogy a CTn mindent rendben találtak, így a doktorúr azt mondta hogy még ma hazaengednek.
-És már tulajdonképpen a szüleiddel is megbeszéltem , hogy ott lehetünk nálatok-mosolyog RapMon huncut fejjel.
Miközben ezt mondja Anyáék és Choe belép az ajtón.Barátnőmön nem az iskolai egyenruha van, gondolom hazament átöltözni.Hm jól megy, én meg két napja ebbe a cuki kórházi outfitben parádézok a kedvenc bandám előtt.
Taehyung POV
Még mindig Kookot vigasztalom egy kicsit, amíg a többiek a szállásunkat beszélik meg.
Ekkor belépnek Heeyo szülei, és még valaki akit elsőre fel se ismerek mert csak a fél arcát látom.
Aztán felénk fordul, nekem pedig majd leesik az állam ahogy végig nézek rajta. Alacsonyszárú fehér Converset visel, szűk sötét nadrágot, és egy világos bővebb felsőt, ami kiemeli gyönyörű kék szemei színét. Ahogy arcára téved a tekintetem rájövök hogy ki az. Cho-Hee. Felfogta a hosszú haját egy laza lófarokba, és így láthatóvá vált egész arca, amiben egész nap eltudnék gyönyörködni.
Ahogy újra lábaira téved tekintetem, nem tudok nem nyelni egyet.
Meghajol, és egy apró mosolyt küld felém. És tudom hogy ez csak nekem szól, nem mindenkinek. Csak is nekem.
Ábrándozásomból az ébreszt fel hogy Jungkook oldalba könyököl.
-Kicsit feltűnő vagy.
-Nem érdekel -súgom neki oda.
-Jó napot uraim, látom gyorsabbak voltak nálunk- mondja Hee-Young édesanyja-Kincsem minden papír elintéztünk, indulhatunk is haza.
-Rendben.Omm fiúk..?-szólal meg Hee-Young is.
-Igen? -reagál először Rapmon.
-Kimennétek egy kis időre? Felöltöznék..-mondja, és látom hogy kicsit zavarban van.
-Persze- szólal meg Jin hyung, és elkezd minket kifelé lökdösni az ajtón.
Még egy utolsó pillantás vetek Choera az ajtón kívül állva, és látom ő is hátra tekint, engem keresve.
-Huu srácok...Csak én nem láttam még tegnap hogy milyen gyönyörű Cho-Hee?-szólalok meg fejemet fogva.
-Úgy tűnik -szólal meg nevetve Jimin.
Hosszú percekig még csak állok, és nem tudom mit kezdjek magammal.
-Hé TaeTae úgy látom egy kis gondod akadt-mondja nevetve J-Hope.
-Mégis mi...?-ahogy ezt mondom érzem meg hogy kissé szűkös a nadrágom.
Ezt nem hiszem el miért ilyenkor kell felállnia?!
A többiek pedig csak nevetve néznek rám.
-Pedig szerintem nincs benne semmi különleges-jegyzi meg Suga jót mulatva szorult helyzetemen.
Én gyorsan elszaladok a mosdóba a folyosó végére, hogy valamit kezdhessek a nem éppen kis gondommal, mielőtt még bármelyik lány is észrevenné.
Hee-Young POV
-Mindent láttam-mondom Cho-Heenek , amint az ajtó becsukódik a fiúk után.
-Akkor nem csak képzeltem?-mondja és látom rajta hogy mindjárt felrobban örömében.
-Nem életem... Kim Taehyung tényleg megnézett.. ráadásul elég rendesen!-kacsintok rá.
-OMG imádlak Heeyo!-ezután a nyakamba ugrik.
-Úgy tűnik mégse vagyok olyan szerencsétlen mint ahogy azt hitted-mondom és megvonom a vállam.
-Nagyon úgy tűnik.
Elkezdek öltözni, és ő is megnyugszik egy kicsit.
-És mondd csak te hogy állsz...?
-Hát ezt én se tudom eldönteni...
-Szokásához híven rejtélyes.
-Na igen, sajnos-mondom kissé csalódottan.
Egy szűk farmert, kedvenc halványrózsaszín ujjatlanomat,felé fekete pulcsimat, és egy mintás tornacipőt rángatok magamra. Kifésülöm a hajam, felfogom én is lófarokba Choehoz hasonlóan, és cuccaimmal a hátizsákomban már útra készen is állok.
Kimegyek a folyosóra Anyáékkal a sarkamban, ahol a fiúk üldögélnek, és valamin jóízűen nevetnek. Viszont Vt nem látom sehol.
-Taehyungnak egy kisebb gondja akadt, el kellett mennie mosdóra, de nemsokára indulhatunk.-szólal meg Jimin, és látom hogy már könnyezik a nevetéstől.
Kisebb gond? Mosdó? Choera pillantok, ő pedig rám, és mindketten pontosan tudjuk mi ez a kisebb gond.
-Gratulálok -súgom oda neki, ő pedig próbálja visszatartani a nevetését.
Ahogy V is megérkezik köreinkbe, kijelentkezünk a kórházból, és elindulunk a parkoló irányába.
Ők beszállnak kisbuszukba, mi pedig a saját autónkba. Elindulunk a forgalmas utcán a külváros irányába, a fiúk pedig követnek minket.
Elég unalmasan telik az út, Choeval mindketten zenét hallgatunk a hátsó ülésen, Anya pedig Apával beszélget elöl.
Amit megérkezünk a házunk elé, kipattanok a kocsiból, utánam rögtön Cho-Hee. A fiúk is leparkolnak, az utca másik oldalán, kiveszik a kocsiból a csomagjaikat, majd oda jönnek hozzánk.
-Nos ez lenne az-mutatok két emeletes nem túl nagy házunkra.
-Én pedig ott lakom.-mutat Choe a szomszéd házra.
-Ja és Hee-Young...A szüleim ma este dolgoznak, ugye aludhatok nálatok?
Hogy micsoda? Anyám úgy érzem itt orgia lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése