-Szia az én nevem Cho-Hee - mutatkozik be remegő hangon.
-Csak nem ismered a barátaimat? - kérdezi V és közben rámosolyog.
-De - viszonozza a mosolyt Choe.
-És követed a munkásságunk Hee-Younghoz hasonlóan? - kérdezi és közben egyre közelebb lépdel hozzá.
-I-igen - látom rajta megint sokkos állapotban van.
-És ki a kedvenced? - tesz Cho-Hee felé meg néhány lépést.
-Ajj az ég szerelmére mit számít ez nektek? - terelem el V figyelmét barátnőmről, mielőtt totál kikészítené.
-Ah nem fontos... Magatokra hagylak egy kicsit titeket beszélgessetek. - mondja visszafordulva felém.
Ezután odamegy az ajtóhoz, ami előtt Cho-Hee még mindig földbegyökerezett lábakkal áll, lenyomja a kilincset , de előtte még megfogja barátnőm vállait és gyengéden arrébb tolja. Ez után kilép és behúzza maga után az ajtót.
-Hé jól vagy? - kérdezem Choetol aki elég sápadtnak néz ki.
-Persze persze - mondogatja, de látom rajta még magát is képtelen meggyőzni.
Leül az ágyam végére és csak bámul maga elé csendben vagy öt percig.
-TE RIBANC MIÉRT NEM MONDTAD HOGY ITT ÁLL A BTS AZ AJTÓD ELŐTT?!
Na igen azt hiszem visszatért a barátnőm.
-Hát tudod körübelül egy órája hogy beszámítható állapotban vagyok, így hamarabb kicsit nehéz lett volna értesítenem téged erről az aprócska részletről...
-Aprócska részlet?! Ez neked aprócska részlet?! Felfogtad te egyáltalán ezt? -Őszintén? Nem - válaszolok neki nevetve. Ő azonban továbbra is sokkos állapotban van. -Hé, nyugodj meg - mondom neki miközben lassan felülök. Kezdek hozzászokni hogy állandóan szédülök.
- Fogd fel úgy mint egy égi ajándékot.
-Nehéz lenne másnak felfogni.
Tulajdonképpen hiába élünk a fiúkkal egy országban, mégis szinte a világ másik végének érzem Szöult.Az a helyzet hogy sajnos soha nem volt egyikőnk családja se olyan anyagi helyzetbe hogy elmehessünk egy koncertjükre, hiába gyűjtögettük volna hosszú hónapokig a megmaradt kajapénzünket, sőt még Szöulba is csak egy osztálykirándulás alkalmával látogattunk el eddig.
-Na és most mesélj mégis hogy sikerült elintézned hogy a BTS..aigoo még mindig nem hiszem el! Na szóval hogy ők itt szobrozzanak a szobád előtt.
-Hát ez egy igen érdekes történet-kezdek bele kissé feszélyezetten.
-A te estedben semmi nem érdekes-mondja nevetve.
Így hát belekezdek a történetembe.
RapMon POV
-Biztos az egyik osztálytársa-kezdi találgatni a kis vendégünk kilétét J-hope.
-És szerinted elhozta neki a házit egy kórházba?-kérdezi Suga gúnyosan.
-Hát miért is ne? Én is megtenném egy osztálytársamért ..-mondja Kook szerényen.
-Lehet hogy a barátnője, vagy unokatesója, ki tudja..-szól bele még Jimin is.
Megcsörren a telefonom, és amit ránézek a kijelzőre görcsbe rándul a gyomrom.
-Maradjatok csendben, a menedzser az!-kiáltok rájuk és felveszem a telefont.
-Igen Hyung?-szólok bele bátortalanul a telefonba.
-Ha nem vagytok estig Szöulban, többet nem engedlek el titeket egyedül sehová!-mondja szinte kiabálva idegességében.
-Megértettem.Ott leszünk.-ezzel le is rakja a telefont.
Ebben a pillanatban V lép ki az ajtón, és vigyorogva így szól
-Emberek tudjátok hogy vagyok képes egy órán belül két gyönyörű lányt is zavarba hozni?-kérdezi, és egy kis hatásszünetet tartva-Úgy hogy én vagyok Kim Taehyung.
-Hát ez igazán lenyűgöző, hogy ennyit elértél az életeben-kezdi Suga mostanában állandósult "jó" hangulattal-de mondd RapMon miért hívott a menedzser?
-Röviden azért hogy legyünk otthon estére.
-Aish és akkor mi lesz Heeyoval?-kérdezi Tae lelombozódva.
-Hogy kivel?-kérdez vissza Suga meglepődve. Na végre valami érzelem is van az arcán.
-Hee-Younggal. A barátnője becézi így.
-Mondtam hogy nem csak egyszerűen az osztálytársa!-kiált fel Jimin.
-Mindent értek-mondja Suga egy kis mosollyal a szája sarkában.
-Nos mivel max fél órán belül haza kell indulnunk, ezért gyorsan találjunk ki valamit-mondja Jin.
-Mi lenne ha hagynánk neki egy kis levelet?-ajánlom fel.
-Ez remek ötlet!-helyesel Kook.
-Annyira tényleg nem hülyeség, a nővérek úgyse engednének már be minket, hogy elköszönjünk-mondja Hobie.
Így mindenki kerít egy fecnit, és írunk neki egy kis üzenetet.
Közben elküldöm az egyik tetsőrünket a közeli kisboltba, aki egy nagyobb borítékkal és édességekkel tér vissza.
-Köszönöm-mondom neki, és elkezdem megtölteni a borítékot.
Hiába vette a legnagyobbat, így is épp hogy minden belefér.
-Suga a te üzeneted hol van?-kérdezem amikor már csak a az ő lapocskája az egyetlen ami hiányzik.
Felfirkál néhány szót egy egy sima lapra, összehajtja, és belenyomja a kezemben lévő borítékba.
-Itt-mondja kissé savanyú képet vágva.
-Rendben srácok, akkor ezt odaadom valakinek, és mehetünk is.
Összeszedjük a cuccainkat, és elindulunk kifelé, majd útközben odaadom a borítékot egy férfinek akiről úgy vélem itt dolgozik,bár ha nincs is így se érdekel.Meghagyom neki kinek adja oda a borítékot, és elindulok én is a bejárat irányába a többiek után.
Hee-Young POV
Már csak akkor tűnik fel milyen régóta is van bent nálam Choe amikor megérkezik Doktor Hoon.
-Jó estét hölgyeim. Gondolom kellemesen csevegnek, de sajnos Hee-Young kisasszonyt el kell hogy raboljam egy kis időre amíg elkészül a CT.
-Jó estét a nevem Kim Cho-Hee, és sajnálom hogy hátráltatom a munkavégzésben.-mondja kissé szégyenkezve.
-Doktor Hoon vagyok, és ne sajnáljon semmit-mosolyog rá-Indulhatunk?
-Én készen vagyok-mondom rámutatva hogy gondolom nem a saját lábamon megyek ki hanem kitolnak az ágyammal együtt.
Ahogy kiérünk a folyosóra, megpillantok egy öltönyös férfit végén, kezében egy nagyobb levélszerűséget tartva.Toporog, percenként megnézi az óráját, és látszik rajta hogy türelmetlen.
-Elnézést uram segíthetek?-megy oda hozzá egy nővér .
-Kim Hee-Youngot keresem.
Engem? Ekkor rájövök kik küldhették, ugyanis ott ahol pár órával ezelőtt a fiúk ültek, már csak üres székek állnak.
-Hozzátartozója, esetleg barátja?
-Nos egyiksem, viszont..
-Ez esteben nem adhatok ki róla semmilyen információt.
Tudnom kell mit akar tőlem. Így minden gondolkodás nélkül odakiáltok
neki.
-Uram szerintem engem keres!
-Hee-Young kisasszony?
-Igen, hallottam hogy utánam érdeklődik, gondoltam valami fontos mondandója van.
-Kim Namjoon küldött, hogy adjam át ezt önnek, és mondjam meg hogy sajnos vissza kellett utazniuk Szöulba.
-Oh mindent értek, és köszönöm-mondom neki, és csalódottan elveszem a csomagot.
Ezután már tényleg a CT felé vesszük az irányt, és Dr.Hoon elrakja a borítékom nagy kórházi köpenye zsebébe.Elkészül a felvétel ami alapján majd eltudják mondani elmeháborodott lettem e attól hogy nekem jött egy ajtó, vagy sem, majd visszatolnak a szobámba.Ott szüleim várnak rám, akik még munka után benéztek hozzám, ahogy azt délután megígérték. Még pár mondatot beszélek velünk, de hamar elköszönök tőlük, azzal az ürüggyel hogy fáradt vagyok. Pedig valójában csak elment az összes életkedvem a fiúkkal együtt jó messzire, és valószínű nem tér vissza hamar.
-Holnap jövünk és hozzuk magunkkal Choet is, álmodj szépeket-köszön el Anya az ajtóban állva.
-Rendben aludjatok jól.-mondom egy kis örömmel a hangomban barátnőm nevét hallva.
-Köszönöm Kincsem...Jaj drágám és még valami. A doktor úr ott hagyott neked valami csomagot a szekrénykéden.
Hát persze a csomag hogyan is felejthettem el!
-Oh rendben.Sziasztok.
Amit becsukódik az ajtó, én szinte leborítom az összes cuccot amit Anyáék időközben behoztak nekem, hogy megkaparintsam a levelet.
Ez sokkal súlyosabb mint elsőre hittem.
Egyszerű nagy boríték,nekem címezve. Még a kórházi szobám száma is rajta van, de aranyos! Óvatosan próbálom felbontani, tartalma mégis az ölembe ömlik.
Mindenfelé cukor, és csoki van benne, egy kisebb köteg cetli mellett.Elkezdem olvasgatni a leveleket, és közben egy csokit eszegetek amit kiválasztottam.
-Na és most mesélj mégis hogy sikerült elintézned hogy a BTS..aigoo még mindig nem hiszem el! Na szóval hogy ők itt szobrozzanak a szobád előtt.
-Hát ez egy igen érdekes történet-kezdek bele kissé feszélyezetten.
-A te estedben semmi nem érdekes-mondja nevetve.
Így hát belekezdek a történetembe.
RapMon POV
-Biztos az egyik osztálytársa-kezdi találgatni a kis vendégünk kilétét J-hope.
-És szerinted elhozta neki a házit egy kórházba?-kérdezi Suga gúnyosan.
-Hát miért is ne? Én is megtenném egy osztálytársamért ..-mondja Kook szerényen.
-Lehet hogy a barátnője, vagy unokatesója, ki tudja..-szól bele még Jimin is.
Megcsörren a telefonom, és amit ránézek a kijelzőre görcsbe rándul a gyomrom.
-Maradjatok csendben, a menedzser az!-kiáltok rájuk és felveszem a telefont.
-Igen Hyung?-szólok bele bátortalanul a telefonba.
-Ha nem vagytok estig Szöulban, többet nem engedlek el titeket egyedül sehová!-mondja szinte kiabálva idegességében.
-Megértettem.Ott leszünk.-ezzel le is rakja a telefont.
Ebben a pillanatban V lép ki az ajtón, és vigyorogva így szól
-Emberek tudjátok hogy vagyok képes egy órán belül két gyönyörű lányt is zavarba hozni?-kérdezi, és egy kis hatásszünetet tartva-Úgy hogy én vagyok Kim Taehyung.
-Hát ez igazán lenyűgöző, hogy ennyit elértél az életeben-kezdi Suga mostanában állandósult "jó" hangulattal-de mondd RapMon miért hívott a menedzser?
-Röviden azért hogy legyünk otthon estére.
-Aish és akkor mi lesz Heeyoval?-kérdezi Tae lelombozódva.
-Hogy kivel?-kérdez vissza Suga meglepődve. Na végre valami érzelem is van az arcán.
-Hee-Younggal. A barátnője becézi így.
-Mondtam hogy nem csak egyszerűen az osztálytársa!-kiált fel Jimin.
-Mindent értek-mondja Suga egy kis mosollyal a szája sarkában.
-Nos mivel max fél órán belül haza kell indulnunk, ezért gyorsan találjunk ki valamit-mondja Jin.
-Mi lenne ha hagynánk neki egy kis levelet?-ajánlom fel.
-Ez remek ötlet!-helyesel Kook.
-Annyira tényleg nem hülyeség, a nővérek úgyse engednének már be minket, hogy elköszönjünk-mondja Hobie.
Így mindenki kerít egy fecnit, és írunk neki egy kis üzenetet.
Közben elküldöm az egyik tetsőrünket a közeli kisboltba, aki egy nagyobb borítékkal és édességekkel tér vissza.
-Köszönöm-mondom neki, és elkezdem megtölteni a borítékot.
Hiába vette a legnagyobbat, így is épp hogy minden belefér.
-Suga a te üzeneted hol van?-kérdezem amikor már csak a az ő lapocskája az egyetlen ami hiányzik.
Felfirkál néhány szót egy egy sima lapra, összehajtja, és belenyomja a kezemben lévő borítékba.
-Itt-mondja kissé savanyú képet vágva.
-Rendben srácok, akkor ezt odaadom valakinek, és mehetünk is.
Összeszedjük a cuccainkat, és elindulunk kifelé, majd útközben odaadom a borítékot egy férfinek akiről úgy vélem itt dolgozik,bár ha nincs is így se érdekel.Meghagyom neki kinek adja oda a borítékot, és elindulok én is a bejárat irányába a többiek után.
Hee-Young POV
Már csak akkor tűnik fel milyen régóta is van bent nálam Choe amikor megérkezik Doktor Hoon.
-Jó estét hölgyeim. Gondolom kellemesen csevegnek, de sajnos Hee-Young kisasszonyt el kell hogy raboljam egy kis időre amíg elkészül a CT.
-Jó estét a nevem Kim Cho-Hee, és sajnálom hogy hátráltatom a munkavégzésben.-mondja kissé szégyenkezve.
-Doktor Hoon vagyok, és ne sajnáljon semmit-mosolyog rá-Indulhatunk?
-Én készen vagyok-mondom rámutatva hogy gondolom nem a saját lábamon megyek ki hanem kitolnak az ágyammal együtt.
Ahogy kiérünk a folyosóra, megpillantok egy öltönyös férfit végén, kezében egy nagyobb levélszerűséget tartva.Toporog, percenként megnézi az óráját, és látszik rajta hogy türelmetlen.
-Elnézést uram segíthetek?-megy oda hozzá egy nővér .
-Kim Hee-Youngot keresem.
Engem? Ekkor rájövök kik küldhették, ugyanis ott ahol pár órával ezelőtt a fiúk ültek, már csak üres székek állnak.
-Hozzátartozója, esetleg barátja?
-Nos egyiksem, viszont..
-Ez esteben nem adhatok ki róla semmilyen információt.
Tudnom kell mit akar tőlem. Így minden gondolkodás nélkül odakiáltok
neki.
-Uram szerintem engem keres!
-Hee-Young kisasszony?
-Igen, hallottam hogy utánam érdeklődik, gondoltam valami fontos mondandója van.
-Kim Namjoon küldött, hogy adjam át ezt önnek, és mondjam meg hogy sajnos vissza kellett utazniuk Szöulba.
-Oh mindent értek, és köszönöm-mondom neki, és csalódottan elveszem a csomagot.
Ezután már tényleg a CT felé vesszük az irányt, és Dr.Hoon elrakja a borítékom nagy kórházi köpenye zsebébe.Elkészül a felvétel ami alapján majd eltudják mondani elmeháborodott lettem e attól hogy nekem jött egy ajtó, vagy sem, majd visszatolnak a szobámba.Ott szüleim várnak rám, akik még munka után benéztek hozzám, ahogy azt délután megígérték. Még pár mondatot beszélek velünk, de hamar elköszönök tőlük, azzal az ürüggyel hogy fáradt vagyok. Pedig valójában csak elment az összes életkedvem a fiúkkal együtt jó messzire, és valószínű nem tér vissza hamar.
-Holnap jövünk és hozzuk magunkkal Choet is, álmodj szépeket-köszön el Anya az ajtóban állva.
-Rendben aludjatok jól.-mondom egy kis örömmel a hangomban barátnőm nevét hallva.
-Köszönöm Kincsem...Jaj drágám és még valami. A doktor úr ott hagyott neked valami csomagot a szekrénykéden.
Hát persze a csomag hogyan is felejthettem el!
-Oh rendben.Sziasztok.
Amit becsukódik az ajtó, én szinte leborítom az összes cuccot amit Anyáék időközben behoztak nekem, hogy megkaparintsam a levelet.
Ez sokkal súlyosabb mint elsőre hittem.
Egyszerű nagy boríték,nekem címezve. Még a kórházi szobám száma is rajta van, de aranyos! Óvatosan próbálom felbontani, tartalma mégis az ölembe ömlik.
Mindenfelé cukor, és csoki van benne, egy kisebb köteg cetli mellett.Elkezdem olvasgatni a leveleket, és közben egy csokit eszegetek amit kiválasztottam.
"Sajnos el kellett utaznunk, de itt ez a rengeteg édesség edd meg mind.
Seokjin"
Hmm rózsaszín lapra írt, ki se találtam volna ki az.
"Sajnálom hogy nem tudtunk értesíteni, de a menedzserünk elég mérges volt, így sietve távoztunk.
RapMonster
Ui.:Remélem finomak."
De még mennyire. Kár hogy titeket nem kínálhatlak meg belőle...
"Süti Sütitől!
Kook
Utóirat J-hopetól: Nincs is süti a csomagban..."
"Én vagyok a Reményed, és a Napfényed !
Hobie
Utóirat Jk-tól: Mégse vagy benne a borítékba, hyung.."
Jót nevetek apró üzeneteiken, és csak úgy gyűlnek az édességek csomagolásai a szekrénykémen.
"Akkor is megfogom tudni ki a kedvenced!Addig is:egyél!
Jimin"
Ajaj ,lehet ezt fenyegető levélnek szánta? Na nem túl aranyos ahhoz hogy bárkit is fenyegessen.
"Vigyázz a macis sapkádra és ne add oda senkinek.
Taehyung"
Már csak egyetlen levél maradt, de előre félek a tartalmától.
Egyszerű papírra, írta, és csak néhány szó, még a nevét se írta rá, de nem kérdéses számomra ki a levélke írója.
"Még látjuk egymást.Vigyázz magadra."
Hát ez igazán meglepő volt. Egy felől: még látjuk egymást. Ennyi az egész, se több se kevesebb. Ezt a mondatot nem tudom se feldolgozni, se értelmezni így inkább csak átsiklok felette.
Másodszor pedig :Vigyázzak magamra? Szóval akkor tényleg aggódik értem, és nem csak képzelődtem a minap?
Lehet hogy mégsem vagyok neki annyira ellenszenves mint elsőre hittem?
A gondolat melegséggel tölt el, és visszadőlök a párnámra.
Ezzel a gondolattal alszom el, és egy a miénknél sokkal szebb világról álmodok, ahol minden álmunk valóra válik.
Reggel a redőny résein beszűrődő napfényre ébredek fel. Nem nyitom ki szemem, csak élvezem hogy annyit pihenek amennyit akarok. Lehet gyakrabban kéne hírességek ajtaja előtt táboroznom, hogy rendesen kipihenhessem magam.
Ám ekkor halk pusmogást hallok meg az ágy lábától.
-Ébredezik nem?
-Maradj csendbe, pont te fogod ezzel felébreszteni-ismerem fel Yoongi hangját ahogy egy idősebb méltóságával hordja le Taet.
Ebben a pillanatban felpattan a szemem, és észre veszem őket. Pont úgy ülnek az ágyam végénél, és figyelik minden mozdulatom mint a Hófehérkében, a hét törp.
Borzasztóan aranyosak! Örömömben cigánykerekezni akarok, még ha nem is tudok.
Pillanatokig csak nézünk egymásra. Ők rám, mosolyogva hogy végre felébredtem, én pedig rájuk,a viszontlátás örömétől mosolyogva.
-Jó reggelt Hamupipőke!-kiált rám Hoseok. Na most mondja valaki hogy nem vagyok hercegnő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése