7.rész

-Oh rendben, miért is ne, én majd alszok a földön.-mondom és kissé kínosan felnevetek.
-Nem kell kincsem, elkértük a Nagyitól a vendégágyait, így még Cho-Hee is elfér-mondja mosolyogva Apa.
Ez szuper igazán segítettél a helyzeten. Az a baj hogy a szüleim nem tudják mire vagyunk képesek Choeval. Úgy érzem érdekes estének nézünk elébe.
Anya kinyitja a házat, és a fiúkat a vendégszobába vezeti.
-Mosdó a folyosó végén. A konyha veletek szemben, A mi szobáink pedig az emeleten. -magyarázza neki barátságosan Anya.
-Értettük, és még egyszer köszönjük.-mondja RapMon.
-Nekünk most vissza kell mennünk dolgozni, Este jövünk. Hee-Young, elmentünk, a kulcsok az előszoba szekrényen!-kiállt nekem Anya a konyhába.
-Rendben, sziasztok - köszönök el tőlük.
Kilépnek az ajtón, Choe pedig szinte átszökken a másik szobába a fiúkhoz, én pedig komótosan utána sétálok .
-Mit szeretnétek csinálni? - kérdezi tőlük , hatalmas mosollyal arcán.
-Oh ha te azt tudnád- dörmögi az orra alatt V.
Choen látom hogy megint zavarba jön tőle, de ő nem vörösödik el, úgy ahogy én tenném.

-Igazából jó lenne egy kicsit pihenni-mondja Kook mentve a helyzetet, mielőtt ez a kettő egymásnak ugrana.

-Rendben, akkor mi megyünk Choeval, áthozzuk egy két  cuccát, meg utána még beugrunk a boltba is, valami harapnivalóért, ti addig helyezkedjetek el.-mosolygok rájuk, és elkezdem Cho-Heet az ajtó felé rángatni.

Amint kiérünk az utcára elsikítja magát, és elkezd hadonászva ugrálni, úgy hogy engem is majdnem leüt.

-UGYE TE IS HALLOTTAD?-kiáltja két ugrás között.

-Igen, de ha nem fejezed be ezt azonnal ők is megfognak téged hallani-mondom neki hogy egy kicsit lecsitítsam, és ne csináljon magából hülyét az utca közepén.

-Oh tényleg-hagyja abba az ugrálást feltekintve az ablakunkba, ahol a Jimin és V áll csodálkozó fejjel.

-A picsába-mondja, és bemenekül a saját ajtajukon.

Én utána megyek, de már nem látom sehol, csak hallom hogy lomol az emeleti szobájába.

Egy fogkefével, pizsamájával, és egy váltás tiszta ruhával a kezében tér vissza.

-Nem lehetne hogy ezt lerakjuk, és csak utána menjünk a boltba? Nem akarok a macis pizsimmel végigcaplatni a fél városon...

-De persze-mondom nevetve, és már indulok is vissza a saját házunk irányába.

Csak belépünk a házba, és annyit hallok hogy a fiúk bőszen vitatkoznak valamin, így észre se vesznek minket.

-Szerinted miről beszélhettek?-kérdezem Choetól a bolt felé tartva. 

-Őszintén fogalmam sincs, de ha valami fontos téma úgyis megfogjuk tudni miaz.

A boltba érve sokáig lézengünk a sorok között, végül annyi minden rágcsálnivalót, és miegymást begyűjtünk, hogy már két kosarat is meg töltünk.

Az italok sorához érve Choe leemel négy üveg bort a polcról, és a kosárba helyezi.

-Mehetünk- mondja mosolyogva.

-Omm Cho-Hee. Biztosan jó ötlet ez? Tudod milyen leszel tőle, ráadásul holnap neked suli is...-mondom kételkedve benne hogy ebből bármi jó is kifog sülni.

-Csak megszeretném mutatni nekik mennyire szeretem őket, ha már adott a lehetőség-mondja vigyorogva, ám én még mindig kétkedve nézek rá-és a hét további részére pedig kiíratom magam az orvossal, ez még úgyis csak előkészítő.

-Hé nyugi már nem lesz semmi baj, ne aggódj már annyit, jó lesz- mentegetőzik tovább hogy megnyugtatsson.

-Ajj menjünk inkább fizetni.

-Rendben-mondja, és a győztesek mosolyával arcán elindul a kassza felé.

Fizetünk, és mindketten egy egy szatyorral a vállunkon megindulunk visszafelé.

Jin POV

Pár másodperccel azután hogy a lányok kilépnek az ajtón sikítást hallunk kintről, mire Jimin, és Tae az ablakhoz futnak.

-Hé srácok mi történt?-kérdezem meglepedten

-Nem tudom, Choe sikít-válaszol Jimin értetlenül.

-Én sejtem miért-válaszol V önelégült fejjel.

-Juj mi készül itt-mondja J-hope, izgalommal a hangjában.

-Hát ki tudja-válaszol Kook is izgatottan.

-Lehetőleg semmi ne készüljön-mondja Suga, ezzel mindenki kedvét elrontva-mi lenne ha nem csak magadra gondolnál, hanem ránk is?

-És te hyung? Te is gondolsz ránk?-mondja V szembeszállva Suga haragjával.

-Hagyjuk inkább- mondja, és átmegy a konyhába.

-Persze, akkor ne beszéljük meg-kiállt utána.

-Mégis mit?Úgyse történhet semmi olyan amit mi szeretnénk, nem tehetjük ezt a rajongókkal.-válaszolja Suga, egy pohár vízzel a kezében, fejét rázva.

-Én mégis megtenném, 

-Szóval nem érdekelnek a rajongók.

-Ha úgy vesszük Choe is az így nem érzem magam bűnösnek.

-Én inkább meggondolnám mégegyszer...-zárja le Suga a témát, és hátat fordít nekünk.

-Hát én viszont-kezdi V kiabálva, én viszont közbe szólok.

-Mindenki nyugodjon le most azonnal! -kiabálok rájuk, és beállok kettőjük közé a folyosóra.

-Suga beszélhetnénk?-kérdezem tőle, mert van pár dolog amit nem igazán értek.

-Persze- mondja, és behúzza a konyha ajtaját, hogy ketten maradjunk.

-Mit szeretnél tudni?- könyököl a konyha pultra.

-Azt hogy V mi a francról beszélt.

-Hát.. hogy is mondjam... látott egy olyan pillanatomban amikor nem kellett  volna.

-Mikor?

-Amikor először találkoztunk Hee-Younggal.-mondja, és látom hogy az emléktől egy kis zavar támad elméjében.

-Mi történt akkor?

-Hát én se tudom még megfogalmazni pontosan, de Vnek az a véleménye hogy ez szerelem volt első pillantásra, hiszen ő volt az első aki kijött a lakókocsiból , miután leütöttem szegény Heeyot az ajtóval, így látta milyen kétségbeesett fejjel próbáltam felrázni. 

-Mindent értek. Pontosabban mégse.. Mi is az amit nem tudsz megfogalmazni?

-Gyönyörű volt ahogy ott feküdt ájultan... és ébren is az. Láttad már milyen gyönyörű szemei vannak? Eltudnék bennük veszni- magyarázza olyan hevesen, és annyi érzelemmel, mint még csak kevésszer láttam tőle.

-Ez aranyos-mondom neki-de ha tényleg úgy van ahogy mondod, miért viselkedsz vele olyan ellenszenvesen?

-Bűntudatom van, és nem akarom hogy szeressen egy ilyen szörnyű embert, mint én...

-Jaj Yoongi, ha már  másnak nem is, de legalább nekem hidd el,hogy nem vagy szörnyű ember.. Emiatt a kis baleset miatt meg ne aggódj, látod hogy már sokkal jobban van, nem történt semmi baj.

-Tudom, de..

-Nincs semmi de!Próbálj meg inkább cukin közeledni felé, vagy nem foglak többé Sugának hívni-mosolygok rá.

-Rendben-mondja, és látom hogy feje kezd kitisztulni.

Pont akkor lépek ki az ajtón amikor a lányok hazaérkeznek, két igen nehéznek tűnő szatyorral a vállukon.

Hee-Young POV

Beérünk a bejárati ajtón, és cipőnk levesszük az előszobába, ami tulajdonképpen az egész házon keresztülmenő keskeny folyosó eleje. Bemegyünk a konyhába hogy lepakoljuk a szatyrokat, ahol meglepetésemre Suga áll egy pohár vízzel a kezében. Amint észrevesz elmosolyodik, én pedig magamban sikítok egyet, és visszamosolgok rá.

-Látom kiszolgáltad magad-mondom neki még mindig mosolyogva.

-Igen, eléggé otthon érzem magam, remélem nem baj.

-Nem dehogyis-mondom egyre növő mosollyal az arcomon ami attól az örömtől van hogy végre úgy viselkedik velem mint ahogy a normális emberek szoktak.

-Nos fiúk mi lenne ha először néznénk egy filmet?- kiabál át a vendégszobába Choe, és kirángatja a szatyrából a popcornt amit vettünk.
-Házimozi!-kiált fel Kook és berohan a konyhába hogy segítsen a nasikkal.
Egy fél óra múlva már mindannyian popcornnal, és chipssel tömjük a fejünket, miközben valami vígjátékot nézünk amit a fiúk választottak ki.
Én Suga és Choe között ülök, és csendben eszegetek.
-Nem ismerem ezt a filmet, de eddig nem rossz-mondom mindkettejüknek, mire mindannyian ahányan a szobában vannak lepisszegnek.
-Bocsi-szólalok meg halkan.
Jó akkor most úgy érzem elhagyom a jó szokásom, és inkább kussba maradok a film alatt. Körübelül a film felénél tartunk amikor Kook megszólal:
-Ajj ez unalmas!
-Szerintem is! Inkább táncoljunk-helyesel Jimin is.
J-hope felpattan, és a film helyett bekapcsol valami zenét.
Lemegy az első pár ütem és én felismerem miaz. A Baebsae. Oh ne csak ezt ne, csak ezt ne....
Ám sajnos hiába is borulnék térdre és imádkoznék egész álló nap, ez elkerülhetetlen. Jin, és Rapmon csak ugrál rá, viszont Jimin , Jungkook , Tae, és Hobie elkezdi a rendes koreográfiát, nekem pedig majd kiesik a szemem.
Nem ez túl sok ! Kimenekülök a konyhába, és az az ötletem támad hogy annak érdekében hogy leplezzem a gyengeségem inkább kitöltök mindenkinek egy kis bort, és beviszem hogy azt higgyék azért jöttem ki.
 Ahogy a végefelé közeledik a szám, a poharakat tálcára teszem, és visszaindulok a vendégszobába.
Még táncolnak ugyan, de már kevésbé fangörcsöt okozó formában.
Choe odalép mellém, és elveszi az egyik poharat.
-Nem is értem hogy bírtad ki sikítás nélkül.
-Ennél szebb dologban még nem volt részem, szóval megérte visszafojtani-szól egy sokatmondó mosollyal az arcán.
-Hé fiúk kértek?-szólok oda nekik a tálcára mutatva.
-Miaz?- kérdezi Jimin értetlenül.
-Málnaszörp.. Szerinted?
Erre mindenki odajön, és beleszagol a pohárba. Sugára nézek aki elveszi a poharat, belekortyol, viszont azonnal vissza is köpi a bort.
-Ti megörültetek?-kezdi rögtön kiabálva.
-Ugyan miért?-kérdezi Choe meglepődve hevességén.
-Hogy hozhattok piát a házba?Vagytok már egyáltalán nagykorúak, hogy ilyet elhozhassatok egy boltból, vagy egy hülye haverotok vette nektek?-mondja továbbra is elég dühösen.
Ennyi. Nekem ez nem kell. Choe kezébe nyomom a tálcát, és felrohanok a szobámba.