10. rész

-Igen anya?-rohanok ki a konyhából.
-Mégis mi a jó büdös kurva élet folyik itt?-kérdezi, és látom rajta hogy sík ideg.
-Csak gondoltuk szórakozunk egy kicsit....
Ám ahogy végignézek a szobán látom hogy  messzire mentünk.
A kanapéról az összes párna eltűnt, minimum három törött üveg dísztárgyat, és miegymást látok a szőnyegbe taposva, és a bor .. na igen, még a falon is van belőle.
Anya a következő pillanatban zokogni kezd.
-Ilyen szar nap után még itthon sincs nyugalmam...
Ekkor rájövök mi lehet a baj. Apa nincs sehol. Yoongi kifelé tántorog a konyhából, Anya pedig beviharzik oda, majdnem fellökve ezzel őt.
-Csináljatok valami rendet!-kiabálok a többiekre, és ők pedig csak döbbenten állnak, és nem értenek semmit.
Nekem viszont van egy sejtésem mi lehet a baj. Ígyhát én is bemegyek a konyhába, és magunkra zárom az ajtót.
-Holnap elmegyek egy ügyvédhez.
-Mi történt?-kérdezem, és érzem hogy könnyek gyűlnek a szememben.
-Éppen mentem be hozzá munka után hogy együtt mehessünk haza...erre mit kell látnom?
-Csak nem a titkárnője?
-De -mondja és lehajtja a fejét az asztalra. Én leülök mellé, és hátát kezdem simogatni.
Apámról tudni kell egy dolgot. Imádja az új dolgokat, és szeret mindent kipróbálni. Főleg a nők terén. Nagyon még az se tudja érdekelni hogy  a felesége, és a lánya várja otthon.
Egy szerető család. Bár az az igazság hogy soha nem mondtam volna magunkat annak. Anya már jó párszor rajta kapta Apámat hogy más nőkkel hentereg, ám eddig szó nélkül tűrte.
-És tudod mi a legrosszabb?-kérdezi fejét felemelve- az a lány minimum 20 évvel fiatalabb nálam.
-Sajnálom Anya, igazán sajnálom-mondom, és vállára hajtom a fejem.
A könnyeim már úgy záporoznak mintha csak az afrikai gyerekeket szeretném velük megitatni.
Mégiscsak az Apám, és hiába veszekedtek az elmúlt hónapokban sokat Anyával, mindennél jobban szeretem , és azt is szeretném ha nem válnának el, de nekem ebbe sajnos nincs beleszólásom.
Hosszú hallgatás után megszólal
 -Mindegyik férfi ugyanolyan. Lázba hozza őket az új, a friss, eljátszadoznak vele egy ideig, majd eldobják...
Ekkor eszembe jut az előbbi jelenet Sugával.
-Hogy én mekkora egy balek vagyok-suttogom magamnak, fejem hátrahajtom, és jó nagyokat pislogok, hogy elálljanak a könnyeim, de sajnos van aminek még én se tudok gátat szabni.
-Miért Kincsem?-kérdezi Anya, és végigsimít arcomon-ha megint az exedre gondoltál megkell hogy mondjam róla, igazi seggfej volt, és őrá is pontosan illett a leírás.
Én azonban nem rá gondoltam, így csak bólintok egyet.
Mire lenyugszunk annyira mindketten hogy kimehessünk, a vendégszoba már nagyjából tisztán, ágyakkal felszerelkezve áll, és már mindenki pizsamában alussza az igazak álmát,még Choe is, a legszélső ágyon. Mindenki, kivéve Jint, aki még mindig a romokat takarítja el.
-Menj zuhanyozz le- mondom Anyának, Jin kezéből pedig kiveszem a seprűt, és őt is aludni küldöm.
Még a konyhában felületes rendet teremtek, én is lezuhanyzok, és olyan fél kettő körül én is ágyba kerülök.
Valami új. Yoonginak elég új vagyok. Ajj mégis hogyan gondolhattam hogy tényleg lehet vele valami komoly. Ezernyi, sőt milliónyi lányt megkaphatna, miért pont én kellenék neki? Elvégre szinte az egész világ leghíresebb bandájának egyik tagja.Én pedig egy átlagos lány vagyok. Sőt még az átlagosnál is lentebbi kategóriába sorolnám magam. Biztos csak szórakozni szeretne velem. Én viszont nem csak azt szeretném tőle. Úgy határozok, hogy nem fogom figyelembe venni közeledését, akármennyire fáj is. Nem, nem érdeklődhet irántam...
Ezzel a gondolattal álomba sírom magam.
Ahogy felébredek Suga arca az első amit meglátok. A falamon. Egy poszterről néz vissza rám.Haha majdnem bejött.Lehet nem kéne majd őket beengedni a szobámba. Igen lehet nem lenne jó ötlet.
Szemeimet kicsit nehézkesen nyitom ki, ugyanis a tegnap esti sírástól teljesen feldagadtak. Szeretem az ilyen jól, és könnyen induló napokat.
Szoknyát, és egy rövidujjú mintás pólót kapok fel magamra. Még egy enyhe sminket is feldobok, csak hogy ne nézzek ki olyan szarul.
Lemegyek a konyhába, ahol anya hasonló jó kedvvel csomagol magának reggelit.
-Legyetek jók este jövök-nyom puszit a homlokomra, majd elindul munkába. Vagy az ügyvédhez. Nem tudom, nem vagyok még olyan szellemi állapotba hogy erről beszélhettünk volna.
Az első aki felébred J-Hope.
Kijön a konyhába, fejét fogja.
-Ugye nem csináltunk semmi túl nagy hülyeséget tegnap este?-kérdezi, és fintorog-Mellesleg van itthon valami fejfájásra?
Szótlanul felállok, odaballagok a szekrényhez, és egy kis küszködés után leveszem a legfelső polcról a gyógyszeres dobozt. Egy szem gyógyszert, és egy pohár vizet a kezébe nyomok, és visszaülök az asztalhoz.
-Hé valami baj van?-ül le mellém, és kiskutya szemekkel néz rám.
-A szüleim válnak.
Semmi kedvem hazudni neki,se mást kitalálni, így azt találtam legegyszerűbbnek ha kerek-perec elmondom neki bánatom egyik okát.
-Igazán sajnálom.-horgasztja le a fejét.
-Jaj ne sajnáld-küldök felé egy hamis mosolyt-majd lesz valahogy. Volt már ennél rosszabb is.
És valóban. Csak akkor nem Anyáékkal volt baj hanem velem.Lehetne kicsit nagyobb szünet a gondok között, még csak fél éve hogy valakiben akiben mindennél jobban megbíztam csalódnom kellett.
Nem lehetne hogy csak kapjak még egy hónap nyugalmat?
-Nem szeretnélek szomorúnak látni-mondja J-hope.
-Aranyos tőled, de hacsak nem te vagy a jó Tündérkeresztanya aki mindenkin segíteni tud, nem hiszem hogy bármit is tehetsz-mondom lehorgasztott fejjel.
-A jóságos Tündérkeresztanya a második nevem-nevet fel-Naaa Heeyo, ne legyél ilyen mert én is szomorú leszek...
-Te ?Szomorú?-kérdezem iróniával a hangomban.
-Igenis szoktam az lenni...-válaszol megvetően.
-Jaj Hopie nem úgy gondoltam-mondom neki ártatlan fejet vágva-ne haragudj.
Felállok, és nyakába akaszkodom, és úgy megszorongatom hogy a végén már levegőért könyörög.
-Hé a végén még megfojtasz egy idolt!
-Nem érdekel hogy idol e vagy sem ha megbántottam-mondom sajnálkozva.
-Jaj te...
Feláll a székről, és szorosan megölel.Annyival magasabb nálam hogy állát a fejem búbján pihenteti eközben.Annyira jól esik most ez, hogy mindjárt elbőgöm magam örömömben.
Elenged, és összekócolja hajam.
-Ez igazán szívmelengető jelenet volt-jön be Yoongi a konyhába megvetően tapsolva-majdnem visszajött tőle a tegnapi vacsi.
Ezt nem tudom elhinni.A megérzéseim valószínűleg jók voltak, és tényleg csak játszadozik velem, hiszen ha nem így lenne, nem is így viselkedne velem. Úgy hiszem végleg elhagyott a szerencse az utóbbi időben.
Hiszen ha mindig utoljára kel fel, miért pont most kellett megtörnie jó szokását?
Nem értem. De lehet nem is akarom. Így megindulok felé, de anélkül hogy egy érintésre vagy akár egy pillantásra is méltatnám, kimegyek hogy felkeltsem a többieket is.