2.rész

Csak akkor jövök rá hogy álmodtam, amikor elkezdek ébredezni egy puha ágyban. De várjunk csak.. Valami megint nem stimmel. A szemem felpattan, és csak fehérséget látok akármerre nézek. A fejem pedig sajog. Lehetséges hogy...? Ekkor egy fehér köpenyes ember jön be a szobámba. -Elnézést uram, megtudná mondani.. -Ooo hát végre felébredt! Dr. Hoon vagyok. Nem kell aggódnia, nem történt semmi komoly baja, egy kisebb agyrázkódás, de semmi komoly. A nővérkéinknek hála hamar haza mehet- mondja hatalmas mosollyal az arcán. -Én tulajdonképpen az szeretném megtudni hogyan kerültem ide. -Aigoo, szóval nem emlékszik semmire. -De! Vagyishát eddig azt hittem csak álom volt... -Nos pontosan én se tudom mi történt, annyit mondott nekem a hét fiatalember akik behozták önt néhány igen testes gorillával az oldalukon, hogy egy kocsiajtó találkozott a csinos kis buksijával, és ennek következtében elájult. -Igen pontosan én is erre emlékszem, utána semmire...Esetleg..Aa hagyja csak -Rendben, ha bármire szüksége van, nyomja meg a nővérhívót, megyek értesítem a szüleit hogy felébredt, szegények nagyon ki voltak készülve tegnap. -Ez anyámra vall- mormogom magamban. -Ja és még valami. -Igen? -A kis barátai itt várnak az ajtó előtt , és már biztosan nagyon látni szeretnék önt.. szóval ha bármi gond van,tudja, csak nyomja a nővérhívót-kacsintott rám, majd kiment. Kis barátok? Micsoda? Lehet hogy...? Időm sincs átgondolni, mert mindannyian beözönlenek a szobába, és aggódva néznek rám. Mind a heten. V, Jungkook, RapMon, Jin, J-hope, Jimin, és a sor végén álló Suga is, akit még soha életembe nem láttam ilyen ijedt fejet vágni, pedig szinte minden videót, és képet láttam már róluk. Én pedig egyszerűen csak nem akarok hinni a szemenek, a szám pedig tátva marad az ámulattól. -Ti tényleg? Ez hogy lehet? Biztos megint csak álmodom, nem, ez lehetelenség-mondogatom,és még mindig nem hiszek a szememnek. -Szia ,Rapmon vagyok.-mondja, és megvillantja azt az édes gödröcskés mosolyát. Sokkal magasabb élőben! -Szia Jin vagyok-mutatkozik be másodiknak a Hercegnő. Mindannyian köszönnek, és bemutatkoznak, szépen egymás után, Jungkook, J-hope, V, Jimin, és végül még Suga is. Mindannyian mosolyognak rám,kivéve Sugát aki továbbra is kétségbeesett képpel áll a sarokban. Nekem lassan eljut a tudatomig mi is történik. Miután sikerül becsuknom a számat,én is bemutatkozom. -Sziasztok, Hee-Young vagyok. De mégis hogy kerültök ide? -Úgy látom már tényleg felébredtél- mondja nevetve Jimin. -Tényleg nem emlkészel?-kérdezi félősen a maknae. -Hagyd szegényt ezzel, mondtam hogy még hagynunk kéne pihenni-kiállt rá J-hope. -Ne velem kiabálj, Yoongi hibája az egész!-szól neki vissza mérgesen Kook. -Hé vigyázz, mit beszélsz-szól rá Suga- nem az én hibám hogy odaállt az ajtó elé, én pedig nem láttam, hogy ott leskelődött! Ez után pillanatok alatt hatalmas hangzavar alakul ki, és elkezdenek vitatkozni arról hogy mit kéne és mit nem. Én leskelődni? Csak ki akartam használni az alkalmat hogy halljam a hangjuk, semmi több, még csak képet se csináltam volna, sőt épp akkor készültem indulni amikor kicsapódott az ajtó. Ahogy ezen gondolkozom, belefájdulni a fejem a hangzavarba, és érzem hogy ülő helyzetemből dőlök oldalra. Az egyetlen aki ezt észreveszi az Jin, és azonnal az ágyam mellé fut hogy elkapjon. -Álljatok már le, nem látjátok hogy nem bírja ezt a hangzavart!-kiált rájuk, megmutatva, hogy mégiscsak ő a legidősebb. Én erre megint elvesztem az eszméletem, bár még annyi eljut a tudatomig hogy egy másik kéz nyúl a hátam alá, és lassan visszaenged a párnára. Amikor újra felébredek, hét helyett már csak két ember van a szobámba, egy nővér, aki az időközben belémkötött infúziót ellenőrzi, és Jimin aki az ágyam végéhez állított széken ül, és nyomkodja a telefonját. Szerencsére még nem vette észre egyikőjük se hogy ébredezem, így félig leengedett szemhéjam alatt megcsodálhatom Jimint. Jelenleg nem néz ki olyan tökéletesen mint egy photoshoot alkalmával, mert szeme alatt sötét karikák húzódnak. Bár nem számít, nem rontanak alapból lenyűgöző kinézetén. Ebben a pillanatban megteszi a már névjegyévé vált mozdulatot :hátrasimítja haját apró ujjaival. Miközben ezt a mozdulatot végezni, felemeli fejét, rám emeli tekintetét.
-Úgy látom felébredtél -mondja egy aranyos mosoly kíséretében. -I-igen - mondom kissé zavarodottan.-A többiek hová lettek? -Mivel úgy tűnt hogy nem igazán bírod a zsivalyt, ezért úgy döntöttünk egyesével leszünk bent nálad. -Oh....De van valami amit még mindig nem értek... Miért vagytok itt? - mondom neki, és közben bele is pirulok a kérdésbe - mármint félre ne értsd nem baj, igazán örülök neki hogy a kedvenc bandám az ágyam mellett virraszt, mondhatnám hogy nincs is nálam boldogabb ember a földön jelenleg, de biztos van jobb dolgotok... -Oooo a kedvenc bandád? - kérdezi, és közben fejet vág mint egy éhes oroszlán. -Omm igen - lehet nem kellett volna mondanom? Kezdek félni. - Szóval ARMY vagy.. Remélem én vagyok a biasod - és miközben ezt mondja egyre közelebb húzza hozzám a széket, és azt a mosolyát villantja rám amivel egyszerre küld a pokolra és ejt teherbe. Oh istenem nem hittem hogy percenként fogok fangörcsöt kapni! -Tu-tu-tulajdonképpen mindannyiotokat imádom-kezdek bele dadogva mondandómba-de azért van valaki akit a legjobban. -És kiaz? -Szeretném ha ez az én titkom maradna, - mondom neki és eszembe jut hogy lehet nem vagyok túl szimpatikus a tagnak. -Nos... Omm bocsi hogy is hívnak? - néz rám kissé bűnbánóan, amiért nem emlékszik a nevemre. -Hee-Young.. -Nagyon szép neved van. -Köszönöm-mondom neki és ma először rámosolygok valakire.

-Szóval Hee-Young..akkor ki a kis kedvenced? -Ajj gondolom nem fog leszállni a témáról amíg nem mondom el, igaz ? -Eltaláltad, borzasztóan kitartó vagyok - mondja és rámkacsint. Ajj a francba, muszáj lesz elmondanom neki.. -Na jó, de ígérd meg hogy nem mondod el senkinek... -Megígérem! - mondja és látom rajta hogy majd kiugrik a bőréből. -Rendben. Szóval.. Még mielőtt befejezhetném a mondandóm, nyílik az ajtó, és belépnek rajta a szüleim.

(Próbálkozom nagyobb terjedelmű részeket írni, remélem csak hosszabbodni fognak a részek :DD)